<div dir="ltr"><div><div><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150717_bencsik_gabor_a_felelos_josagrol" target="_blank">A felelős jóságról</a></div><br></div><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150717_bencsik_gabor_a_felelos_josagrol" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/20150717_bencsik_gabor_a_felelos_josagrol</a><br><div><div>
<div>2015. július 17. 07:18 </div>
<div>
<div><span style="vertical-align:bottom;width:400px;min-height:20px"></span></div>
</div>
<div style="margin-top:3px">
</div>
</div>
                
<p>
Bezárni a kapukat a kopogtatók előtt: közönséges önzés.
Minden kaput sarkig tárni és mindenkit beengedni: felelőtlen,
öntetszelgő jóság.
</p>
                
                
                 <div>
        
</div>
                
                
<div>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az önzés az egyik legellenszenvesebb tulajdonság</b></span>.
Tisztességes, magát erkölcsi alapokon állónak tartó ember jól teszi, ha
naponta lelkiismeret-vizsgálatot tart: nem voltam-e kicsinyes,
szűkkeblű, adtam-e annak, aki kért, bebocsátottam-e, aki kopogtatott.
Hiszen <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>minden esetben, amikor kérnek és kopogtatnak, önmagát kell
legyőznie annak, akinek van mit adnia és átengednie.</b></span> Ez a<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>z önmagunk
legyőzése: ez a jóság, amelynek révén az ember az állati, mindent
birtokolni vágyó lénye fölé kerekedik.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif"></b></span></p><p>A
dolognak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azonban </b></span>még nincs vége azzal, hogy valaki ad és bebocsát. Ha
nem is igaz, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a
végig nem gondolt jóság kövei kétségkívül ott lapulnak azon az úton a
gonoszság kövei között.</b></span> Minden emberi cselekvés következményekkel jár,
és azok sokszor ellentétesek a cselekvő szándékaival<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. A felelőtlen jóság
gyakran többet árt, mint használ.<img src="http://mandiner.hu/images/ga2.gif"></b></span></p><p>Adjunk-e
pénzt az utcai koldusnak? A válaszhoz tudnunk kell: ezzel a gesztussal
nem azt érjük el, hogy a koldusnak egy kicsit jobb sora lesz, hanem azt,
hogy még több ember csatlakozik ehhez a nyomorult életformához. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az
utcai koldusnak adott pénzzel a nyomor bővített újratermelését
támogatjuk.</b></span></p><p>Ami nem azt jelenti, hogy a koldusnak nem jár
segítség. A társadalomnak, személy szerint minden tagjának <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>erkölcsi
kötelesség</b></span>e a segítségnyújtás minden nélkülöző számára. De <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>csak az olyan
segítségnyújtás, amely el is éri a célját.</b></span> A társadalmi segítés,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a
karitász kemény munkával megtanulható, elkötelezett embert igénylő
szakma.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A nyomorgók legtöbbjé</b></span>t nagyon nehéz kivezetni a nyomorból, még
elegendő pénzzel is. Ezeknek az embereknek a legtöbbje – ilyen vagy
olyan okok következtében –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> elveszítette az erőfeszítés képességét, nem
tudnak akarni</b></span>.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Alig van nehezebb munka, mint visszaadni nekik ezt a
képességet.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A kocsiablakon kinyújtott pénz csak a süllyedésüket
olajozza.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Semmit sem adni: közönséges önzés. A koldus kezébe száz
forintot nyomni: felelőtlen jóság</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Karitatív szervezetnek ezer, tízezer
forintot küldeni, a nyomorgókért, hajléktalanokért szakemberek
irányításával önkéntes munkát vállalni: felelős jóság.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Európa
kapuin most milliók kopogtatnak, bebocsátásra várva.</b></span> Vajon most az az
erkölcsi kötelességünk, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mindenkit bebocsássunk? Nagyon felelőtlen
jóságnak tűnik</b></span> ez. Mit tartsunk arról az emberről, aki egy napra kivesz
egy gyereket az árvaházból, eteti, itatja, szórakoztatja, aztán saját
nagylelkűségében megelégedve visszaviszi a lelencházba?<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Egy napra haza
lehet vinni harminc afgánt, csakhogy ők egy életen át akarnak élni, itt,
Európában.</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Egy életre ki viszi haza őket?</b></span></p><p>Megfáradt nőkről, síró
gyerekekről szólnak a történetek. De arról hallgatnak, hogy a kinyílt
határoktól fellelkesedve hány családapa hagyja otthon idős szüleit, a
feleségét és a gyerekeit a nyomorban, a kiszolgáltatottságban – talán
végleg, soha haza nem térve.</p><p>És <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azokkal a konfliktusokkal, amelyek
szükségszerűen bekövetkeznek majd, ha a bevándorlók létszáma elér egy
bizonyos szintet, ki vet számot?</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Mert többség és nagy létszámú kisebbség
közt mindig konfliktusok támadnak. Minél nagyobb a kulturális távolság a
két közösség között, annál súlyosabbak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Gyermekeink, unokáink békéjének
őrzése talán nem erkölcsi felelősségünk?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Bezárni a kapukat a
kopogtatók előtt: közönséges önzés. Minden kaput sarkig tárni és
mindenkit beengedni: felelőtlen, öntetszelgő jóság.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Megállítani az
áradatot, megvizsgálni minden egyes esetet, beengedni a rászorulót és
hazaküldeni a nem rászorulót: felelős jóság.</b></span></p><p>Most erre a felelős jóságra van szükség. Igazából mindig erre van szükség.</p> </div>
<div>
<div>
<ul><li><a href="http://mandiner.blog.hu/2015/07/16/a_felelos_josagrol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201507" target="_blank"><span>Mandiner</span> <span><span>Bencsik Gábor: </span>A felelős jóságról</span></a></li></ul>
</div>
</div>
<div>
<div><div><span style="vertical-align:bottom;width:450px;min-height:20px"></span></div>
</div>
<div style="width:300px;float:left">
<ul><li>
<br></li><li><br></li><li><br></li></ul>
</div>
<div style="width:230px;float:left;margin-top:10px">
<ul><li>
<div style="float:left;padding:0px 0px 0px 10px"><a title="Kattints ide, ha tetszett a cikk!"><span>43</span></a></div>
<div style="float:left;padding:0px 0px 0px 10px"><a title="Kattints ide, ha nem tetszett a cikk!"><span>2</span></a></div></li></ul></div>
</div></div></div>