<div dir="ltr"><div><div><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150717_bencsik_gabor_a_felelos_josagrol" target="_blank">A felelős jóságról</a></div><br></div><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150717_bencsik_gabor_a_felelos_josagrol" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/20150717_bencsik_gabor_a_felelos_josagrol</a><br><div><div>
            <div>2015. július 17. 07:18                         </div>
            <div>
                <div><span style="vertical-align:bottom;width:400px;min-height:20px"></span></div>
            </div>
            <div style="margin-top:3px">
                
            </div>
            
        </div>
       

                
        <p>
            Bezárni a kapukat a kopogtatók előtt: közönséges önzés. 
Minden kaput sarkig tárni és mindenkit beengedni: felelőtlen, 
öntetszelgő jóság.
        </p>
                
                
                                 <div>
                   

        </div>
                        
                
        
        <div>
            <p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az önzés az egyik legellenszenvesebb tulajdonság</b></span>. 
Tisztességes, magát erkölcsi alapokon állónak tartó ember jól teszi, ha 
naponta lelkiismeret-vizsgálatot tart: nem voltam-e kicsinyes, 
szűkkeblű, adtam-e annak, aki kért, bebocsátottam-e, aki kopogtatott. 
Hiszen <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>minden esetben, amikor kérnek és kopogtatnak, önmagát kell 
legyőznie annak, akinek van mit adnia és átengednie.</b></span> Ez a<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>z önmagunk 
legyőzése: ez a jóság, amelynek révén az ember az állati, mindent 
birtokolni vágyó lénye fölé kerekedik.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif"></b></span></p><p>A
 dolognak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azonban </b></span>még nincs vége azzal, hogy valaki ad és bebocsát. Ha 
nem is igaz, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a 
végig nem gondolt jóság kövei kétségkívül ott lapulnak azon az úton a 
gonoszság kövei között.</b></span> Minden emberi cselekvés következményekkel jár, 
és azok sokszor ellentétesek a cselekvő szándékaival<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. A felelőtlen jóság
 gyakran többet árt, mint használ.<img src="http://mandiner.hu/images/ga2.gif"></b></span></p><p>Adjunk-e
 pénzt az utcai koldusnak? A válaszhoz tudnunk kell: ezzel a gesztussal 
nem azt érjük el, hogy a koldusnak egy kicsit jobb sora lesz, hanem azt,
 hogy még több ember csatlakozik ehhez a nyomorult életformához. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az 
utcai koldusnak adott pénzzel a nyomor bővített újratermelését 
támogatjuk.</b></span></p><p>Ami nem azt jelenti, hogy a koldusnak nem jár 
segítség. A társadalomnak, személy szerint minden tagjának <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>erkölcsi 
kötelesség</b></span>e a segítségnyújtás minden nélkülöző számára. De <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>csak az olyan
 segítségnyújtás, amely el is éri a célját.</b></span> A társadalmi segítés,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a 
karitász kemény munkával megtanulható, elkötelezett embert igénylő 
szakma.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A nyomorgók legtöbbjé</b></span>t nagyon nehéz kivezetni a nyomorból, még 
elegendő pénzzel is. Ezeknek az embereknek a legtöbbje – ilyen vagy 
olyan okok következtében –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> elveszítette az erőfeszítés képességét, nem 
tudnak akarni</b></span>.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Alig van nehezebb munka, mint visszaadni nekik ezt a 
képességet.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A kocsiablakon kinyújtott pénz csak a süllyedésüket 
olajozza.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Semmit sem adni: közönséges önzés. A koldus kezébe száz 
forintot nyomni: felelőtlen jóság</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Karitatív szervezetnek ezer, tízezer 
forintot küldeni, a nyomorgókért, hajléktalanokért szakemberek 
irányításával önkéntes munkát vállalni: felelős jóság.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Európa 
kapuin most milliók kopogtatnak, bebocsátásra várva.</b></span> Vajon most az az 
erkölcsi kötelességünk, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mindenkit bebocsássunk? Nagyon felelőtlen 
jóságnak tűnik</b></span> ez. Mit tartsunk arról az emberről, aki egy napra kivesz 
egy gyereket az árvaházból, eteti, itatja, szórakoztatja, aztán saját 
nagylelkűségében megelégedve visszaviszi a lelencházba?<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Egy napra haza 
lehet vinni harminc afgánt, csakhogy ők egy életen át akarnak élni, itt,
 Európában.</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Egy életre ki viszi haza őket?</b></span></p><p>Megfáradt nőkről, síró 
gyerekekről szólnak a történetek. De arról hallgatnak, hogy a kinyílt 
határoktól fellelkesedve hány családapa hagyja otthon idős szüleit, a 
feleségét és a gyerekeit a nyomorban, a kiszolgáltatottságban – talán 
végleg, soha haza nem térve.</p><p>És <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azokkal a konfliktusokkal, amelyek
 szükségszerűen bekövetkeznek majd, ha a bevándorlók létszáma elér egy 
bizonyos szintet, ki vet számot?</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Mert többség és nagy létszámú kisebbség
 közt mindig konfliktusok támadnak. Minél nagyobb a kulturális távolság a
 két közösség között, annál súlyosabbak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Gyermekeink, unokáink békéjének
 őrzése talán nem erkölcsi felelősségünk?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Bezárni a kapukat a 
kopogtatók előtt: közönséges önzés. Minden kaput sarkig tárni és 
mindenkit beengedni: felelőtlen, öntetszelgő jóság.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Megállítani az 
áradatot, megvizsgálni minden egyes esetet, beengedni a rászorulót és 
hazaküldeni a nem rászorulót: felelős jóság.</b></span></p><p>Most erre a felelős jóságra van szükség. Igazából mindig erre van szükség.</p>        </div>



    


<div>
    <div>
     <ul><li><a href="http://mandiner.blog.hu/2015/07/16/a_felelos_josagrol?utm_source=mandiner&amp;utm_medium=link&amp;utm_campaign=mandiner_201507" target="_blank"><span>Mandiner</span> <span><span>Bencsik Gábor: </span>A felelős jóságról</span></a></li></ul>
    </div>
     


</div>
              
    
  <div>
  <div><div><span style="vertical-align:bottom;width:450px;min-height:20px"></span></div>
  </div>
  <div style="width:300px;float:left">
  <ul><li>
    <br></li><li><br></li><li><br></li></ul>
  </div>
  <div style="width:230px;float:left;margin-top:10px">
  <ul><li>
  
        <div style="float:left;padding:0px 0px 0px 10px"><a title="Kattints ide, ha tetszett a cikk!"><span>43</span></a></div>
      <div style="float:left;padding:0px 0px 0px 10px"><a title="Kattints ide, ha nem tetszett a cikk!"><span>2</span></a></div></li></ul></div>
 </div></div></div>