<div dir="ltr"><h1><font size="2"><a href="https://heidlgyorgy.wordpress.com/" title="Heidl György blogja" rel="home" target="_blank">Heidl György blogja </a>"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."</font></h1><div>
</div>
<div>
<a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150714_heidl_gyorgy_rendezett_szeretet_es_a_melegek" target="_blank"></a> </div>
<h1>Rendezett szeretet</h1><p><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150714_heidl_gyorgy_rendezett_szeretet_es_a_melegek" target="_blank">http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150714_heidl_gyorgy_rendezett_szeretet_es_a_melegek</a></p>
<p><a href="https://heidlgyorgy.files.wordpress.com/2015/07/song-of-songs.jpg" target="_blank"><img src="https://heidlgyorgy.files.wordpress.com/2015/07/song-of-songs.jpg?w=547" alt="song of songs"></a><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>A</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
Biblia</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> nem általában beszél a szeretetről, és nem a szeretetet nevezi
istennek, hanem Istent szeretetnek (1Jn 4,16). Akik a házasság
újradefiniálását a bibliai szeretetparancsokra és Jézus tanítására
hivatkozva igyekeznek igazolni, úgy tűnik, istenítenek valamit, amit
szeretetnek neveznek.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A Biblia a szeretetről szól, de nem különbségtevés nélkül. A Tóra
megkülönbözteti az Isten és a felebarát iránti szeretetet. A Második
törvénykönyben megtaláljuk az istenszeretet parancsát: <i>„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!”</i> (6,4), a Leviták könyvében pedig a felebaráti szeretetét: <i>„Szeresd felebarátodat, mint te magadat!”</i> (19,18)</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Jézus erre a két helyre hivatkozik a főparancsról adott válaszában: <i>„Melyik
a legelső az összes parancs közül? Jézus így felelt „Halld, Izrael! A
mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az
első parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint
önmagadat!”</i> (Mk 12, 28-31; vö. Mt 22,37-39, Lk 10,26-27).</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A felebaráti szeretet hasonló az istenszeretethez, de nem azonos
vele. Istent teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméből és minden
erőből kell szeretni. A felebarátot nem így. A felebarátot úgy kell
szeretni, mint önmagunkat. Tehát háromféle szeretet jelenik meg itt: az
istenszeretet, a felebaráti szeretet és az önszeretet.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Sehol nem olvassuk a Bibliában az önszeretet parancsát. Az önszeretet
természetes, nem kell parancsba adni. Annál inkább az
ellenségszeretetet, hiszen az korántsem természetes. Jézus azonban nem
kér teljesíthetetlent, nem azt mondja, hogy szeresd ellenségedet teljes
szívedből, teljes erővel, egész lelkeddel. Azt sem mondja, hogy szeresd
ellenségedet úgy, mint önmagad. Egyszerűen azt mondja: <i>„szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért”</i> (Mt 5,44). Ez sem könnyű, de legalább nem lehetetlen.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A szeretetnek tehát a Biblia szerint van mértéke, módja és iránya. A
legteljesebb szeretet az istenszeretet, azután a felebarát iránti
szeretet, és végül, az előbbitől módjában és mértékében is eltérő az
ellenségszeretet. Isten egy, de a felebarát és az ellenség sokféle,
ezért a felebaráti szeretet és az ellenségszeretet is változatos. Van
egy általános szeretet, amellyel minden egyes, Isten képmására teremtett
embert szeretünk, de ehhez az általános szeretethez hozzájárul valami
többlet, valami különleges az egyes szeretteink esetében. Másként
szeretjük gyermekeinket, szüleinket, barátainkat, házastársunkat,
munkatársainkat, szomszédainkat stb., és ezeket a szereteteket nem
keverjük össze. A Biblia legalábbis nem teszi, és ha a felebaráti
szeretet valamely sajátos esetéről részletesebb útmutatást ad, akkor az
éppenséggel a hitvesi szerelem. E tanítás szerint a <u>hitvesi szerelem</u> a
férfi és nő közötti kölcsönös, teljes, kizárólagos és hűséges testi,
lelki, szellemi önátadás, amely nyitott az élet továbbadására.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Isten és Izrael kapcsolatát többféle képpel érzékelteti a Szentírás.
Az egyik legszebb hasonlat szerint Isten a szerelmes vőlegény és Izrael
az ő szerelmes menyasszonya. Az Énekek Énekét a meghatározó zsidó
írásmagyarázati hagyomány ennek a menyegzői szeretetmisztikának a
fényében értelmezi, az erre épülő keresztény exegézis pedig kezdettől
fogva Krisztus és az Egyház, valamint Krisztus és a lélek kapcsolatára
érti. A keresztények által használt görög fordításban a menyasszony egy
helyütt azt kéri: „Rendezzétek el bennem a szeretetet!” (Én 2,4).
Órigenész (Kr. u. 3. század) szerint a kérés a következőt jelenti:</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><i>„Kétségkívül minden ember szeret valamit, és nincs senki, aki ne
szeretne valamit, ha már elérte azt a kort, amikor képes szeretni. … Ez a
szeretet vagy szerelem azonban egyesekben megfelelő rendben és módon
növekszik, sokakban viszont rendellenesen. Akkor mondjuk, hogy valakiben
rendellenes a szeretet, ha azt szereti, amit nem szabad, vagy azt
szereti ugyan, amit szabad, de vagy jobban, vagy kevésbé, mint ahogy
kell. Az ilyen emberben tehát rendezetlen a szeretet; csak abban
rendezett és csak abban őrzi meg rendjét, aki az élet útját járja és nem
tér le sem jobbra, sem balra. Az ilyenek, úgy hiszem, nagyon kevesen
vannak. (…) </i></span></p>
<p><i><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Bár a szeretet lényege egy, oka és rendje sok van, ezért mondja a
menyasszony: “Rendezzétek el bennem a szeretetet”, vagyis tanítsátok
meg a szeretet különböző rendjeit. És ha valaki úgy gondolja, hogy ehhez
még hozzá kell fűzni valamit, akkor felidézhetjük az Apostol szavait:
“Férfiak, szeressétek feleségeteket, mint saját testeteket, ahogy
Krisztus szerette az Egyházat” (Ef 5,25.28). A férfiaknak tehát
szeretniük kell ugyan saját feleségüket, más asszonyokat viszont
egyáltalán nem szabad szeretniük, a legteljesebb tisztaságban és
szentségben sem? Nem tartoznak azok is a felebarátok közé? Mégis, a
szeretetnek a feleségre, vagy az anyára vagy a nővérre kell-
irányulnia, legalábbis ha hívők és ragaszkodnak Istenhez, más asszonyra
viszont semmi szeretet sem irányulhat, hiába felebarát? Ha pedig ez
nyilvánvaló képtelenség, akkor a parancsolat rendelése szerint feléjük
is tiszta szeretettel kell fordulnunk, továbbá természetesen rendet és
megfelelő különbséget kell tennünk a szeretetben azon asszonyok között,
akiket szeretnünk kell. És nagyobb tiszteletadással kell kimutatni
szeretetünket édesanyánk felé, kisebb mértékben, de továbbra is
tisztelettel nővéreink felé. A házastársi szeretet megnyilvánulásának
sajátságos és ezektől különböző törvényei vannak. Ezen személyek után
szeretettel kell lennünk minden egyes nő iránt, teljes tisztaságában,
ahogyan mondtuk, érdemeinek és az okoknak megfelelően. Ugyanez a szabály
vonatkozik az apára, a fivérre és a </span>többi rokonra. ….</i>” (Kommentár az Énekek Énekéhez, Pesthy Monika fordítása)</p></div>