<div dir="ltr"><div>
<div>
<a href="http://mno.hu/tudomany" target="_blank">Tudomány</a>
<i>Ítélet</i>
</div>
<div>
<h1>Ez volt a kommunista bűnösök „nürnbergi pere”</h1>
<a href="http://mno.hu/tudomany/skizofreniahoz-vezet-a-dohanyzas-1294765" title="Előző cikk" target="_blank">Előző cikk</a>
<a href="http://mno.hu/hirtvkulfold/fegyverrel-tamadtak-a-kepviselore-es-testoreire-1294851" title="Következő cikk" target="_blank">Következő cikk</a>
</div>
<div>
</div>
<div>
<div>
<div>
<a>25</a>
<span></span>
<div>
<div><span style="vertical-align:bottom;width:99px;min-height:20px"></span></div>
</div>
</div>
<a href="http://mno.hu/tudomany/ez-volt-a-kommunista-bunosok-nurnbergi-pere-1294311#" target="_blank">Nyomtatás</a>
</div>
<span>
szerző: Veczán Zoltán, 2015. július 11., szombat 18:32 </span>
</div>
</div>
<table style="margin:auto" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td>
<div style="width:100%;min-height:auto;float:none"><img style="float:none;margin:auto" src="http://mno.hu/data/cikk/1/29/43/11/cikk_1294311/nepbiztosok_uj_fekvo_lead.jpg" alt="Ez volt a kommunista bűnösök „nürnbergi pere”" height="411" width="645"></div>
</td>
</tr>
<tr>
<td style="border-radius:0px 0px 5px 5px">Népbiztosok szemlézik a május 1-jei előkészületeket<div><a href="http://vasassc.hu" target="_blank">vasassc.hu</a></div></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<div>
<p>Bár a Tanácsköztársaság 133 napja
alatt elkövetett vérengzések, fosztogatások, vagyonelkobzások miatti
felelősségre vonás elől a főkolomposoknak sikerült elmenekülniük, de a
Magyarországon maradt tíz úgynevezett népbiztost még sikerült bíróság
elé állítani.</p>
</div>
<div>
<p>Az 1919. március 21-e és augusztus 1-je
közötti időszak a magyar történelem egyik legsötétebb szűk négy hónapja
volt, amely nemcsak a későbbi trianoni békediktátum igazságtalanságaihoz
járult hozzá azáltal, hogy Magyarországot teljességgel szalonképtelenné
tette a vörös forradalmaktól rettegő nyugati hatalmak szemében, hanem
közvetlenül is óriási károkat okozott és szenvedést hozott az első
világháború által kivéreztetett ország népére.</p>
<h3>Forradalmi terror és bukás</h3>
<p>A Tanácsköztársaságot – korabeli nevén „Magyar Sovietköztársaságot” –
Károlyi Mihály lemondatása után kiáltotta ki Kun Béla és Garbai Sándor,
az új, kommunista állam irányítószerve a Forradalmi Kormányzótanács
lett, amelynek miniszteri hatalommal bíró vezetői a népbiztosok lettek.
Április 7-én valamiféle választással próbáltak legitimitást szerezni
kormányuknak, ám ezen csak a szocdemek és a kommunisták egyesüléséből
létrejövő Magyarországi Szocialista Párt jelöltjei indulhattak.</p>
<p>A Tanácskormány története közismert: a proletárdiktatúra velejárója, a
fosztogatás és államosítás, gyilkosságsorozatok és az ellenállás véres
kezű megtorlása, eközben az ország katonai védelmére való teljes
alkalmatlanság után következett az elkerülhetetlen bukás a román
csapatok bevonulásával. A románok kivonulása és Horthy Miklós
hatalomátvétele alatt a tiszti különítményesek már megkezdték a
tisztogatásokat, jórészt a mintegy 600 áldozatot követelő vörösterror
végrehajtói, a Vörös Őrség, a rettegett Lenin-fiúk, illetve a vidéki
kommunista vezetők falhoz állításával, de a megtorlásoknak antiszemita
éle is volt. Bár a népbiztosok nagy része, köztük Kun Béla is
elmenekült, a Magyarországon lefülelt tíz kommunista funkcionáriust
viszont végül sikerült bíróság elé állítani, bár közülük többen a
hatnapos átmeneti, szocdem Peidl-kormány tagjai is voltak.</p>
<h3>Bíróság előtt a bűnösök</h3>
<p>Az 1949 utáni szocialista történetírás előszeretettel faragott
mártírt a tíz népbiztosból, akiket e szerint törvénytelen eljárások
keretében, koncepciós perben ítéltek el, visszamenőleges törvénykezéssel
olyan bűnökért, amelyek az elkövetésük idején nem számítottak bűnöknek.
Ugyanakkor az 1919-es forradalmi terror olyan helyzetet teremtett,
amelyre a békebeli magyar törvénykezés egyszerűen nem volt felkészülve.
Ahogy Tőkéczki László történész az MNO-nak elmondta: a monarchiabeli
liberális-konzervatív berendezkedés számára elképzelhetetlen
totalitárius rendszer és elképesztő bűnök sorozata késztette őket
unortodox jogi megoldások alkalmazására.</p>
<table style="margin:auto auto 12px" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<caption><br></caption>
<tbody>
<tr>
<td>
<div style="text-align:center"><div style="width:100%;min-height:auto;float:none"><img style="float:none;margin:auto" src="http://mno.hu/data/cikk/1/29/43/11/cikk_1294311/75865.jpg" align="middle"></div></div>
</td>
</tr>
<tr>
<td>Fotó: Péchy László/Fortepan</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<h3>Szocialista mártírok és a jogalap</h3>
<p>Sem az őszirózsás forradalommal hatalomra került Károlyi-kormány, sem
a Tanácsköztársaság nem rendelkezett valós választói legitimációval
(előbbit is csak addig tekintették legitimnek az emberek, ameddig a
párizsi békekonferencián előnyösebb feltételek kiharcolásával
kecsegtettek). Itt ütközött a kommunista történetírás mítosza a
valósággal, hiszen az 1949 és 1990 közötti történelemszemlélet szerint
ezek a kormányok legitim felhatalmazással bírtak, ezért a kormánytagok
hatalombitorlókként való megbüntetése például Rév Erika A népbiztosok
pere című 1969-es könyvében is koncepciós eljárásként szerepel
(megjegyezve, hogy politikai bűnök közül egyedül a király megöléséért
járt halálbüntetés).</p>
<p>Emellett – bár a bíróság elé állított népbiztosok közül csupán
Bokányi Dezső munkaügyi és népjóléti népbiztos kezéhez tapadt
közvetlenül vér, aki a Jászberényben tüntető éhező parasztok közé
géppuskáztatott – a rendszerben a hatalom birtokosaiként a többi
népbiztost is terheli a felelősség a legyilkolt több száz emberért.
Ugyanakkor fontos adalék ehhez, hogy már maguk Leninék is ódzkodtak a
parancsok írásba adásától, az ilyen jellegű ügyekben főleg telefonon
adtak utasítást, amelynek nem maradt nyoma. Ez a két elv, a hatalom
felelőssége és a visszamenőleges jogalkotás az, amely később, az
1946-os nürnbergi perben is visszaköszön a nemzetiszocialista főbűnösök
elítélése kapcsán, amikor a korabeli jogi keretek, illetve a közvetlen
érintettség bizonyíthatóságának hiánya szintén nem tették volna
lehetővé a példátlan kegyetlenkedések megbüntetését.</p>
<h3>Kik is voltak ezek a népbiztosok?</h3>
<p lang="hu-HU">Azt Tőkéczki is fontosnak tartja leszögezni, hogy a
későbbi kommunista propaganda-történetírás állításaival ellentétben a
népbiztosok javarészt nem a „nép gyermekei” voltak: autóval jártak,
luxuskörülmények között éltek az úgynevezett proletárdiktatúra ideje
alatt. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy csak cinikus haszonlesők
voltak: tényleg hittek a kommunizmus eszméjében, amelyet egyfajta
pótvallásként éltek meg saját feladott nemzeti, illetve vallási
identitásuk helyett. Voltak persze, akik kevésbé voltak elkötelezettek,
Haubrich József kereskedelmi és hadügyi népbiztos például csaknem
hozzájárult a proletárdiktatúra bukásához.</p>
<p>Tény, hogy a népbiztosok nagyobb része zsidó származású volt – mint
például Kalmár (Kohn) Henrik, Kelen (Klein) József, a rettegett Szamuely
Tibor vagy maga Kun (Kohn) Béla –, ugyanakkor a vagyonos zsidóság semmi
jóra nem számíthatott a proletárdiktatúra alatt: a vörösterror 600
halálos áldozatából 34 „zsidó burzsuj” volt. Az is igaz ugyanakkor, hogy
a zsidóság egy elvallástalanodott része szimpatizált a kommunizmussal –
akár mert a népek testvéri együttélésének eljövetelét várta tőle –,
ezzel alapvetően megrontva a magyar–zsidó viszonyt, és legitimitást adva
a későbbi zsidótörvényeknek.</p>
<h3>Halál a bűnösökre!</h3>
<p>Maga a népbiztosok elleni per Simonyi-Semadam Sándor, illetve Teleki
Pál első kormánya alatt zajlott, a közvélemény teljes támogatása
mellett.</p>
<table align="left" border="0">
<tbody>
<tr>
<td>Az ítélet</td>
</tr>
<tr>
<td>
<p lang="hu-HU">A bíróság döntése alapján <b>Bokányi Dezső</b> munkaügyi és népjóléti biztosra, <b>Ágoston Péter</b> külügyi népbiztoshelyettesre, <b>Haubrich József</b> kereskedelmi és hadügyi népbiztosra és <b>Vántus Károly</b> földművelésügyi biztosra <b>akasztófa várt volna,</b> míg <b>Bajáki Ferenc</b> szociális termelési népbiztost, <b>Dovcsák Antal</b> tanácselnök-helyettest, <b>Nyisztor György</b> földművelésügyi népbiztost, <b>Kalmár Henrik</b> német ügyi népbiztost, <b>Kelen József </b>szociális termelési helyettes népbiztost és <b>Szabados Sándor</b> közoktatásügyi népbiztost pedig <b>életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte a bíróság.</b></p>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p>A vörösterror sokkja után az egész társadalom szorgalmazta a
népbiztosok felelősségre vonását, hiszen a mintegy 600 áldozat bő fele
még csak nem is arisztokrata vagy nagypolgár, hanem egyszerű
parasztember volt, aki kevéske vagyonát védte a fosztogatóktól, ezért
ellenforradalmárként kivégezték.</p>
<p>Az 1920. július 5-én kezdődő, Kun Béla és társai, majd – miután Kunt
nem adta ki a szociáldemokrata kormányzattal rendelkező Ausztria –
Vántus Károly és társai elleni perben a vádindítványt Váry Albert
főügyész nyújtotta be, a később pontosított vád felségsértés, lázadás,
gyilkosságra való felbujtás és pénzhamisítás volt. A gyorsított
tárgyalás 97 napig tartott, az ítélethirdetésre december 28-án került
sor. Ennek eredményeként a 10-ből négy népbiztost halálra, a többi hatot
életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték.</p>
<table style="margin:auto auto 8px" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td><div style="width:100%;min-height:auto;float:none"><img style="float:none;margin:auto" src="http://mno.hu/data/cikk/1/29/43/11/cikk_1294311/nepbiztos2_uj_fekvo_lead.jpg" title="A népbiztosok pere korabeli újságban" alt="A népbiztosok pere korabeli újságban" align="middle"></div></td>
</tr>
<tr>
<td style="border-radius:0px 0px 5px 5px">A népbiztosok pere korabeli újságban<div>Fotó: Vasárnapi Újság</div></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<h3>Soha végre nem hajtott ítéletek</h3>
<p>Bár négy halálos ítéletet is kiszabott a bíróság, már akkor tudta a
magyar kormány, hogy ennek végrehajtására nem kerül sor: sok magyar
katonatisztet tartottak túszként fogva a sikeres forradalmat letudó
szovjet bolsevikok, így végül ebben a kényszerhelyzetben 1921–22-ben
belementek abba, hogy kiadják a népbiztosokat a szovjeteknek, cserébe
több tucat magyar hadifogolyért, a közvélemény nagyobbik része pedig
ebben a döntésben meg is nyugodott.</p>
<h3>Nem menekülhettek</h3>
<p>Így az elvtársak hamarosan már a Szovjetunióban találkozhattak a
bukott diktatúra többi főemberével, magával Kun Bélával is.
Megmenekülésük azonban csak arra volt jó, hogy némi haladékot kapjanak,
és életüknek legtöbbször épp a csodált szovjet kommunizmus, a sztálini
terror vessen véget az 1938-as nagy, párton belüli tisztogatások idején.</p> </div></div>