<div dir="ltr"><div><p><font>2015.07.14. kedd</font></p><p><i><b>Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest</b></i></p><hr><p><a name="14e89ceaa865130e_Kiv 2,1-15a"><font color="#000000">Kiv 2,1-15a</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Egy
 Lévi házából való férfi elment, és feleséget vett a maga nemzetségéből.
 Az fogant és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három 
hónapig</b></span>. Amikor aztán tovább már nem titkolhatta,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> fogott egy 
gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket,
 és kitette a folyó partján levő sás közé. A nénje pedig messzebb 
megállt, és figyelte a dolog kimenetelét.</b></span> A fáraó lánya éppen lement, 
hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján 
járkáltak.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, 
odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, és kinyitotta. Amikor látta, 
hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: 
,,Ez a héberek gyermekei közül való!’’</b></span> A gyermek<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> nénje ekkor azt mondta 
neki: ,,Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, 
hogy szoptassa a gyermeket?’’ Az így felelt: ,,Menj!’’ Elment a lány, és
 elhívta a gyermek anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: ,,Fogd ezt a 
gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!’’</b></span> Az 
asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó 
lányának. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: 
,,Mert a vízből vettem ki.’</b></span>’ Azokban a napokban, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>amikor Mózes már 
felnőtt, kiment testvéreihez.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Látta </b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>sanyargatásukat, és hogy egy 
egyiptomi ember üti </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az ő egyik héber testvérét</b></span>. Ekkor <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>szétnézett erre 
is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem,<span style="color:rgb(153,0,0)"> leütötte </span>az 
egyiptomit, és elrejtette a homokban.</b></span> Másnap ismét kiment, és azt látta,
 hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul 
cselekedett: ,,Miért ütöd felebarátodat?’’ Az így felelt: ,,Ki tett 
téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap 
megölted az egyiptomit?’’ <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Megijedt erre Mózes, és azt mondta: ,,Hogyan 
derülhetett ki ez a dolog?’’ De a fáraó is hallott a dologról, és 
halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és 
Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és 
leült egy kút mellé. </b></span></span></p><p><a name="14e89ceaa865130e_Zs 68,3-34"><font color="#000000">Zs 68,3-34</font></a></p><p><span>Mélységes
 iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a 
vihar elmerít engem. Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem 
elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. Többen vannak, mint fejemen a 
hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik 
jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem. 
Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted. 
Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura!
 Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene. Mert
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem
 testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a 
buzgóság házadért</b></span>, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom 
lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak 
rajtam. Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam 
énekelnek.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó 
Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged 
szerint.</b></span> Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg 
azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz 
vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját 
fölöttem.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy 
könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, 
siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, 
ments meg ellenségeimtől.</b></span> Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, 
pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat 
megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de
 nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna 
engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak. 
Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék
 el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki 
rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen 
pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te 
sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy 
gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld 
ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény 
vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval 
áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt,
 mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a 
szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert 
meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.</span></p><p><a name="14e89ceaa865130e_Mt 11,20-24"><font color="#000000">Mt 11,20-24</font></a></p><p><span>Azután
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, 
mert nem tértek meg: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha
 a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek 
volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuba</b></span>n. De 
mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet 
napján, mint nektek.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? 
Alászállsz majd az alvilágba! [Iz 14,13.15] Mert ha a csodák, amelyek 
benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a 
mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az 
ítélet napján, mint neked.’</b></span>’</span></p></div><div><br></div></div>