<div dir="ltr"><h1>Gyurcsány valóban elnyűhetetlen a „baloldal” számára</h1><p>Fricz Tamás | 2015. augusztus 12. szerda 08:00</p><a href="http://www.napigazdasag.hu/cikk/53136/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201508" target="_blank">http://www.napigazdasag.hu/cikk/53136/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201508</a><br><p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Gyurcsány Ferenc kétségtelenül sajátos jelensége a honi politikai életnek.</b></span></p><p> Elsősorban
és leginkább persze azért, mert politikai és gazdasági múltja – és
jelene – ellenére még mindig színen lehet a politikai porondon, ami nem
kevés magyar választópolgárnak okoz fejtörést.</p>
<p>De nem csak ezért sajátos jelenség a volt miniszterelnök.</p>
<p>Hanem azért is, mert még mindig arról szólnak – szólhatnak – az
elemzések és értékelések, hogy Gyurcsány megkerülhetetlen tényezője a
magyar „baloldalnak”. A napokban is azt fejtegették néhányan, hogy a
2018-as választásokig elkerülhetetlen lesz az MSZP és a Demokratikus
Koalíció valamilyen megállapodása a választási együttműködésről. S ezek
az elemzések abból indulnak ki, hogy a baloldali pártok közötti
versengésben Gyurcsány pártja még mindig jól tartja magát, sőt, az
MSZP-n kívül meg is előzte riválisait, valahol a 6–10 százalékos
népszerűségi tartományban mozog. Ez pedig azt mutatja, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a baloldali
szavazók egy jelentős része még mindig Gyurcsány Ferencet tartja a
hiteles baloldali politikusnak.</b></span></p>
<p>S ez utóbbi, ha jobban belegondolunk, egészen különleges tünet a magyar politikai életben.<br>Hogyan,
mitől hihetik még mindig azt a baloldali, balliberális szavazók, hogy
Gyurcsány őket képviseli, az ő értékrendjüket valósítja meg?</p>
<p>S egyáltalán, mitől lenne baloldali Gyurcsány Ferenc?</p>
<p>Vegyük sorra!</p>
<p>Először is, ha miniszterelnökként megvalósított gazdaságpolitikáját
nézzük, akkor <u>i<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>gen nehezen lehet érvelni baloldalisága mellett.</b></span></u> A
2006-os választások előtti kampányban jólétet ígért ugyan az embereknek,
valamint áfacsökkentést és béremeléseket, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a választók félrevezetésével
megszerzett választási győzelem után viszont – erőteljes EU-s hatásra is
– kőkemény megszorítócsomagot jelentett be</b></span>, amelyet <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az egyáltalán nem
jól bevált IMF-es receptek alapján adagolt be</b></span> a társadalomnak.</p>
<p>Ennek lényege nem volt más, mint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bérek és nyugdíjak befagyasztása,
növekedés helyett a pénzügyi egyensúly szigorú betartása, </b></span>külföldi
kölcsönök felvétele stb. Ez a gazdaságpolitika folytatódott és még
inkább elmélyült a 2008. őszi pénzügyi és gazdasági világválság kitörése
után; <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Gyurcsány, majd Bajnai Gordon szolgaian követte az EU, az Európai
Központi Bank és az IMF neoliberális iránymutatását, s egy új, hatalmas
mértékű kölcsönt vettek fel </b></span>e nemzetközi szervezetektől.</p>
<p>Gyurcsány 2006 és 2009 között <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a gazdasági válságból adódó terheket
egyértelműen a lakosságra hárította</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>szemben azzal, amit az
Orbán-kormány valósított meg 2010 után.</b></span> Vajon mi volt ebben a
baloldaliság? Vajon mi tetszett ebben a baloldali szavazóknak?</p>
<p>Ráadásul nem pusztán a megszorításokról van szó, hanem a
Gyurcsány-kormány gazdaságfilozófiai beállítottságáról is. Gyurcsányék
egyértelműen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a neoliberális receptek alapján jártak el</b></span>: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>állami cégeket,
közszolgáltató vállalatokat privatizáltak </b></span>(ezek közül csak az egyik
legértelmetlenebbet emelem ki: az aranytojást tojó tyúk, a Budapest
Airport eladását), abból az elvből kiindulva, hogy a piaci szereplők –
különösen a külföldi piaci szereplők! – mindig sokkal hatékonyabbak,
mint az állam. Emellett <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a piaci elvet igyekeztek beépíteni olyan, a
közjót szolgáló szférákba is, mint az oktatás és az egészségügy.</b></span>
Emlékezzünk: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a felsőoktatásban PPP-konstrukciókat építettek ki (ami nem
más, mint piaci cégek megjelenése egyes oktatási szegmensekben,</b></span> mint
például a kollégiumi ellátás), amelyek komoly károkat okoztak – az
Orbán-kormány nem győz megszabadulni ezektől, az állam és a hallgatók
számára egyaránt hátrányos működési formáktól.</p>
<p>Másfelől, talán még emlékszünk a szépreményű <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egészségügyi
miniszterre, Horváth Ágnes</b></span>re. Az ő n<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>evéhez fűződik az elhíresült
mondás: az egészségügyben is „minden a profitról szól”</b></span>. Így, tömören. Ha
máskor nem, ebben a mondatban ott volt a Gyurcsány-kormány filozófiája:
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az állam által garantált közjó smafu, csak a piaci szereplők képesek
megjavítani az elavult viszonyokat és intézményeket. (El is kezdődött
gyorsan, magánberuházással széfek felszerelése a kórházi szobák falára,</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> a
rengeteg, vagyonát féltő idős asszony nagy örömére…)</span></span></p>
<p>Gyurcsány a neoliberális gazdaságpolitika híve, s az a mai napig is. Mitől lenne baloldali?</p>
<p>De a modern – ha tetszik, szociáldemokrata – baloldaliság szerves
része a demokrácia elfogadása és tiszteletben tartása. Kell-e,
szükséges-e ebben az összefüggésben felidéznem 2006 őszét, a szeptember
17. (az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése) után fellángoló
tüntetésekre adott gyurcsányi választ, kell-e felidéznem <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>október 23-át,
az ártatlan, békés tüntetőkkel szembeni borzalmas rendőri fellépés</b></span>t? S
kell-e bizonygatnom, hogy egy ilyen, összehangolt rendőri megmozdulás
egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik a miniszterelnök jóváhagyása
nélkül? A szomorú egyedül csak az, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az októberi véres események
teljes feltárása, a valódi felelősök megnevezése még mindig nem történt
meg.</b></span></p>
<p>Ami viszont bizonyos: mind a 2006-os választások manipulálása, mind
az őszödi beszéd „szellemisége”, mind a rendőri attakok azt
bizonyították, hogy Gyurcsány, ha azt diktálja az érdeke,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> könnyedén
túllép a civilizált demokratikus kereteken.</b></span> És akkor mitől is baloldali,
mitől is „modern” baloldali?</p>
<p>Végül Gyurcsány <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nagyvállalkozói, azaz gazdasági tevékenysége sem
éppen a baloldaliságnak a leghívebb kifejeződése</b></span>, megspékelve számos
korrupciógyanús, a jogszerűség határán járó, erkölcsileg elfogadhatatlan
lépésével. Gyurcsány nem igazán tudta a kádári–horni „munkás, melós”
életérzést továbbvinni, sokkal inkább tűnt és tűnik a magyar közvélemény
előtt egy, a gazdasági életben gátlástalan oligarchának, akinek
igazából vajmi kevés köze van az egyszerű munkavállalók problémáihoz.</p>
<p>Összegezve: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Gyurcsány egy gátlástalan nagyvállalkozó, aki a
politikába be- és visszakerülve a szélsőséges neoliberális, piaci
elveket követve próbálta az országot átformálni, fittyet hányva a
demokrácia normáira.</b></span> Talán még szegény Makó vitéz is közelebb jutott
Jeruzsálemhez, mint Gyurcsány a baloldali szellemiséghez.<br>Mi hát a
„titka”? <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Miért van az, hogy a baloldali s részben a balliberális
szavazók egy része is hisz benne, rá szavazna, ha most lennének a
választások?</b></span> Semmit nem látnak abból, amit a fentiekben kifejtettem?
Vakok és süketek a tények iránt?</p>
<p>Korántsem. A Gyurcsány-hívőket egyszerűen más mozgatja, mint a fenti
racionális érvelés. Ez pedig <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a törzsi összetartozás tudata, illetve a
közös ellenségkép. Gyurcsány nekik nem más, mint a mi kutyánk kölyke.
Tudják, hogy honnan jött, tudják, hogy ki volt, érzik, hogy kicsit
furcsa magatartása, beszédmódja ellenére közéjük tartozik.</b></span> Beszéljen bár
a piacról, az állam leépítésének szükségességéről, az ő nyelvét még
mindig jobban értik, mint az ősellenségét, Orbán Viktorét. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Orbán olyan
szavakat, fogalmakat használ, amelyeket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem értenek, és nem tudnak hova
helyezni,</span> mint például nemzet, hazaszeretet, határon túli magyarok,
kereszténység, keresztény Európa és így tovább. </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Nem mindig értik
Gyurcsányt sem, de ha azt mondja nekik, hogy „húzzunk bele!”, s hozzájuk
beszél, akkor már érzik, hogy ő a nekik való ember.</b></span></p>
<p>Szóval<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a „titok” nem más, mint a közös, kádári posztkommunista
érzület</b></span>. Szavazói azt érzik: mondjon bármit Gyurcsány, ő hozzánk
tartozik, s a végén segíteni fog rajtunk. Neki hiszünk, hiszen egy tőről
fakadunk, míg Orbán Viktor számunkra idegen és ellenszenves.</p>
<p>Itt tartunk, 2015-ben. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Gyurcsány addig marad „elnyűhetetlen”, amíg a
törzsökös kádári világkép jelen marad a honi politikában és a fejekben.</b></span></p>
<p>Vagyis…</p>
<p><i>A szerző politológus</i></p>
</div>