<div dir="ltr"><div><p><font>2015.07.22. szerda: <b>SZENT MÁRIA MAGDOLNA</b></font></p><p><i><b>Megkeresem, akit lelkemből szeretek</b></i></p><hr><p><a name="14eb2dea8b5a62be_Én 3,1-4a"><font color="#000000">Én 3,1-4a</font></a></p><p><span>Fekvőhelyemen
éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam.
,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a
lelkem!’’ Kerestem, de nem találtam.</b></span> Ott jártak a várost járó őrök.
,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Láttátok-e, akit szeret a lelkem?’’ Alighogy elhagytam őket,
megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem,</b></span> amíg be
nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába. </span></p><p><span>vagy</span></p><p><a name="14eb2dea8b5a62be_2Kor 5,14-17"><font color="#000000">2Kor 5,14-17</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Krisztus
szeretete sürget minket.</b></span> Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt
mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> azért halt meg
mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak,
aki értük meghalt és feltámadt.</b></span> Mi tehát mostantól fogva senkit sem
ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most
már nem úgy ismerjük. Ezért <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek
elmúltak, s íme, újak keletkeztek. </b></span></span></p><p><a name="14eb2dea8b5a62be_Zs 62"><font color="#000000">Zs 62</font></a></p><p><span>Dávid
zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem,
pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad
sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak
megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és
dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér.
Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte
zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a
szám. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz
te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem
tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem.</b></span> Akik pedig meg akarják
rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába
kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király
Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a
szája azoknak, akik gonoszat beszélnek. </span></p><p><a name="14eb2dea8b5a62be_Jn 20,1-2.11-18"><font color="#000000">Jn 20,1-2.11-18</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mária
Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz
ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát,
elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová
tették!’’ Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt.</b></span> Amint sírdogált,
lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket
fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték
tőle: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,,Asszony, miért sírsz?’’ Ő azt felelte nekik: ,,Elvitték az én
Uramat, és nem tudom hová tették!’</b></span>’ Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és
látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus
megkérdezte tőle<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?’’ Ő pedig, azt
gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: ,,Uram, ha te vitted el
őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!’</b></span>’ Ekkor <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus
megszólította őt: ,,Mária!’’ Erre ő megfordult, és héberül így szólt:
,,Rabbóní!’’, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: ,,Ne
tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a
testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.’’</b></span> Mária Magdolna
elment, és hírül vitte a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat!’’, és hogy
ezeket mondta neki.</span></p></div><div><br></div></div>