<div dir="ltr"><div><p><font>2015.07.14. kedd</font></p><p><i><b>Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest</b></i></p><hr><p><a name="14e89ceaa865130e_Kiv 2,1-15a"><font color="#000000">Kiv 2,1-15a</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Egy
Lévi házából való férfi elment, és feleséget vett a maga nemzetségéből.
Az fogant és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három
hónapig</b></span>. Amikor aztán tovább már nem titkolhatta,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> fogott egy
gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket,
és kitette a folyó partján levő sás közé. A nénje pedig messzebb
megállt, és figyelte a dolog kimenetelét.</b></span> A fáraó lánya éppen lement,
hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján
járkáltak.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között,
odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, és kinyitotta. Amikor látta,
hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt:
,,Ez a héberek gyermekei közül való!’’</b></span> A gyermek<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> nénje ekkor azt mondta
neki: ,,Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt,
hogy szoptassa a gyermeket?’’ Az így felelt: ,,Menj!’’ Elment a lány, és
elhívta a gyermek anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: ,,Fogd ezt a
gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!’’</b></span> Az
asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó
lányának. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván:
,,Mert a vízből vettem ki.’</b></span>’ Azokban a napokban, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>amikor Mózes már
felnőtt, kiment testvéreihez.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Látta </b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>sanyargatásukat, és hogy egy
egyiptomi ember üti </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az ő egyik héber testvérét</b></span>. Ekkor <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>szétnézett erre
is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem,<span style="color:rgb(153,0,0)"> leütötte </span>az
egyiptomit, és elrejtette a homokban.</b></span> Másnap ismét kiment, és azt látta,
hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul
cselekedett: ,,Miért ütöd felebarátodat?’’ Az így felelt: ,,Ki tett
téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap
megölted az egyiptomit?’’ <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Megijedt erre Mózes, és azt mondta: ,,Hogyan
derülhetett ki ez a dolog?’’ De a fáraó is hallott a dologról, és
halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és
Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és
leült egy kút mellé. </b></span></span></p><p><a name="14e89ceaa865130e_Zs 68,3-34"><font color="#000000">Zs 68,3-34</font></a></p><p><span>Mélységes
iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a
vihar elmerít engem. Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem
elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. Többen vannak, mint fejemen a
hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik
jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.
Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura!
Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene. Mert
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem
testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a
buzgóság házadért</b></span>, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom
lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak
rajtam. Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam
énekelnek.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó
Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged
szerint.</b></span> Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg
azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz
vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját
fölöttem.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy
könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör,
siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem,
ments meg ellenségeimtől.</b></span> Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet,
pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat
megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de
nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna
engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék
el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki
rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen
pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te
sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy
gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld
ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény
vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval
áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt,
mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a
szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert
meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.</span></p><p><a name="14e89ceaa865130e_Mt 11,20-24"><font color="#000000">Mt 11,20-24</font></a></p><p><span>Azután
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte,
mert nem tértek meg: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha
a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek
volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuba</b></span>n. De
mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet
napján, mint nektek.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz?
Alászállsz majd az alvilágba! [Iz 14,13.15] Mert ha a csodák, amelyek
benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a
mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az
ítélet napján, mint neked.’</b></span>’</span></p></div><div><br></div></div>