<div dir="ltr"><h1>Árpád-házi Szent Kinga szűz </h1>
<div>2015. július 24. péntek 11:00<br><b><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/arpad-hazi-szent-kinga-54503" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/arpad-hazi-szent-kinga-54503</a></b><br></div>
<h3>Lengyelország és Litvánia patrónájára, a sóbányászok
védőszentjére, Árpád-házi Szent Margit nővérére emlékezünk liturgikus
emléknapján, július 24-én.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=54503&img=o_kinga2.jpg" rel="lightbox['g54503']" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=54503&p=1&img=c_kinga2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Szent Kinga szobra Budapesten, a Március 15. téren – </i><br><i>Tóth Dávid alkotása (2002)</i></p>
<p> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ne félj, Mária, könyörgésed meghallgatásra talált az Úr előtt. Íme,
olyan gyermeket szülsz, aki néked és a népnek mondhatatlanul sok örömet
fog szerezni. Mert az Úr ezen gyermek életével, példájával és érdemével
szándékozik megvilágosítani és megsegíteni egy veletek szomszédos
nemzetet” </b></span>– a krónikák szerint <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Kinga édesanyja látomásban hallotta e
szavakat, kevéssel Kinga születése előtt.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermeke</b></span>ként született 1224 márciusában.</p>
<p>Szülei, testvérei (Árpád-házi Szent Margit és Boldog Jolán), atyai
nagynénje (Árpád-házi Szent Erzsébet), valamint nagybátyja és felesége
példás hitéletének hatására maga is <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mélyen vallásos volt gyermekkorától
fogva.</b></span> Hatással voltak hitére<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a kolduló rendek</b></span> is, IV. Béla udvarában a
domonkosok és a ferencesek is szívesen látott lelkivezetőkként és
tanácsadókként szolgáltak. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Kinga egészen fiatalon elhatározta, hogy
szüzességi fogadalommal életét teljesen Istennek szenteli</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>1239-ben azonban szülei igent mondtak a szomszédos lengyel fejedelem
leánykérő küldöttségéne</b></span>k. Kinga pár napos vívódás után beleegyezett
akaratukba, és <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>sikerült férjét, Boleszlávot rávennie, hogy tartsa
tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt, maga is tegyen ilyen
fogadalmat.</b></span></p>
<p>A királyi pár közösen érte el, hogy Szent Szaniszlót, Krakkó hajdani vértanú püspökét szentté avassák.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A tatárok a muhi csata évében Lengyelországot is megtámadták.</b></span> Kinga
az ellenség elvonulása után hazalátogatott Magyarországra, s az apja
által szolgálatára rendelt bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a
híres bochniai sóbányákat (Wieliczka).</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=54503&img=o_sztkingasobanya.jpg" rel="lightbox['g54503']" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=54503&p=1&img=c_sztkingasobanya.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><i>Szent Kinga sószobra a wieliczkai sóbányában</i></b></span></p>
<p>Ehhez kapcsolódik egy legenda, miszerint Kinga magyarországi
látogatásakor édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba is.
Gyönyörködve nézte a csillogó hófehér sótömböket. De mindjárt eszébe
jutottak lengyel alattvalói, akik sós forrásokból párologtatott,
úgynevezett főtt sóval voltak kénytelenek beérni. Kinga így szólt
atyjához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen
egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette
leánya kérését. Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna
birtokbavételének jeléül a mélybe dobta. Amikor később megnyitották a
wieliczkai sóbányát, a legenda szerint az első kitermelt sótömbben
megtalálták a királyné gyűrűjét. </p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Boleszláv 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már a ferences apácák
(klarisszák) ruhájában vett részt. </b></span>Jolán húgával együtt – aki fél évvel
korábban szintén megözvegyült – abba az ószandeci klarissza zárdába
léptek be, amelyet annak idején Kinga és férje együtt építtettek. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Kinga
napjai ezután jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek. A
nővérek 1284-ben főnöknőjükké választották.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1287-ben a kolostort
földúlták a tatárok. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az újjáépítést Kinga irányította.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egy legenda szerint mikor Kinga a tatárok elől menekült
Lengyelországban, a Pieninek-hegységhez érve apácatársaival egy szalagot
dobott a háta mögé, amely kanyargós folyóvá vált: így keletkezett a
Dunajec. Mivel ezen a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak, ezután
Kinga a fésűjét dobta háta mögé, s ebből sűrű erdő lett, amelyen a
tatárok már nem tudtak átkelni.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>1291 őszén Kinga betegeskedni kezdett, majd 1292. július 24-én, Szent
Jakab apost<span></span>ol ünnepének vigíliáján elhunyt. 1690-ben VIII. Sándor pápa
avatta boldoggá, 1999. június 16-án II. János Pál pápa a szentek sorába
iktatta.</b></span></p>
<p>Hazánk egyetlen Szent Kinga-temploma a Veszprémi Főegyházmegye
területén, Küngös településen található. A községet és a hozzátartozó
területet alapításakor IV. Béla Kingának ajándékozta.</p>
<p><i>Istenünk, te megismertetted Szent Kingával a kegyelmi élet
édességét, és arra indítottad, hogy szüzességét a házasságban is
megőrizze. Add, kérünk, hogy közbenjárására mindenkor tiszta élettel
szolgáljunk neked, és őt követve mi is örvendező lélekkel jussunk el
hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.</i></p>
<p><span style="text-decoration:underline">Forrás</span><br> Diós István: <i>A szentek élete</i></p>
<p>Magyar Kurír</p></div>