<div dir="ltr"><h1></h1>
<div>2015. augusztus 2. vasárnap 16:16<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-nekunk-is-csillapitanunk-kell-testvereink-testi-lelki-ehseget" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-nekunk-is-csillapitanunk-kell-testvereink-testi-lelki-ehseget</a><br></div>
<h3><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Augusztus 2-án délben az Úrangyala elimádkozása előtt
Ferenc pápa</span> arról elmélkedett, hogy minden ember valójában az
örökkévalóságra, az Istennel való örök találkozásra és együttlétre
éhezik.</h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62948&img=o_angelus3.jpg" rel="lightbox['g62948']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62948&p=1&img=c_angelus3.jpg" alt="" border="0"></a><br>Kedves testvéreim, jó napot kívánok!<br><br>A
mai vasárnapon folytatjuk a hatodik fejezet olvasását János
evangéliumából. A kenyérszaporítás után az emberek elkezdik keresni
Jézust, és végül Kafarnaumban meg is találják. Ő teljesen megérti, miért
keresik ilyen nagy lelkesedéssel, és ezt világosan meg is mondja: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>„Nem
azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a
kenyérből és jóllaktatok” (Jn 6,26).</b></span> </span>Azok az emberek valójában azért a
fogható, fizikai kenyérért követik, amely előző nap csillapította
éhségüket, akkor, amikor Jézus megszaporította a kenyereket. Nem
értették meg, hogy az a sokak számára megtört kenyér <i>Jézus szeretetének kifejeződése</i>
volt, magáé Jézusé. Nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a kenyérnek,
mint annak, aki azt adja. Látva ezt a lelki vakságot, Jézus azt
hangsúlyozza, hogy az adománynál messzebbre kell látni, az adományozót
kell felfedezni és meg kell ismerni. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Maga Isten az adomány és az
adományozó is. </b></span>Ekképpen abból a kenyérből, abból a gesztusból, az
emberek megismerhetik Azt, aki adja, vagyis Istent. Arra hívja az
embereket, hogy szélesebb perspektívában gondolkodjanak, lépjenek túl az
ételért, a ruháért, a sikerért, a karrierért való mindennapi aggódáson.
J<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ézus egy másfajta eledelről, olyan romolhatatlan eledelről beszél,
amelyet érdemes keresni és elfogadni. Így buzdít:</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>„Ne olyan eledelért
fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök
életre, és ezt az Emberfia adja nektek” (27. vers).</b></span></span> Vagyis:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> az
üdvösséget, az Istennel való találkozást keressétek!</b></span><br><br>Ezekkel a
szavakkal akarja megértetni velünk, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a testi éhségen</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>túl az ember
egy másik, még jelentősebb éhséget hordoz magában</b></span> – és mindannyiunkban
benne van ez az éhség –, amelyet nem lehet a megszokott étellel
csillapítani. Az életre, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az örökkévalóságra való éhezésről van szó,
amelyet egyedül ő tud kielégíteni, mivel<span style="color:rgb(255,0,0)"> <u>Ő</u></span> az <u>„<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="color:rgb(255,0,0)">élet kenyere</span></span></u>”</b></span> (35. vers).
Jézus nem törli el a mindennapi betevőért való aggodalmat és
igyekezetet, nem, nem törli el az aggódást mindazért, ami fejlettebbé
teszi az életet. De emlékeztet minket, hogy létezésünk igazi jelentését a
célban, az örökkévalóságban találhatjuk meg, a vele való találkozásban,
aki ajándék és ajándékozó, de emlékeztet minket arra is, hogy az emberi
történelmet – a maga szenvedéseivel és örömeivel – az <i>örökkévalóság perspektívájában, </i>vagyis
a vele való végleges találkozás perspektívájában kell szemlélni, mert
ez a találkozás életünk minden napját megvilágítja.<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Ha erre a
találkozásra, erre a nagy ajándékra gondolunk, akkor az élet kicsiny
ajándékait, de a szenvedéseket, aggodalmakat is megvilágítja e
találkozás reménye.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> <b>„</b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, az nem
éhezik többé, és aki hisz bennem, az soha többé nem szomjazik” (35.
vers)</b></span>.</span></span> Ez pedig <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az <u><span style="color:rgb(255,0,0)">Oltáriszentség</span>re</u>, a legnagyobb ajándékra való utalás,
amely betölti a testet, lelket egyaránt.</b></span> Az, hogy találkozunk Jézussal,
és magunkba fogadjuk az „élet kenyerét”, értelmet és reményt ad életünk
gyakran kanyargós útjának. Ezzel <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az „élet kenyerével” együtt azonban
feladatot is kaptunk, mégpedig azt, hogy mi is csillapítsuk testvéreink
testi-lelki éhségét azáltal, hogy hirdetjük az evangéliumot mindenütt.</b></span>
Felebarátaink iránti testvéri és együtt érző magatartásunk
tanúságtételével jelenvalóvá tesszük Krisztust és az ő szeretetét az
emberek között.<br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A Szent Szűz segítsen minket</b></span> Fia keresésében és
követésében, hiszen Jézus az igazi kenyér, az élő kenyér, amely soha meg
nem romlik és megmarad az örök életre.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62948&img=o_angelus2.jpg" rel="lightbox['g62948']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62948&p=1&img=c_angelus2.jpg" alt="" border="0"></a><br>Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:<br><br>Kedves testvéreim!<br><br>Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívek és különböző országokból érkezett zarándokok!<br><br>Köszöntöm
a spanyol fiatalokat, akik Zizur Mayorból, Elizondból és Pamplonából
érkeztek; hasonlóképpen köszöntöm az olasz fiatalokat, akik Badiából,
San Matteo della Decimából, Zuglianóból és Grumolo Pedemontéból
érkeztek.<br><br>Köszöntöm a firenzei „Parte Guelfa” Főtestvérület lovas zarándokait.<br><br>Emlékezzünk
arra, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ma van az „Assisi megbocsátás” napja. Ez komoly felhívás
arra, hogy közeledjünk az Úrhoz az irgalmasság szentsége által, és utána
szentáldozáshoz is járuljunk.</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Akadnak emberek, akik félnek </b></span>a <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>gyónás</b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>tól,
mert elfelejtik, hogy ott nem egy szigorú bíróval találkozunk,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hanem a
végtelenül irgalmas Atyával.</b></span> Igaz, amikor gyónni megyünk, van bennünk
egy kis szégyenkezés. Ez így van mindenkivel, mindnyájunkkal, de
emlékeznünk kell arra, hogy ez a szégyenérzet is kegyelem, amely
felkészít minket az Atya ölelésére, aki mindig megbocsát, és mindig
mindent megbocsát.<br><br>Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!<br><br>Fordította: Tőzsér Endre SP<br><br>Forrás: Vatikáni Sajtóközpont<br><br>Magyar Kurír</p></div>