<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Az ünnep Isten találmánya! Ne tegyük tönkre! </h1>
<div>2015. augusztus 12. szerda 17:31<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-unnep-isten-talalmanya-ne-tegyuk-tonkre" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-unnep-isten-talalmanya-ne-tegyuk-tonkre</a><br></div>
<h3>Augusztus 12-én Ferenc pápa <span style="font-weight:normal"><span style="background-color:rgb(255,229,153)">az ünnep, az ünneplés, a megpihenés fontosságá</span></span>ról beszélt az általános kihallgatás keretében.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63159&img=o_ud3.jpg" rel="lightbox['g63159']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63159&p=1&img=c_ud3.jpg" alt="" border="0"></a><br><i>KÉPGALÉRIA – klikk a képre!</i></p>
<p>Kedves testvéreim, jó napot kívánok!</p>
<p>Ma a katekézisek sorában egy olyan kis szakaszt kezdünk meg, melynek
során a családi élet ritmusát megszabó három tényezőről fogunk
elmélkedni, ezek pedig az ünnep, a munka és az imádság.</p>
<p>Kezdjük az ünneppel. Ma tehát az ünnep lesz a témánk. Rögtön
kijelentjük, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az ünnep Isten találmánya</b></span>. Idézzük emlékezetünkbe a
Teremtés könyvéből a teremtéselbeszélés befejező részét, amelyet az
imént hallottunk:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> „Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott.
A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta
és megszentelte a hetedik napot,</b></span> mert azon megpihent egész teremtő
munkája után” (Ter 2,2–3). Maga Isten tanítja nekünk, mennyire fontos
időt szánni arra, hogy megtekintsük azt, amit a munkánkban jól
elvégeztünk, és hogy örüljünk neki. Természetesen itt nemcsak a
hivatásbeli, szakmai munkáról beszélek, hanem tágabb értelemben: minden
tevékenységről, amellyel mi, férfiak és nők együtt tudunk működni Isten
teremtő művével.</p>
<p>Az ünnep tehát nem azt jelenti, hogy lustán hátradőlünk a
karosszékben vagy átadjuk magunkat a világtól való ostoba menekülés
mámorának.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Az ünnep mindenekelőtt az, hogy szeretettel és hálával
végigtekintünk a jól végzett munkánkon, egy munkát ünnepelünk</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Ti is,
kedves ifjú házasok, a jegyesség szép időszakának munkáját ünneplitek,
és ez szép dolog! Az ünnep az az idő, amikor valaki rátekint
felcseperedő gyermekeire vagy az unokáira, és közben azt gondolja:
milyen szép ez! Az ünnep az az idő, amik</span>or <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>végighordozzuk tekintetünket
az otthonunkon, a vendégül látott barátainkon, a körülöttünk élő
közösségen, és azt gondoljuk: milyen szép ez!</b></span> Isten így tett, amikor a
világot teremtette. És folyamatosan így tesz, mert Isten állandóan
teremt, ebben a pillanatban is!</p>
<p>Előfordulhat, hogy nehéz vagy fájdalmas körülmények között ér minket
egy ünnep, és legfeljebb „gombóccal a torkunkban” tudunk ünnepelni.
Mégis, ezekben az esetekben is, kérjük Istentől az erőt, hogy ne
üresítsük ki teljesen az ünnepet. Ti, anyukák és apukák, jól tudjátok
ezt: a gyermekeitek iránti szeretetből <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hányszor képesek vagytok
megfeledkezni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gondjaitok</span>ról, hogy ők örömmel ünnepelhessenek, és
ízlelhessék az élet jó ízét!</b></span> Mennyi szeretet van ebben!</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A munkahelyünkre is, kötelességeink elhagyása nélkül, időnként
képesek vagyunk egy kis ünnepi hangulatot „becsempészni”:</span> megünneplünk
egy születésnapot, házasságkötést, egy gyermek születését, elbúcsúzunk
valakitől, vagy egy új munkatársat köszöntünk. Ez fontos! Fontos
ünnepelni! Ezek a családiasság pillanatai az egyhangú munkavégzés
mókuskerekében, és ez jót tesz nekünk!</p>
<p>Az igazi ünnep ideje felfüggeszti a hivatásszerű munkát, és szent,
mert <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">arra emlékezteti a férfit és a nőt, hogy </span><b>annak az Istennek a
képmására teremtettek, aki nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rabszolgája</span> a munkának, hanem Úr, és
ezért mi sem lehetünk soha</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a munka rabszolgái,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hanem „urai”</b></span>. Létezik
tehát egy parancs erre vonatkozóan, és ez a parancs kivétel nélkül
mindenkire vonatkozik! Tudjuk azonban, hogy sok millió férfi és nő, sőt
gyermek él a munka rabszolgájaként! Napjainkban is vannak rabszolgák,
vannak kizsákmányoltak, a munka rabszolgái, ám ez ellenkezik Isten
akaratával és az emberi személy méltóságával!<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az anyagi haszon
megszállott hajszolása és a technika teljesítményközpontúsága
veszélyezteti</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az élet emberi ritmusát,</b></span> az életnek ugyanis megvan a maga
emberi ritmusa. A pihenés idejének, f<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>őképp a vasárnapi pihenésnek az a
rendeltetése, hogy tudjunk örülni annak, amit nem lehet előállítani, sem
elfogyasztani, nem lehet megvenni, sem eladni.</b></span> Azt látjuk azonban, hogy
a haszon és a fogyasztás ideológiája az ünnepet is fel akarja falni:
időnként az ünnep is „üzletté” silányul, alkalommá, hogy pénzt keressünk
és pénzt költsünk. De vajon ezért dolgozunk? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A fogyasztás mohósága, ami
pazarláshoz vezet, olyan csúnya vírus, amelytől egyébként még
kimerültebbek leszünk, mint előtte. Árt az igazi munkának, és felemészti
az életet. Ha pedig az ünneplés korlátlan ritmusban folyik, az
áldozatokkal jár, legtöbbször a fiatalok között.</b></span></p>
<p>Végezetül az ünneplés ideje azért is szent, mert Isten különleges
módon jelen van benne. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><u>A vasárnapi szentmise Jézus Krisztus egész
kegyelmét megadja az ünnepnek: az ő jelenlétét, szeretetét, áldozatát,</u></b></span><u> </u>
bennünket közösséggé formáló erejét, velünk való együttlétét… Így minden
valóság megkapja teljes értelmét: a munka, a család, a mindennapi élet
örömei és fáradozásai, a szenvedés és a halál is. Krisztus kegyelme
mindent átalakít.</p>
<p>A családnak különleges képessége van arra, hogy megértse,
felhasználja és védelmezze az ünnep idejének valódi értékét. Milyen
szépek a családban töltött ünnepek, gyönyörűek! Különösen a vasárnapok!
Biztosan nem véletlen, hogy azok az ünnepek sikerülnek legjobban,
amelyeken az egész család ott van!</p>
<p>A hit szemével nézve a családi életet jobbnak látjuk, mint amennyit
érte fáradozunk. Az egyszerűség mesterműveként jelenik meg előttünk,
amely épp azért szép, mert nem mesterséges, nem hamis, hanem képes
magába fogadni a valós élet minden aspektusát. „Nagyon jónak” látjuk,
ahogyan Isten is mondta a férfi és a nő megteremtése után (vö. Ter
1,31). Tehát az ünnep Isten értékes ajándéka; olyan értékes ajándék,
amelyet Isten az emberi családnak ajándékozott: ne tegyük tönkre!</p>
<p>Fordította: Tőzsér Endre SP</p>
<p>Forrás: Vatikáni Sajtóközpont</p>
<div>
<p><b>Ferenc pápa a mai általános kihallgatás végén megemlékezett Szent Kláráról is:</b></p>
<p>„Szívből köszöntöm a fiatalokat, a betegeket és az ifjú házasokat.
Tegnap tartottuk meg Assisi Szent Klára, a fiatalok ragyogó példaképe
emléknapját, aki bátran és nagylelkűen tudta megélni Krisztushoz
tartozását. Kövessétek példáját különösen ti, kedves fiúk és lányok,
hogy miként ő, ti is hűségesen válaszolhassatok az Úr hívására.
Bátorítalak benneteket, kedves betegek, hogy mindennap egyesüljetek a
szenvedő Jézussal azáltal, hogy hittel hordozzátok kereszteteket az
egész emberiség üdvösségéért. Ti, ifjú házasok, családjaitokban legyetek
mindig a Szeretet Evangéliumának apostolai!”</p>
<p>Forrás: Korponai Gábor SJ</p>
</div>
Magyar Kurír<br><br></div>