<div dir="ltr"><h1 class="cim">Szent Maximilián Mária Kolbe áldozópap és vértanú </h1>
<div class="datum">2015. augusztus 14. péntek 11:00<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/szent-maximilian-maria-kolbe-aldozopap-es-vertanu">http://magyarkurir.hu/hirek/szent-maximilian-maria-kolbe-aldozopap-es-vertanu</a><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style=""></span></span><br></div>
<h3 class="lead"><span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja
barátaiért.</span>” <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Kolbe atya is ezt tette, az egész életét átható Isten
iránti szeretetből adta életét társa helyett. Rá emlékezünk liturgikus
emléknapján, augusztus 14-én.</span></h3><p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=54803&img=o_kolbe.jpg" rel="lightbox['g54803']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=54803&p=1&img=c_kolbe.jpg" alt="" border="0"></a></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Kolbe atya 1894. január 8-án született a lengyelországi Tdunska
Wolában szegény vallásos szülők gyermekeként.</b></span> A keresztségben a Rajmund
nevet kapta.</p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A család szűkös anyagi helyzete miatt csak a legidősebb fiú járhatott
iskolába,</b></span> ezért Rajmund <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>megkísérelte, hogy otthon mindent megtanuljon,
amit Ferenc hazahozott az iskolából.</b></span> Egyszer édesanyja gyógyszerért
küldte, s <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a patikus</b></span> ámulva tapasztalta, milyen biztonsággal igazodik el a
latin szavak között. Hosszasan elbeszélgetett vele, és fölismerte
tehetségét. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Felajánlotta, hogy latinórákat ad neki hetente. A fiú majd
kiugrott a bőréből örömében. Csakhamar túlszárnyalta testvérét a
tudásban.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Tizenhárom éves korában lépett be a minoriták kolostorába,</b></span>
tanulmányait Lvivben (Lemberg, Lwów), majd 1911-től Rómában folytatta.
Teológiai és filozófiai doktorátust szerzett. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Kitűnt áldozatosságával,
felebaráti szeretetével és a Szűzanya iránti tiszteletével. </b></span>1918.
április 28-án <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>szentelték pappá.</b></span></p>
<p>Egyik társa a szemináriumból így nyilatkozott róla: „Rajmund volt
valamennyiünk között a legtehetségesebb. Ha nem lép be a kolostorba,
nagy hadvezér vagy zseniális feltaláló lehetett volna.”</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Már növendék korában egy missziós folyóiratról álmodott.</span> </b>Amint
krakkói tanár lett, kérvényt nyújtott be feletteseihez, hogy újságot
adhasson ki. Az engedélyt megkapta azzal a feltétellel, hogy a
forrásokat magának kell előteremtenie. Ajtóról ajtóra járva kéregetett,
és egy év múlva, 1927-ben a nyomda üzemelt. A kolostorban azonban rossz
szemmel nézték tevékenységét, és munkatársaival együtt áthelyezték a
félig romos grodnói kolostorba. Mint i<span style="background-color:rgb(255,255,255)">ndokolták: „Nem felel meg
alapítónk szándékának, hogy újságot szerkesszünk és terjesszünk. A mi
dolgunk az imádság és a gyóntatás. Feladatunk a lelkipásztorkodás, a
misszió és a prédikálás.</span><b>”</b> Kolbe atya így válaszolt: „Éppen ezért kell
nekem így dolgoznom, hiszen a 20., és nem a 13. században élünk.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>1930-ban Japánba küldték misszionáriusnak.</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Megromlott egészsége miatt
1936-ban visszatért hazájába.</b></span> 1940-ben a németek kiürítették
Niepokalanówot (a „Szeplőtelen” városát), ahol elöljáróként szolgált,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Kolbe atyát </span>az auschwitzi haláltáborba vitték.</b></span> I<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>tt önként jelentkezett
egy halálra ítélt családapa helyett az éhségbunkerbe. Imáival és
áldásával kísérte társait, akik közül ő maradt életben legtovább. </b><b>1941.
augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>injekcióval megölték.</b></span></p>
<p>Harminc évvel később, 1971. október 17-én Boldog VI. Pál pápa
boldoggá, Szent II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én szentté
avatta.</p>
<p>Egyik fogolytársa mondta el: „A páter haláláról az egész táborban
beszéltek. Ő nem csak egy embert mentett meg az életnek<b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">: tettével
sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel
tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet.”</span></b></p>
<p><em>Istenünk, te Szent Maximilián Kolbe áldozópapot és vértanút
betöltötted a Szeplőtelen Szűz iránti odaadással, a lelkekért való
buzgósággal és az emberek iránti szeretettel. Közbenjárására add, hogy a
te dicsőségedre embertársainkat buzgó lélekkel szolgáljuk, és így
életünkben, halálunkban szent Fiadhoz hasonlítsunk. Aki veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.</em></p>
<p>Magyar Kurír</p></div>