<div dir="ltr"><div>
<h2> 
„Az emberi drámák mélyen megrendítenek” – Interjú Ferenc pápával
</h2>

<div>
2015. július 07. kedd, 17:04 | Írta: Szerkesztő<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&amp;view=article&amp;id=2307:az-emberi-dramak-melyen-megrenditenek-interju-ferenc-papaval&amp;catid=34:ittesmost&amp;Itemid=58" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&amp;view=article&amp;id=2307:az-emberi-dramak-melyen-megrenditenek-interju-ferenc-papaval&amp;catid=34:ittesmost&amp;Itemid=58</a><br></div>
</div>

<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/Ferenc_papa_arctalan_emberrel.jpg" alt="Ferenc papa arctalan emberrel" height="237" width="245"><br>„Az
 egyedüli, amit kérek tőled, hogy tisztán játssz velem&quot; – mondta, 
mielőtt elindítottam a hangfelvevőt. A magány, a pizza, a félelem a 
testi fájdalomtól, az emberekre gyakorolt elbűvölő hatás, a dolgok, 
amelyek sírásra késztetik vagy nyomasztják, az utópiák értéke... Ilyen 
témákat érintettünk beszélgetésünk során.<br><br></b></p>



<p> </p>
<p> </p>
<p><b><br><br>– Elismeri, hogy elbűvölő hatással van az emberekre? 
Azt a többletet értem ezen, amit az ön személye hozzátesz a pápai 
tisztséghez.<br></b><br>– Hát igen... Tudom, hogy az emberek... 
(elgondolkodik, elhallgat). Először nem értettem, miért van ez. Aztán 
néhány bíboros beszámolt nekem arról, hogy az emberek azt mondogatják:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> 
„Értjük, amit mond.</b></span>&quot; <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Világos, törekszem arra, hogy a kihallgatások során
 példát is hozzak arra, amiről beszélek, mint ma is, amikor elmeséltem 
egy kis történetet </b></span>negyedik elemista koromból. Ezért van az, hogy az 
emberek értik, amit mondani akarok. Amikor például azoknak az elvált 
szülőknek az esetéről beszéltem, akik túsznak használják gyermekeiket, 
ami igen elszomorító, áldozattá teszik őket, az apa rosszat mond a 
gyermeknek az anyjáról, és megfordítva is, és szegény gyermeknek minden 
összekavarodik a fejében.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Igyekszem konkrét lenni, és ez az, amit az 
emberek elbűvölésének mondasz.</b></span> Egyes bíborosok azt mondják nekem, hogy 
ez azzal áll összefüggésben, hogy az emberek értenek engem.<br><br><b>– Szereti az általános kihallgatást?</b><br><br>–
 Igen, szeretem mind emberi, mind lelki értelemben. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az emberek jó 
hatással vannak rám, pozitív energiát kapok tőlük, ahogy mondani szokás.
 Mintha az életem teljesen beleszövődne az emberek életébe. Én 
pszichésen nem tudok emberek nélkül élni, nem tudnék monasztikus 
szerzetesként élni, ezért maradtam itt, ebben a házban [a Szent 
Márta-házban </b></span>– a szerk.]. Ez egy vendégház, van benne 210 lakosztály, 
negyvenen vagyunk, akik a Szentszéknél dolgozunk, a többiek pedig mind 
vendégek: püspökök, papok, világiak, akik jönnek, és megszállnak itt. És
 ez nagyon jó hatással van rám. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Idejönni, enni az ebédlőben, amely tele 
van emberekkel, misézni, és a misére a hét négy napján kívülről, 
plébániákról jönnek emberek... Ez nagyon tetszik nekem. Azért lettem 
pap, hogy az emberekkel legyek.</b></span> Hálát adok Istennek, hogy erről nem 
kellett lemondanom.<br><br><b>– <span style="background-color:rgb(230,145,56)">Mi az, amit visszasír pápasága előtti életéből?<br><br>–
 Kimenni az utcára. Igen, azt visszasírom. Békésen sétálgatni az 
utcákon. Vagy elmenni egy pizzériába enni egy finom pizzát!</span></b> (Nevet.)<br><br><b>– Kérheti, hogy hozzák ide a Vatikánba.</b><br><br>–
 Igen, de az nem ugyanaz. Épp ez a lényeg: odamenni. <span style="background-color:rgb(246,178,107)"><b>Én mindig is az 
utcák embere voltam.</b></span> Bíborosként lenyűgözve jártam az utcákat, szerettem
 buszon, metrón utazni. A város lenyűgöz, lélekben városlakó vagyok. Nem
 tudnék olyan városban lakni, mint például a tiéd, nagyon nehéz lenne...
 De igen, Tres Arroyos nem is olyan kicsi, tudnék ott élni. Vidéki 
településen nem tudnék élni. (...)<br><br><b><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/Ferenc_papa_emberek.jpg" alt="Ferenc papa emberek" height="282" width="400"><span style="background-color:rgb(249,203,156)"><span style=""></span></span><br><br>– A manilai látogatásán tavaly nyáron beszélt<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> a sírás fontosságár</span>ól. Szokott sírni?</b><br><br>–
 Amikor emberi drámákkal találkozom. Például ezekben a napokban, amikor 
láttam, mi történik a rohingja nép tagjaival, akik bárkákban menekülnek a
 thaiföldi vizeken, amikor pedig a parthoz közelednek, adnak nekik 
valami élelmet meg vizet, aztán visszaküldik őket a tengerre. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mélyen 
megrendítenek az ilyesfajta drámák. Aztán ott vannak a beteg gyerekek.</b></span> 
Amikor azt látom, amit itt „ritka betegségeknek&quot; hívnak, melyek a 
környezet nemtörődömségének a következményei, egészen összeszorul a 
szívem. Amikor látom ezeket a teremtényeket,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> azt kérdezem az Úrtól: 
„Miért velük történik ez, és nem velem?&quot; Amikor a börtönbe megyek, 
szintén elérzékenyülök. </b></span>(...) Együtt ettem a foglyokkal, és miközben 
velük beszélgettem, eszembe jutott: „Gondoljam csak el, hogy én is itt 
lehetnék.&quot; Vagyis egyikünk sem lehet biztos abban, hogy sose fog 
elkövetni valamilyen bűncselekményt, valamit, amiért lecsukhatják. Akkor
 felteszem magamnak a kérdést: Miért engedte meg Isten, hogy én ne 
legyek itt? <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Fájdalmat érzek őmiattuk, és hálát adok Istennek, hogy én 
nem vagyok ott, ugyanakkor azt is érzem, hogy ez a hálaadás illő is, 
hiszen őnekik nem volt meg a lehetőségük, mint nekem, hogy ne kövessek 
el valamilyen meggondolatlanságot, amiért börtön jár. </b></span>Ez belül sírásra 
fakaszt. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mélyen megrendít.</b></span><br><br><b>– De ténylegesen könnyeket szokott hullatni?</b><br><br>–
 Nyilvánosan nem sírok. Két alkalommal már a határán voltam, de még 
időben vissza tudtam tartani. Nagyon megilletődtem, a könnyeim is 
kicsordultak, de úgy tettem, mintha mi sem történt volna, és kis idő 
múlva a kezemmel letöröltem az arcomat.<br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><br>– Miért nem akarta, hogy sírni lássák?<br><br>– Nem tudom, úgy éreztem, haladnunk kell tovább</b></span>. (...)<br><br><b>– Mitől fél?</b><br><br>–
 <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Általában nincs bennem félelem. Inkább vakmerő vagyok, anélkül 
cselekszem, hogy a következményekre gondolnék. Ez időnként fejfájást is 
okoz nekem, mert o<span style="background-color:rgb(234,209,220)">lyan szó is kicsusszan a számon, aminek már nem 
kellene.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>(Nagyot nevet.) <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ami a merényleteket illeti, Isten kezében 
vagyok, és imámban azt mondom azt Úrnak: „Nézd, ha ennek kell történnie,
 hát legyen, csak azt az egy kegyelmet kérem, hogy ne fájjon&quot; (nevet), 
mert nehezen viselem a testi fájdalmat. </b></span>A lelki fájdalmat elviselem, de a
 testit nem. Ehhez nagyon gyáva vagyok, nem arról van szó, hogy félnék 
egy oltástól, de örülök, ha nincsenek testi fájdalommal kapcsolatos 
problémáim. Nagyon nehezen viselem, feltételezem, ez azóta van így, hogy
 tizenkilenc éves koromban megműtötték a tüdőmet.<br><br><b>– Nyomás alatt érzi magát?</b><br><br>–
 Van stressz.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Minden vezető beosztású ember érez stresszt. Jelenleg az, 
ami leginkább rám nehezedik, az intenzív munka. Nagyon erős a 
munkaritmusom, ez a tanév végére jellemző tünet, a tanév itt június 
végén fejeződik be.</b></span> Ilyenkor ezer dolog gyűlik össze, és vannak 
problémák... Aztán ott vannak azok a problémák, amelyeket nekem okoznak:
 hogy mit mondtam és mit nem mondtam... <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A média kiragad egy mondatot az 
összefüggéséből.</b> Például elmentem az ostiai plébániára, közel Rómához, 
üdvözöltem az embereket, és ott voltak az idős és beteg emberek is, 
akiket egy tornateremben helyeztek el. Ültek, én pedig végigsétáltam 
mellettük, és üdvözöltem őket. Azt mondtam: „Nézzétek csak, milyen 
klassz, ahol a gyerekek játszani szoktak, most idősek és betegek vannak.
 Megértelek benneteket, mert én is idős vagyok, nekem is megvannak a 
magam bajai, én is kissé beteg vagyok.&quot; Másnap már ezzel a címmel 
jelentek meg az újságok: „A pápa bevallotta, hogy beteg.&quot; Ezzel az 
ellenséggel szemben nincs mit tenni. </span>(...)<br><br><b>– Tetszik önnek, hogy a „szegény pápának&quot; titulálják?</b><br><br>–
 Ha egy másik szót is használnak, akkor igen, így például: „Szegény 
ember!&quot;(Ismét hatalmasat nevet.) <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A szegénység az evangélium szív-közepe.
 Jézus a szegényekhez beszélt. Ha kiveszed a szegénységet az 
evangéliumból, semmit sem értesz belőle, a velejétől fosztod meg.</b></span><br><br><b>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Nem utópia azt gondolni, hogy a szegénységet teljes körűen meg lehet szüntetni?</span></b><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><br></span><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>–
 De igen, ám az utópiák késztetnek előrehaladni. Szomorú lenne, ha egy 
fiatalnak nem lennének utópiái.</b></span> Három dolog van, aminek mindnyájunk 
életében meg kell lennie: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><u><b>emlékezet,</b></u></span> képesség látni a jelent és a jövőre
 irányuló utópia. Az emlékezetet nem szabad elveszíteni. (...) Egyszer 
egy nagyon szépet olvastam:<i> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„A jelen, </b></span>a világ, melyet kaptunk, 
nemcsak az öregek ránk hagyott öröksége, hanem inkább az a kölcsön, 
amelyet gyermekeinktől kaptunk, hogy a legjobban kamatoztassuk 
számukra.&quot;</i> Ha elvágom a gyökereimet, és elveszítem az 
emlékezetemet, az történik velem, ami minden növénnyel: elpusztulok. Ha 
egyedül a jelennek élek, és nem törődöm<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><u><b> a jövő</b></u></span>vel, az történik velem, 
mint minden rossz gondnokkal, aki nem tud<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> tervek</b></span>et készíteni. A 
környezetszennyezés ilyen típusú jelenség. Ennek a három dolognak együtt
 kell járnia, ha bármelyik hiányzik egy nép életéből, az romlásnak 
indul.<br><br><b>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Melyek a mai világot gyötrő legnagyobb bajok?<br><br>–
 A szegénység, a korrupció, az emberkereskedelem...</span></b> Lehet, hogy nem 
pontosan emlékszem a statisztikai adatokra, de mit válaszolsz, ha 
megkérdezem: Mi áll a további helyeken, mire költenek az emberek a 
legtöbbet a világon az élelem, a ruházat és az orvosság után? Nos, 
negyedik helyen a <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szépségápolási cikkek, az ötödiken pedig a 
hobbiállatok</b></span> vannak. Ez bizony súlyos! A házi kedvencek gondozása kicsit
 olyan, mint a szeretet programozása, vagyis képes vagyok programozni 
egy kutya vagy egy cica szeretetválaszát, és így már nincs is szükségem 
az emberek közötti kölcsönös szeretet megtapasztalására. Nyilván túlzok,
 nem is kell szó szerint venni, de ez mégis aggodalomra ad okot.<br><br><b>– Miért ismétli mindig, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)">„imádkozzatok értem&quot;?<br><br>–
 Mert szükségem van rá. Rászorulok arra, hogy a nép imája támogasson. Ez
 egy belső szükséglet, kell, hogy a nép imája támaszt nyújtson.<br></span></b><br><b>– Hogyan fognak emlékezni önre az emberek? Minek örülne?</b><br><br>–
 Ha úgy emlékeznének rám, mint egy jó emberre. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ha azt mondanák: „Ez jó 
ember volt, aki igyekezett jót tenni.&quot; Nincs más kívánságom.</b></span></p>
<p><br><i>Részletek a Ferenc pápával 2015. május 21-én készült 
interjúból, amely a Tres Arroyos-i (Buenos Aires) La Voz del Pueblo című
 argentin napilapban jelent meg május 24-én. Riporter: Juan Berretta. A 
fordítást az eredeti spanyol változatból Tőzsér Endre SP készítette. A 
teljes cikk itt olvasható:<a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-emberi-dramak-melyen-megrenditenek" target="_blank"> Magyar Kurír<br><br></a><a href="https://41.media.tumblr.com/9a555f32492f76fcda6dc956c5b77deb/tumblr_no79rqVrhO1qd4tigo1_500.jpg" target="_blank"><br></a><a href="http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2013/11/20/article-2510595-198915E300000578-533_634x535.jpg" target="_blank">1. kép</a>,<a href="https://41.media.tumblr.com/9a555f32492f76fcda6dc956c5b77deb/tumblr_no79rqVrhO1qd4tigo1_500.jpg" target="_blank"> 2. kép</a></i></p>
<p> </p>
<p> </p></div>