<div dir="ltr"><p>
<b>
<span id="articleLead"><a href="http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/a-haboru-leghosiesebb-megis-legtragikusabb-lengyel-epizodja-varso-amit-a-folddel-tettek-egyenlove-videoval">http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/a-haboru-leghosiesebb-megis-legtragikusabb-lengyel-epizodja-varso-amit-a-folddel-tettek-egyenlove-videoval</a><br></span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span id="articleLead">Az 1944 augusztusi varsói partizánfelkelés</span></span><span id="articleLead"> a második
világháború egyik legkevésbé ismert epizódja. A lengyel hazafiak elkeseredetten
harcoltak a német megszállókkal, pedig már közeledtek a német "felszabadító"
csapatok. Hogy</span><span id="articleLead"><span style="background-color:rgb(182,215,168)"> miért áll meg Lengyelországban az élet minden év augusztus
elsején egy percre?</span></span><span id="articleLead"> Figyelem! </span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span id="articleLead">A háború egyik leghősiesebb, s egyben legtragikusabb
története következik.</span></span>
</b>
</p><p>Mindig érdekes kérdés kiemelni és beszélni egy-egy népcsoport
balsorsáról, kegyetlen és küzdelmes történetéről. Az ilyen szövegek olvasásakor
mindenkiben kialakul egy tüske, és az a gondolat, hogy most miért erről
beszélünk, hiszen máshol is, akár nálunk is, sokkal kegyetlenebb dolgok
történtek. Minden nemzetnek megvan a maga keresztje, augusztus elseje azonban
egy olyan nap, amely bár szürke foltja a történelemnek, hiszen kevésbé ismert,
vagy inkább kevésbé él a köztudatban, mégis <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a második világháború egyik
legtragikusabb epizódja.</b></span></p><div class="imageWrapper"><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/images/00/1/39724.jpg" style="width: 600px"></div><br><p><strong class="cms-bold">Mi történt pontosan?</strong><br>
</p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Lengyelországot 1939-ben a náci és a szovjet birodalom
felosztotta egymás közt: keletről a szovjetek, nyugatról a németek szállták
meg</b></span>. Lengyelek (és zsidók) százezrei menekültek el otthonról, többek közt
Magyarországra is.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Látva az aktuális helyzeteket a lengyelek elkezdték egy föld
alatti állam kiépítését, és a londoni lengyel kormány segítségével létrehozták
a Honi Hadsereget. </b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><u class="cms-underline">A németek az elképzelhető legdurvább módon és módszerekkel
nyomorították meg a lengyeleket:</u> a lengyel közoktatást felszámolták,
koncentrációs táborokat állítottak fel, a nemzeti kultúrát és sajtót
betiltották. </b></span><br></p><div class="imageWrapper withCover"><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/images/00/1/miasto.jpg"><center>Egy jelenet a Miasto 44 című filmből<br></center></div><br>
<p>A megszállás évei során <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az egész lengyel társadalom az
ellenállásra rendezkedett be: létrejött egy "második társadalom",
melynek saját sajtója, saját oktatási rendszere, saját karhatalmi ereje,
titkosszolgálata, kormánya és hadserege volt.</b></span> 1944 tavaszára azonban a Vörös
Hadsereg elérte Lengyelország területét. A lengyelek arra készültek, hogy a
szovjetek megérkezésekor együtt szabadítják fel a fővárost, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><strong class="cms-bold">Sztálin azonban
magának tartogatta Lengyelországot, a Honi Hadseregnek szinte semmiféle
segítséget nem nyújtottak</strong><b>; tagjait folyamatosan lefegyverezték és
letartóztatták. 1944 nyarára a szovjetek elérték Varsó térségét,</b></span> <b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">a lengyelek
pedig több hónapos előkészítés után kirobbantották a felkelést.</span></b> Tudták, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
szovjet segítség nélkül maximum pár hétig tarthat az ellenállás a fővárosban. </b></span><br></p><div class="imageWrapper"><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/images/00/1/1406900247_pw1.jpg" style="width: 600px"></div><br>
<p>A lengyelek az első napokon pontos haditerv alapján
megrohamozták a laktanyákat és rendőrösöket, hogy fegyvereket zsákmányoljanak,
és barikádokat építettek az óváros kör.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Ekkor, 1944 augusztus elsején, délután
öt órakor kezdődött a 63 napig tartó kínkeserves, elkeseredett, hősies harc a
német megszállók ellen. </b></span>Sajnos ez hiba volt. A fényes nappal, kiképzetlen
harcosokkal végrehajtott <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>támadások jó része vérbe fulladt, kudarccal végződött.
Ráadásul egyetlen órával a W-óra, azaz az akciók megkezdése előtt egy áruló
figyelmeztette a németeket.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A szovjetek azonban nem segítettek a lengyeleknek. Sztálin parancsára a
Vörös Hadsereg megállt a Visztula keleti partján, és <strong class="cms-bold">gyakorlatilag végignézte,
míg <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a hősies ellenállást </span>a németek teljesen leverik</strong>.</b></span> Egyedül az angolok
segítettek némi repülőről ledobott hadianyaggal és logisztikai támogatással, de
valójában ők is és a többi nyugati szövetséges is magára hagyta
Lengyelországot. <br></p><div class="imageWrapper withCover"><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/images/00/1/miasto1.jpg"><center>....és még egy jelenet...<br></center></div><br><p>Sztálin egyedül magának akarta egész Lengyelországot és pont
kapóra jött neki, hogy a piszkos munkát, a bátor és nemzeti öntudattal teli
lengyel hadsereg kiirtását (mely ideális esetben a későbbi Lengyelország
elitjét képezte volna) nem neki, hanem a németeknek kell elvégeznie. Miután <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
felkelés </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>két hónap után elbukott, a németek porig rombolták Varsót. </b></span><br></p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A fegyvert
letevő katonákat </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>jó esetben hadifogolyként hadifogolytáborokba, rossz esetben
koncentrációs táborokba zárták, legrosszabb esetben pedig a helyszínen
agyonlőtték. A város teljesen elnéptelenedett. </b></span><u class="cms-underline">200.000 halott lengyel</u>, több,
mint 16.000 német áldozat. A háború előtt 1,3 millió lakosú városban a harcok
után <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mindössze néhány ezer túlélő maradt, a várost pedig <u class="cms-underline">a földdel tették egyenlővé</u>.</b></span> <br></p>
<p>A varsói
felkelés kimenetele hűen tükrözi a lengyel nép évezredes balsorsát. Harcolni
azonban nem volt hiábavaló: <u class="cms-underline">Varsó hősei a következő generációknak és a világnak
mutattak iskolapéldát bátorságból.</u> A varsói felkelés tanulsága, hogy nem mindig
azért harcol egy nép, hogy nyerjen, hanem azért, mert már nincs hová hátrálnia
és ebben az értelemben hasonlít a mi szintén tragikus 1956-unkhoz. <br></p><p>Jan Komasa úgy vélte, ez a történet olyannyira megér egy misét, hogy érdemes lenne megfilmesíteni, így elkészítette a - <strong class="cms-bold">A város 44</strong>
(Miasto 44)- című nagyszabású játékfilmet, amely bár nem akar egy
rendkívüli történelmi eseménynek emléket állítani, mégis hűen tükrözi az
ott történteket. <br></p><p>A film előzetesét itt megtekinthetitek: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=twDouTqS4c8">https://www.youtube.com/watch?v=twDouTqS4c8</a></p></div>