<div dir="ltr"><h1>Híres piaristák: Laczkó Dezső geológus </h1>
<div>2015. augusztus 12. szerda 19:06<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/hires-piaristak-laczko-dezso-geologus" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/hires-piaristak-laczko-dezso-geologus</a><br></div>
<h3><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Laczkó Dezső geológust, piarista szerzetes</span>t Koltai
András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője
mutatja be a rendtartomány honlapján.</h3><p> </p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&img=o_ld3.jpg" rel="lightbox['g63126']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&p=1&img=c_ld3.jpg" alt="" border="0"></a><br><i>KÉPGALÉRIA – klikk a képre!</i></p>
<p>Laczkó Ágoston néven <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>1860-ban Trencsénben született</b></span>, ahol <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>korán
elhunyt édesapja szabó volt.</b></span> Az ottani piarista gimnázium diákjaként
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>választotta 17 évesen a szerzetesi hivatást.</b></span> A váci noviciátus után
Kecskeméten fejezte be a gimnáziumot, a nyitrai rendi főiskolán tanult<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
teológiá</b></span>t, majd tanulmányait a budapesti egyetemen fejezte be, ahol
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>természetrajz és földrajz szakos tanári diplomát szerzett.</b></span></p>
<p>Piarista tanári pályáját 1883-ban a Nyitra megyei Privigyén kezdte
(ekkor változtatta nevét Dezsőre), majd két évet Debrecenben és két évet
Kecskeméten tanított. Végül 1888-ban a rend <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Veszprém</b></span>be küldte, ahol
élete végéig, összesen negyvennégy évig működött.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> 1912-től 1918-ig ő
volt a piarista gimnázium igazgatója és a rendház rektora is.</b></span> Alakja
szinte összeforrott a várossal.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&img=o_ld2.jpg" rel="lightbox['g63126']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&p=1&img=c_ld2.jpg" alt="" border="0"></a><br><b>A tudós tanár</b><br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mindig
szigorú, de igazságos tanár volt.</b></span> „Lelket átható fekete szemének szúró
tekintetével belelát a diák rejtettnek hitt lelkivilágába, és amikor a
nebuló már-már eget-földet érez maga mellett süllyedni, szeme
szögletében megjelenik valami utánozhatatlan huncutkás mosoly (…): ülj
le, te krumplicsősz!” – emlékezett rá egyik tanítványa. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Sok diákjának
lelkiatyja és később barátja lett. </b></span>Az első világháború idején <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>százszámra
kapta a leveleket volt tanítványaitól, </b></span>amelyeket szerető gonddal
őrzött, és ezen „haditudósítások” alapján szinte naprakészen követte a
frontokon zajló eseményeket.<br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Olthatatlan tudásszomj jellemezte</b></span>.
Már fiatal tanárként földrajzi tanulmányokat írt az iskolai értesítőkbe.
Érdeklődését azonban a<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> veszprémi táj sokszínű adottságai fordították a
geológia felé</b></span>. Nyaranta gyalog és parasztszekerekre fölkéredzkedve <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>járta
be a Balaton és a Bakony vidékét. </b><b>Szenvedélyes vadász volt, azonban</b></span> a
kövületek és ásványok még a vadaknál is jobban érdekelték.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Ha izgalmas
leletre bukkant, letette puskáját, és elővette kalapácsát, amellyel órák
hosszán át vizsgálta a sziklákat.<br></b></span><br>A veszprémi gimnázium régi
fegyelmi szabályai szerint tilos volt „a Benedek-hegy és egyéb hegyek
meredek szikláin való mászkálás”, ő azonban nemcsak maga művelte ezt,
hanem az eközben<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> fülön csípett diákokat is inkább bevonta munkájába:
megmutatta nekik, hogy milyen kövületeket keressenek. Ő maga pedig ott
volt minden olyan helyen, ahol kutat ástak, követ fejtettek, csatornát
vagy vasúti bevágást építettek</b></span>. Hosszú évek kutatásainak eredményeként
adta ki 1909-ben <i>Veszprém városának és tágabb környékének leírása</i> című könyvét, amelyet <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az egyik legjobb magyar geológiai monográfiá</b></span>nak tartanak.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&img=o_laczko.jpg" rel="lightbox['g63126']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&p=1&img=c_laczko.jpg" alt="" border="0"></a><br><b>A geológus</b><br><br>1894-ben
Lóczy Lajos, a Magyar Földrajzi Társaság által létrehozott Balaton
Bizottság elnöke megbízta, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>geológiai és paleontológiai anyagot
gyűjt</b></span>sön. 1895-ben együtt is gyűjtöttek, és eközben életre szóló
barátságot kötöttek. Ennek volt köszönhető, hogy 1902-ben Laczkó Dezső
is részt vehetett a Déchy Mór által vezetett <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>kaukázusi tudományos
expedíció</b></span>ban.<br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Őslénytani fölfedezései közül a legnevezetesebb a
triász korban (körülbelül 200 millió évvel ezelőtt) élt, másfél méter
hosszúságú kavicsfogú álteknős (Placochelys placodonta), amelynek két
koponyáját, páncéltöredékeit és egyéb csontjait 1899-ben és 1901-ben
fejtette ki a veszprémi Jeruzsálem-hegy kőbányáiban</b></span>. A lelet
feldolgozását Otto Jaekel német paleontológus végezte el, és publikálta
Berlinben 1902-ben, de Laczkó Dezső ragaszkodott hozzá, hogy a leletek
(a második koponya kivételével) visszakerüljenek Magyarországra, a
Magyar Állami Földtani Intézetbe.</p>
<p>Ezek az „álteknősök” a vízi életmódhoz alkalmazkodott páncélos hüllők
voltak. Külsőleg hasonlítottak a ma élő tengeri teknősökre, de a két
csoport nincs egymással közeli rokonságban. A Placochelys szájában öt
gömbölyű „kavicsfog” ült, ami arra utal, hogy kagylókkal, pörgekarúakkal
és tüskésbőrűekkel táplálkozhatott.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&img=o_muz2.jpg" rel="lightbox['g63126']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&p=1&img=c_muz2.jpg" alt="" border="0"></a><br><b>A múzeumalapító</b><br><br>Amikor
Laczkó Dezső tanítani kezdett Veszprémben, ott már régóta napirenden
volt egy vármegyei múzeum létrehozása. A tervek azonban csak 1900-ban
valósultak meg, amikor Laczkó Dezső a püspök, a főispán és mások
támogatásával <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>létrehozta a Veszprém Vármegyei Múzeum Egyesületet</b></span>. A
múzeum anyagának<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> alapját saját földtani gyűjteménye jelentette, de
azonnal megkezdte a néprajzi, iparművészeti és történeti értékek – mint
például az 1868-ban megszűnt céhek emlékei és a családi oklevelek –
gyűjtését is</b></span>. 1906 őszén Laczkó Dezső és munkatársa, Rhé Gyula kezdték
meg a Nemesvámos határában fekvő balácapusztai egyedülálló római villa
föltárását, melynek során remekművű mozaikpadlók kerültek elő.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&img=o_gy.jpg" rel="lightbox['g63126']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63126&p=1&img=c_gy.jpg" alt="" border="0"></a><br>A
veszprémi múzeum huszonöt éven át a vármegyeház második emeletén
működött, de Laczkó Dezső még megérte, hogy 1925-ben saját épületet
kapott. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Utolsó éveit teljesen a múzeumnak szentelte, az összegyűjtött
anyagokat rendezte</b></span>. Ekkor már sokat betegeskedett. „Ha lejár a rugó,
megáll a gép. (…) Ez a dolgok természetes rendje. Ennyiért is hálás
legyen az ember a Gondviselésnek” – mondogatta aggódó rendtársainak.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Tudatosan készült a halálra. Fölvette a szentségeket, elbúcsúzott
barátaitól, függő dolgairól följegyzéseket készített, mielőtt 72 éves
korában, 1932. október 28-án elhunyt.</b></span></p>
<p>Szobrát öt évvel később, 1937-ben állították föl az általa alapított
múzeum előtt. Medgyessy Ferenc mészkőből faragott alkotása piarista
reverendában, kezében kalapáccsal és kődarabbal ábrázolja.<br><br> Fotó: Piarista.hu</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>