<div dir="ltr"><div><p><font>2015.08.02. vasárnap: <b>ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP</b></font></p><p><i><b>Én hullatok nektek kenyeret a mennyből</b></i></p><hr><p><a name="14eeb693d9a944db_Kiv 16,2-4.12-15"><font color="#000000">Kiv 16,2-4.12-15</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Zúgolódott
ekkor</b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.</b></span>
Azt mondták nekik Izrael fiai: ,,<span style="color:rgb(106,168,79)"><b>Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze
által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és
jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába,
hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?’</b></span>’ <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Azt mondta erre az Úr
Mózesnek: ,,Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a
nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon
törvényem szerint jár-e el, vagy sem. ,</b></span>,Hallottam Izrael fiainak
zúgolódását. Mondd nekik<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>: Estére húst fogtok enni, reggel pedig
jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti
Istenetek!</b></span>’’ És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a
tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré. Miután elborította a
föld színét, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a
pusztán, olyan, mint a földre hullott dér.</b></span> Amikor Izrael fiai
meglátták, azt mondták egymásnak:<span style="color:rgb(106,168,79)"><b> ,,Man-hu?’’, ami azt jelenti, hogy:
,,Mi ez?’’ Nem tudták ugyanis, hogy micsoda.</b></span> Mózes pedig azt mondta
nekik: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek. </b></span></span></p><p><a name="14eeb693d9a944db_Zs 77,3-54"><font color="#000000">Zs 77,3-54</font></a></p><p><span>Amiket
hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk, nem titkoljuk
fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr
dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt. Bizonyságot
állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak,
tanítsák meg rá fiaikat, hogy megtanulja a következő nemzedék, a
születendő gyermekek. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak, hogy Istenbe
vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait
teljesítsék!</b></span> Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> lázongó
nemzedék; </b></span>A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt
hű Isten iránt. Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>a harc
napján hátat fordítottak. Nem tartották meg Isten szövetségét, és
törvényét nem akarták követni. Elfelejtették </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>tetteit, a csodáit,
amelyeket megmutatott nekik. Atyáik előtt csodákat művelt</b></span>, Egyiptom
földjén, Tánisz mezején. Széthasította a tengert és átvezette őket, a
vizeket szinte tömlőbe fogta. Nappal a felhőben vezette őket, s egész
éjjel a tűz fényében. Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges
áradattal itatta őket. Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként
ömlesztette a vizet. Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra
ingerelték a Fölségest a pusztában. Megkísértették szívükben Istent,
amikor kedvük szerint ennivalót kértek, s így beszéltek Isten ellen:
,,Tud-e Isten’’ -- mondták -- ,,asztalt teríteni a pusztában?’’ Íme
megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. <span style="color:rgb(106,168,79)"><b>,,De vajon
tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?’’</b></span> Amikor ezt az Úr
meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag
szállt Izraelre, mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>.
Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek
ajtóit. Ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott:
angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót. Déli
szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger
fövenye: hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré. Ettek és
nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak</b></span>. De még fel sem
hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel, amikor<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Isten haragja
felgerjedt ellenük, agyonsújtotta <span style="color:rgb(102,0,0)">kövéreiket</span>,</b></span> leterítette Izrael
választottait. Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek
csodatetteinek. Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és
rettegésben esztendeik. <span style="color:rgb(102,0,0)"><b><span style="color:rgb(255,0,0)">Ha</span> pusztította őket, </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>hozzá fordultak, megtértek
és virradatkor hozzá folyamodtak. Megemlékeztek arról, hogy Isten az
oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk. </b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Szerették őt szájukkal,
hazudtak neki nyelvükkel, mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem
voltak hűek szövetségéhez. </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és
nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki
egész bosszúságát. </b></span>Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél,
olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet. <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Hányszor lázongtak
ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban! Újra meg újra
kísértették Istent, és fellázadtak </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Izrael Szentje </b></span>ellen. Nem emlékeztek
meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején. Vérré
változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat. Legyet bocsátott
rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk. Odaadta
termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel. Odavetette állataikat a
jégesőnek, jószágukat a tűznek. Rájuk bocsátotta haragjának tüzét,
bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását. Szabad
utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól,
dögvésszel vetett véget életüknek. Megölte Egyiptom földjének minden
elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mint juhokat kihozta
népét, mint nyájat vezette a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem
féltek, de ellenségeiket tenger borította el. Elvitte őket a szent
helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett. </b></span></span></p><p><a name="14eeb693d9a944db_Ef 4,17.20-24"><font color="#000000">Ef 4,17.20-24</font></a></p><p><span>Azt
mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne
éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az
eszüket. Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ha valóban őt
hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően,
amely Jézusban van: vessétek le</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>a korábbi életmód szerint való régi
embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt</b></span>; <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>újuljatok meg
gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki
Isten képére [Ter 1.26] igazságban és valódi szentségben teremtetett.</b></span></span></p><p><a name="14eeb693d9a944db_Jn 6,24-35"><font color="#000000">Jn 6,24-35</font></a></p><p><span>Amikor
tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai,
beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor
megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: ,,Mester, mikor jöttél
ide?’’ Jézus azt felelte: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek
engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a
kenyerekből és jóllaktatok. Ne<span style="color:rgb(106,168,79)"> </span></b></span><span style="color:rgb(106,168,79)"><b>azért az eledelért fáradozzatok, amely
veszendő,</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre,
amelyet majd az Emberfia ad nektek.</b></span> Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg
pecsétjével.’’ Erre azt kérdezték tőle: ,,Mit tegyünk, hogy Isten
tetteit cselekedjük?’’ Jézus azt felelte: ,,Isten tette az, hogy
higgyetek abban, akit ő küldött.’’ Erre megkérdezték tőle: ,,Milyen
jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel?
Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: �,,Égi kenyeret adott
enni nekik�''’’ [Kiv 16,4]. Jézus ezt válaszolta: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Bizony, bizony
mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én
Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az,
amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.</b></span>’’ Ekkor azt
mondták neki: ,,Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!’’ Jézus azt
felelte nekik: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><u><b>Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog
éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.</b></u></span></span></p></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div>