<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Ki az közülünk, akinek ne lenne „öt kenyere és két hala”? </h1>
<div>2015. július 26. vasárnap 15:30<a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ki-az-kozulunk-akinek-ne-lenne-ot-kenyere-es-ket-hala" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ki-az-kozulunk-akinek-ne-lenne-ot-kenyere-es-ket-hala</a></div>
<h3>Július 26-án délben az Úrangyala elimádkozása előtt
Ferenc pápa javaink önzetlen megosztásának, az ingyenes adásnak jézusi
logikájáról elmélkedett, utána pedig elindította a feliratkozást a
krakkói ifjúsági világnapra és megemlékezett a nagyszülőkről.</h3><p style="text-align:center"></p>
<p>Kedves testvéreim, jó napot kívánok!</p>
<p>A mai vasárnap evangéliuma (Jn 6,1–15) <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a kenyérszaporítás nagy
jeléről szól, János evangélista beszéli el nekünk. Jézus a Galileai-tó
partján van, „nagy tömeg” veszi körül, az embereket a „betegeken
végbevitt csodajelei” vonzották </b></span>(2. vers). Jézusban Isten irgalmas
hatalma működik, Istené, aki minden testi és lelki bajból meggyógyít.
Jézus azonban nemcsak gyógyító, hanem tanító is:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> felmegy a hegyre
ugyanis, és leül, ez a tanítók tipikus testhelyzete, amikor tanítanak:
Jézus tehát fellép arra a természetes „katedrára” (tanítószékre),
amelyet mennyei Atyja teremtett. Jézus, aki jól tudja, mit fog tenni,
próbára teszi tanítványait. Mit lehet tenni, hogy az összes embernek
enni tudjanak adni? Fülöp, egyik a tizenkét apostol közül, gyors
számítást végez: ha gyűjtést rendeznek, legfeljebb kétszáz dénárt tudnak
összegyűjteni, hogy kenyeret vásároljanak, de ez nem lenne elég ötezer
ember jóllakatására.</b></span></p>
<p>A tanítványok a „piac” kategóriáiban gondolkodnak, Jézus azonban a
vásárlás logikáját az adás logikájával cseréli fel. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>András, egy másik
apostol, Simon Péter testvére bemutat egy fiút, aki hajlandó
rendelkezésre bocsátani, amije van: öt kenyeret és két halat, de
nyilvánvaló – mondja András –, hogy ez semmi ekkora tömegnek (vö. 9.
vers). Jézus viszont épp erre várt. Meghagyja a tanítványoknak, hogy
ültessék le az embereket, ő pedig fogja a kenyereket és a halat, hálát
ad az Atyának, és kiosztja az ételt</b></span> (vö. 11. vers). E mozdulatai
elővételezik az utolsó vacsora gesztusait, amelyek megadják Jézus
kenyerének legigazibb jelentését.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Isten kenyere maga Jézus. </b></span>A<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mikor
szentáldozáshoz járulunk, amikor közösségre lépünk vele, az ő életét
fogadjuk magunkba, </b></span>a mennyei Atya gyermekeivé és egymás testvéreivé
válunk. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Amikor szentáldozáshoz járulunk, a valóságosan élő, feltámadt
Jézussal találkozunk. Az Oltáriszentségben való részesedés azt jelenti,
hogy belépünk Jézus logikájába, az ingyenesség és a megosztás
logikájába. És bármennyire szegények vagyunk is, mindnyájan tudunk adni
valamit. A szentáldozás, a Jézussal való közösségre lépés azt is
jelenti, hogy Krisztusból merítjük a kegyelmet, amely képessé tesz
minket, hogy megosszuk másokkal azt, amik vagyunk és amink van.</b></span></p>
<p>A tömeg döbbenten látja a kenyérszaporítás csodáját, de Jézus valódi
ajándéka az élet teljessége az éhező embernek. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus nemcsak a testi
éhséget csillapítja, hanem azt a mélyebbet, az élet értelmére, az
Istenre irányuló éhséget.</b></span> Látva sok ember szenvedését, magányát,
szegénységét és nehézségeit, mit tehetünk?<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A panaszkodás </b><b>semmit sem old
meg</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>de odaadhatjuk azt a keveset, amink van, mint az a fiú az
evangéliumban. <u>Bizonyára van néhány óránk, van valamilyen tehetségünk,
szaktudásunk… Ki az közülünk, akinek ne lenne „öt kenyere és két hala”? </u>
</b></span>Mindnyájunknak van! <u><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ha készek vagyunk arra, hogy az Úr kezébe helyezzük,
elég lesz arra, hogy a világban egy kicsit több szeretet, béke,
igazságosság és főleg egy kicsit több öröm legyen!</b></span></u> Mennyire rászorul a
világ az örömre! Isten képes arra, hogy megsokszorozza a mi
együttérzésből tett apró gesztusainkat, és részesítsen bennünket
ajándékából.</p>
<p>Imádságunk támogassa közös elköteleződésünket, soha senki ne legyen
híján az örök életet adó mennyei kenyérnek és a szükséges betevő falat a
méltó élethez, és imádkozzunk, hogy egyre erősebb legyen a megosztás és
a szeretet logikája. Szűz Mária kísérjen minket anyai közbenjárásával.</p>
<p><i>Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:</i></p>
<p>Kedves testvéreim!</p>
<p>Ma nyitják meg a feliratkozás lehetőségét a harmincegyedik ifjúsági
világnapra, amely jövőre lesz Lengyelországban. Szerettem volna én
elkezdeni a feliratkozást, ezért kértem meg egy fiút és egy lányt, hogy
legyenek itt mellettem, amikor itt, szemetek láttára elindítom a
feliratkozást. [A szentatya egy tableten klikkel néhányat.] Most tehát
feliratkoztam zarándokként az ifjúsági világnapra ezzel a készülékkel.
Mivel ezt a világnapot az irgalmasság jubileumi évében tartjuk, ez
bizonyos értelemben az ifjúság jubileuma lesz, a fiataloké, akiknek az
lesz a feladatunk, hogy a találkozó témáját végiggondolják: „Boldogok az
irgalmasak, mert ők is irgalomra lelnek” (Mt 5,7). Hívom a világon élő
összes fiatalokat, hogy vegyenek részt ezen a zarándoklaton, akár úgy,
hogy eljönnek Krakkóba, akár úgy, hogy saját közösségük körében vesznek
részt ezen a kegyelmi eseményen.</p>
<p>Néhány napon belül második éve lesz annak, hogy Szíriában elrabolták
Paolo Dall’Oglio atyát. Fájó szívvel sürgető felhívást teszek közzé
ennek az igen tisztelt szerzetesnek a szabadulása érdekében. Nem
feledkezhetem meg a Szíriában elrabolt ortodox püspökökről sem, és a
többi emberről sem, akiket a konfliktuszónában elfogtak. Kérem, hogy a
helyi és nemzetközi hatóságot újult erővel tegyenek meg mindent, hogy e
testvéreink visszakapják szabadságukat. Szeretettel osztozva
szenvedéseikben, szeretnénk megemlékezni róluk imáinkban. Mondjuk el
értük az üdvözlégyet. [Üdvözlégy, Mária…]</p>
<p>Szívből köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és más országokból
érkezett zarándokokat! Köszöntöm a Szent Félix Nővéreinek nemzetközi
zarándoklatát, a salamancai híveket, a bresciai fiatalokat, akik a római
Caritas szegényeinek ellátásában segédkeznek, valamint a Ponte San
Giovanniból (Perugia mellől) érkezett fiatalokat.</p>
<p>Ma, július 26-án az egyház Szent Joachimra és Szent Annára, a
Boldogságos Szűz Mária szüleire, vagyis Jézus nagyszüleire emlékezik.
Ebből az alkalomból szeretnék köszönteni minden nagymamát és nagypapát,
és szeretnék köszönetet mondani nekik értékes jelenlétünkért a családok
és az új nemzedékek életében. Köszöntsük közösen nagy tapssal az összes
nagyszülőket, az élőket és azokat is, akik már az égből néznek minket…</p>
<p>Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!</p>
<p><br>Fordította: Tőzsér Endre SP</p>
<p>Forrás: Vatikáni Sajtóközpont</p>
<p>Fotó: Zenit</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>