<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Az ünnep Isten találmánya! Ne tegyük tönkre! </h1>
<div>2015. augusztus 12. szerda 17:31<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-unnep-isten-talalmanya-ne-tegyuk-tonkre" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-unnep-isten-talalmanya-ne-tegyuk-tonkre</a><br></div>
<h3>Augusztus 12-én Ferenc pápa <span style="font-weight:normal"><span style="background-color:rgb(255,229,153)">az ünnep, az ünneplés, a megpihenés fontosságá</span></span>ról beszélt az általános kihallgatás keretében.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63159&amp;img=o_ud3.jpg" rel="lightbox[&#39;g63159&#39;]" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63159&amp;p=1&amp;img=c_ud3.jpg" alt="" border="0"></a><br><i>KÉPGALÉRIA – klikk a képre!</i></p>
<p>Kedves testvéreim, jó napot kívánok!</p>
<p>Ma a katekézisek sorában egy olyan kis szakaszt kezdünk meg, melynek 
során a családi élet ritmusát megszabó három tényezőről fogunk 
elmélkedni, ezek pedig az ünnep, a munka és az imádság.</p>
<p>Kezdjük az ünneppel. Ma tehát az ünnep lesz a témánk. Rögtön 
kijelentjük, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az ünnep Isten találmánya</b></span>. Idézzük emlékezetünkbe a 
Teremtés könyvéből a teremtéselbeszélés befejező részét, amelyet az 
imént hallottunk:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> „Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott.
 A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta 
és megszentelte a hetedik napot,</b></span> mert azon megpihent egész teremtő 
munkája után” (Ter 2,2–3). Maga Isten tanítja nekünk, mennyire fontos 
időt szánni arra, hogy megtekintsük azt, amit a munkánkban jól 
elvégeztünk, és hogy örüljünk neki. Természetesen itt nemcsak a 
hivatásbeli, szakmai munkáról beszélek, hanem tágabb értelemben: minden 
tevékenységről, amellyel mi, férfiak és nők együtt tudunk működni Isten 
teremtő művével.</p>
<p>Az ünnep tehát nem azt jelenti, hogy lustán hátradőlünk a 
karosszékben vagy átadjuk magunkat a világtól való ostoba menekülés 
mámorának.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Az ünnep mindenekelőtt az, hogy szeretettel és hálával 
végigtekintünk a jól végzett munkánkon, egy munkát ünnepelünk</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Ti is, 
kedves ifjú házasok, a jegyesség szép időszakának munkáját ünneplitek, 
és ez szép dolog! Az ünnep az az idő, amikor valaki rátekint 
felcseperedő gyermekeire vagy az unokáira, és közben azt gondolja: 
milyen szép ez! Az ünnep az az idő, amik</span>or <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>végighordozzuk tekintetünket 
az otthonunkon, a vendégül látott barátainkon, a körülöttünk élő 
közösségen, és azt gondoljuk: milyen szép ez!</b></span> Isten így tett, amikor a 
világot teremtette. És folyamatosan így tesz, mert Isten állandóan 
teremt, ebben a pillanatban is!</p>
<p>Előfordulhat, hogy nehéz vagy fájdalmas körülmények között ér minket 
egy ünnep, és legfeljebb „gombóccal a torkunkban” tudunk ünnepelni. 
Mégis, ezekben az esetekben is, kérjük Istentől az erőt, hogy ne 
üresítsük ki teljesen az ünnepet. Ti, anyukák és apukák, jól tudjátok 
ezt: a gyermekeitek iránti szeretetből <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hányszor képesek vagytok 
megfeledkezni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gondjaitok</span>ról, hogy ők örömmel ünnepelhessenek, és 
ízlelhessék az élet jó ízét!</b></span> Mennyi szeretet van ebben!</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A munkahelyünkre is, kötelességeink elhagyása nélkül, időnként 
képesek vagyunk egy kis ünnepi hangulatot „becsempészni”:</span> megünneplünk 
egy születésnapot, házasságkötést, egy gyermek születését, elbúcsúzunk 
valakitől, vagy egy új munkatársat köszöntünk. Ez fontos! Fontos 
ünnepelni! Ezek a családiasság pillanatai az egyhangú munkavégzés 
mókuskerekében, és ez jót tesz nekünk!</p>
<p>Az igazi ünnep ideje felfüggeszti a hivatásszerű munkát, és szent, 
mert <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">arra emlékezteti a férfit és a nőt, hogy </span><b>annak az Istennek a 
képmására teremtettek, aki nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rabszolgája</span> a munkának, hanem Úr, és 
ezért mi sem lehetünk soha</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a munka rabszolgái,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hanem „urai”</b></span>. Létezik 
tehát egy parancs erre vonatkozóan, és ez a parancs kivétel nélkül 
mindenkire vonatkozik! Tudjuk azonban, hogy sok millió férfi és nő, sőt 
gyermek él a munka rabszolgájaként! Napjainkban is vannak rabszolgák, 
vannak kizsákmányoltak, a munka rabszolgái, ám ez ellenkezik Isten 
akaratával és az emberi személy méltóságával!<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az anyagi haszon 
megszállott hajszolása és a technika teljesítményközpontúsága 
veszélyezteti</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az élet emberi ritmusát,</b></span> az életnek ugyanis megvan a maga 
emberi ritmusa. A pihenés idejének, f<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>őképp a vasárnapi pihenésnek az a 
rendeltetése, hogy tudjunk örülni annak, amit nem lehet előállítani, sem
 elfogyasztani, nem lehet megvenni, sem eladni.</b></span> Azt látjuk azonban, hogy
 a haszon és a fogyasztás ideológiája az ünnepet is fel akarja falni: 
időnként az ünnep is „üzletté” silányul, alkalommá, hogy pénzt keressünk
 és pénzt költsünk. De vajon ezért dolgozunk? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A fogyasztás mohósága, ami
 pazarláshoz vezet, olyan csúnya vírus, amelytől egyébként még 
kimerültebbek leszünk, mint előtte. Árt az igazi munkának, és felemészti
 az életet. Ha pedig az ünneplés korlátlan ritmusban folyik, az 
áldozatokkal jár, legtöbbször a fiatalok között.</b></span></p>
<p>Végezetül az ünneplés ideje azért is szent, mert Isten különleges 
módon jelen van benne. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><u>A vasárnapi szentmise Jézus Krisztus egész 
kegyelmét megadja az ünnepnek: az ő jelenlétét, szeretetét, áldozatát,</u></b></span><u> </u>
bennünket közösséggé formáló erejét, velünk való együttlétét… Így minden
 valóság megkapja teljes értelmét: a munka, a család, a mindennapi élet 
örömei és fáradozásai, a szenvedés és a halál is. Krisztus kegyelme 
mindent átalakít.</p>
<p>A családnak különleges képessége van arra, hogy megértse, 
felhasználja és védelmezze az ünnep idejének valódi értékét. Milyen 
szépek a családban töltött ünnepek, gyönyörűek! Különösen a vasárnapok! 
Biztosan nem véletlen, hogy azok az ünnepek sikerülnek legjobban, 
amelyeken az egész család ott van!</p>
<p>A hit szemével nézve a családi életet jobbnak látjuk, mint amennyit 
érte fáradozunk. Az egyszerűség mesterműveként jelenik meg előttünk, 
amely épp azért szép, mert nem mesterséges, nem hamis, hanem képes 
magába fogadni a valós élet minden aspektusát. „Nagyon jónak” látjuk, 
ahogyan Isten is mondta a férfi és a nő megteremtése után (vö. Ter 
1,31). Tehát az ünnep Isten értékes ajándéka; olyan értékes ajándék, 
amelyet Isten az emberi családnak ajándékozott: ne tegyük tönkre!</p>
<p>Fordította: Tőzsér Endre SP</p>
<p>Forrás: Vatikáni Sajtóközpont</p>
<div>
<p><b>Ferenc pápa a mai általános kihallgatás végén megemlékezett Szent Kláráról is:</b></p>
<p>„Szívből köszöntöm a fiatalokat, a betegeket és az ifjú házasokat. 
Tegnap tartottuk meg Assisi Szent Klára, a fiatalok ragyogó példaképe 
emléknapját, aki bátran és nagylelkűen tudta megélni Krisztushoz 
tartozását. Kövessétek példáját különösen ti, kedves fiúk és lányok, 
hogy miként ő, ti is hűségesen válaszolhassatok az Úr hívására. 
Bátorítalak benneteket, kedves betegek, hogy mindennap egyesüljetek a 
szenvedő Jézussal azáltal, hogy hittel hordozzátok kereszteteket az 
egész emberiség üdvösségéért. Ti, ifjú házasok, családjaitokban legyetek
 mindig a Szeretet Evangéliumának apostolai!”</p>
<p>Forrás: Korponai Gábor SJ</p>
</div>
Magyar Kurír<br><br></div>