<div dir="ltr"><div><br></div><div><p><font>2015.07.01. szerda</font></p><p><i><b>Isten a fiúval volt, és az felnövekedett</b></i></p><hr><p><a name="14e46325d69e535e_Ter 21,5.8-20"><font color="#000000">Ter 21,5.8-20</font></a></p><p><span>Ábrahám
százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák. Amikor aztán
megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy
lakomát rendezett. Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár
fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak: ,,Dobd ki
ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a
fia az én fiammal, Izsákkal!’’ Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a
fia miatt. De Isten azt mondta neki: ,,Ne essen nehezedre gyermeked és
szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára,
mert<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Izsák utódait fogják utódodnak nevezni</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="color:rgb(106,168,79)"><b>Azért a szolgáló fiát is
nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!’’ Kora reggel felkelt tehát
Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára,
odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és össze-vissza
bolyongott Beerseba pusztájában. Amikor aztán elfogyott a víz a
tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá. Aztán elment,
és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis:
,,Ne lássam meghalni a gyermeket!’’ Leült tehát átellenben, és hangos
sírásra fakadt. Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten
angyala szólította Hágárt a mennyből: ,,Mi van veled, Hágár? Ne félj,
mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van. Kelj
fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy
nemzetté teszem őt!’’ Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire
az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a
gyermeknek. Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, </b></span></span><span style="color:rgb(106,168,79)"><b>a
pusztában maradt, és íjász lett belőle. </b></span></span></p><p><a name="14e46325d69e535e_Zs 33"><font color="#000000">Zs 33</font></a></p><p><span>Dávidtól,
amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.
Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban
dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.
Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az
Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá
és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény
kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.
Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek
meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne
bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget,
akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat
keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat
kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen
csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt
kövesd!<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.</b></span>
De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a
földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden
szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört
szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az
igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden
csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s
megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja,
és senki sem bűnhődik, aki benne bízik. </span></p><p><a name="14e46325d69e535e_Mt 8,28-34"><font color="#000000">Mt 8,28-34</font></a></p><p><span>Amikor
a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>két megszállott. A
sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon
az úton járni. S azok íme, így kiáltottak: ,,Mi közünk hozzád, Isten
Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?’’</b></span> Messze tőlük egy
nagy disznócsorda legelészett. A démonok kérlelték őt: ,,<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Ha kiűzöl
minket, küldj a disznócsordába.’’</b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Azt mondta nekik: ,,Menjetek.’’ Azok
kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a
meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben.</b> A kondások pedig
elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal
történteket is. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor
meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.</span></span></p></div></div>