<div dir="ltr"><div><br></div><div><p><font>2015.06.30. kedd</font></p><p><i><b>Ne tekints hátra, ne állj meg sehol, hanem menekülj, nehogy elpusztulj!</b></i></p><hr><p><a name="14e414e2e4e32ee8_Ter 19,15-29"><font color="#000000">Ter 19,15-29</font></a></p><p><span>Amikor
aztán megvirradt, így sürgették őt az angyalok: ,,Kelj fel, vedd
feleségedet és két lányodat, hogy el ne vessz te is a város gonoszsága
miatt!’’ És mivel késedelmeskedett, a férfiak megragadták a kezét, a
felesége kezét, és a két leányáét, mert az Úr megkegyelmezett neki.
Kivezették, a városon kívül elengedték, és így szóltak hozzá: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mentsd
az életedet! Ne tekints hátra, és meg ne állj az egész környéken, hanem
menekülj a hegyre, hogy el ne vessz te is!</b></span>’’ Ám Lót azt mondta nekik:
,,Kérlek, uram, hiszen kegyelmet talált előtted szolgád, s nagy volt
irgalmasságod, amelyet velem cselekedtél, hogy megmentsd az életemet!
Nem menekülhetek a hegyre, mert akkor utolérhet a veszedelem, és
meghalok. Egy város közel van itt, oda elfuthatnék. Kicsi az, ott
megmenekülhetek -- ugye valóban kicsi az? - és életben maradhatok.’’
Erre azt válaszolta neki: ,,Íme, ebben is meghallgatom kérésedet, s nem
dúlom fel azt a várost, amelyért szóltál. Siess, és menekülj oda, mert
semmit sem tehetek, amíg be nem érsz oda.’’ -- Ezért nevezték el azt a
várost Coárnak.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Éppen akkor jött fel a nap a földre, amikor Lót bement
Coárba. Ekkor az Úr kénkövet és tüzet hullatott az Úrtól az égből
Szodomára és Gomorrára, és elpusztította Isten ezeket a városokat, és az
egész környéket, a városok minden lakóját, s a föld minden növényét.
Lót felesége pedig, aki hátratekintett, sóoszloppá változott. </b><span style="color:rgb(0,0,0)">Amikor
aztán Ábrahám felkelt reggel, és onnan, ahol azelőtt az Úrral állt,
</span></span><span style="color:rgb(0,0,0)">letekintett Szodomára és Gomorrára és a környék egész földjére, azt
látta, hogy olyan füst száll fel a földből, mint az olvasztókemence
füstje. Így tehát Isten, amikor elpusztította a környék városait,
megemlékezett Ábrahámról, és kimentette Lótot azoknak a városoknak a
pusztulásából, amelyekben lakott. </span></span></p><p><a name="14e414e2e4e32ee8_Zs 25"><font color="#000000">Zs 25</font></a></p><p><span>Dávidtól.
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Szolgáltass, Uram, igazságot nekem, mert ártatlanságban járok, s az
Úrba vetett bizalmam nem inog meg. Tégy próbára, Uram, és vizsgálj meg
engem, próbáld meg tűzzel vesémet és szívemet! Mert szemem előtt van
irgalmasságod, s a te igazságodban járok.</b></span> Nem ültem együtt a
hivalkodókkal, és nem jártam az alattomosokkal. Gyűlölöm a gonoszok
társaságát, nem ülök le az istentelenekkel.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Ártatlanságban mosom
kezemet, és körülveszem oltárodat, Uram, hogy halljam a dicséret szavát,
és hirdessem minden csodatettedet. Uram, szeretem házad rejtekét, és
dicsőséged lakóhelyét. Istenem, ne pusztítsd el a gonoszokkal együtt
lelkemet, s éltemet a vér embereivel,</b></span> Akiknek kezéhez gonoszság tapad,
és jobbjuk telve van megvesztegetéssel. Én azonban ártatlanságomban
járok, ments meg engem, irgalmazz nekem! Lábam egyenes úton áll, a
gyülekezetekben áldom az Urat. </span></p><p><a name="14e414e2e4e32ee8_Mt 8,23-27"><font color="#000000">Mt 8,23-27</font></a></p><p><span>Amikor
beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai. És íme, olyan nagy vihar
támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig
aludt. Odajöttek és felkeltették: ,<span style="color:rgb(39,78,19)"><b>,Uram, ments meg, elveszünk!’</b></span>’ Ő azt
mondta nekik: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?’’ Majd fölkelt,
rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. </b></span>Az emberek
pedig elcsodálkoztak és így szóltak: ,<span style="color:rgb(39,78,19)"><b>,Kicsoda ez, hogy még a szelek és a
tenger is engedelmeskednek neki?’’</b></span></span></p></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div>