<div dir="ltr"><h2>Humanae vitae – a sok vitát kiváltó szexuáletikai enciklika születése
</h2>
<div>
2015. június 24. szerda, 06:05 | Írta: Kölnei Lívia<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2295:humanae-vitae-a-sok-vitat-kivalto-szexualetikai-enciklika-szueletese&catid=39:testi&Itemid=64" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2295:humanae-vitae-a-sok-vitat-kivalto-szexualetikai-enciklika-szueletese&catid=39:testi&Itemid=64</a><br></div><div><b><br>1.rész vége: Mennyiben tekinthető haladóbbnak a zsinati dokumentum (<i>Gaudium et Spes</i>) a<i> Humanae Vitae</i>-hez képest?</b>
</div><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b></b></span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A zsinat – a keresztény hagyománynak megfelelően – továbbra is
megkövetelte a házasság egységét, fölbonthatatlanságát, a gyermekáldás
felé nyitott voltát,</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>de az a mód, ahogyan a <i>Gaudium et spes</i>, az
egyik legfontosabb zsinati dokumentum ezt a kötelezettséget meghirdeti,
némileg új, mert a hangsúlyok kissé eltolódnak. Az Isten törvénye a
zsinat szemléletében nem kemény parancs, amelyet muszáj megtartani, ha
el akarjuk kerülni a büntetést, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">hanem örömhír, amely megmutatja, milyen
úton juthatunk </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>el az üdvösségbe torkolló keresztény érettségre.</b><b> Az
erkölcsi elvárások az értékes szerelem belső követelményeként jelennek
meg.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A házasság termékenységének is a szerelem belső igényéből és a
Teremtő szeretetéből kell fakadnia.</b><b> A termékenység hátterében tehát
lelki fejlődést, szeretetből fakadó elfogadást feltételez, ezért</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>nem
külső törvényként írja azt elő. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><u>A zsinat végeredményben a házastársak
lelkiismeretére bízza a döntést a termékenység idejének és mennyiségének
eldöntésében, az ő dolguk erre vonatkozóan helyes erkölcsi ítéletet
alkotni az isteni törvényhez igazodva.</u> </b></span>A zsinat nem szándékozott konkrét
megoldásokat adni e témában, hanem a pápától kérte, hogy további
tanulmányok alapján adjon irányelveket. <u><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez lett a <i>Humanae vitae</i>,</b></span></u> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">amely – részben csöndes, részben hangos – nagy ellenállást váltott ki egyházon belül.</span><br><br></p><p><b>2.rész<br></b></p><p><b>A <i>Humanae vitae</i> enciklika fogadtatása: tiltakozások és értelmezések</b></p>
<p>A tradíciókhoz ragaszkodó és a progresszív nézeteket valló teológusok konfliktusa régebbi keletű volt, mint<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> a <i>Humanae vitae</i></b></span>, de ez az<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> enciklika felerősítette az ellentéteket. Tiltakozásként született 1989-ben az ún.<i> Kölni Nyilatkozat,</i>
amelyet 163 nyugatnémet, svájci, osztrák, luxemburgi és holland
teológiatanár írt alá, majd francia, belga és svájci teológusok (157-en)
kritikus hangú levelet intéztek a Hittani Kongregációhoz. Közben egyes
püspöki karok igyekeztek eligazítást adni a hívő házasoknak a tanítás
gyakorlati megvalósításához.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A francia püspökök nyilatkozatának részlete</b></span>
például így hangzik: <i>„A fogamzásgátlás sohasem lehet jó. Mindenkor
eltérés a rendtől, de nem mindig jár bűnnel. Tényleg előfordulhat, hogy a
házastársak kötelességeik összeütközésével kerülhetnek szembe.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Mindenki
tudatában van a lelkiismeretes házastársak küzdelmének, főleg, ha a
természetes ritmushoz való alkalmazkodás nem nyújt biztos alapot a
születésszabályozáshoz. Egyrészt tudatában vannak kötelességüknek, hogy
minden házassági aktusban nyitva álljanak az életnek. Ugyanakkor
lelkiismeretben kötelezve érzik magukat arra, hogy elkerüljék vagy
későbbre halasszák az újabb szülést. (...) Másrészt nem látják, hogyan
mondjanak le szerelmük testi kifejezéséről anélkül, hogy ne
veszélyeztessék családi életük szilárdságát.</span> Ezzel kapcsolatban
egyszerűen az erkölcstan állandó tanítására hivatkozunk: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">ha kötelességek
ütköznek, és a rosszat semmiképpen sem lehet elkerülni, bármelyik
lehetőséget is választjuk, akkor a hagyományos életbölcsesség szerint
Isten előtt kell mérlegelnünk, hogy az adott helyzetben melyik
kötelesség a fontosabb."</span><br></i>Hasonló útmutatást adtak a kanadai
püspökök is, a hívek lelkiismereti döntését hangsúlyozták, és a pápai
körlevél érvelésének gyenge pontjaira utalva a katolikus szakemberek
véleményének is hangot adtak. Tehát – leegyszerűsítve –,<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> ha a
házasfeleknek egy újabb nem kívánt terhesség és a (nem abortív!)
fogamzásgátló eszköz között kell választaniuk, ez utóbbi, a kisebb rossz
mellett dönthetnek súlyos bűn nélkül.</b></span><br><i><br><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/humanae3.jpg" alt="humanae3" height="252" width="380"></i></p>
<p><br><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ezek a püspöki útmutatások figyelembe veszik, hogy a keresztény
élet az evangéliumi eszmény felé törekvő dinamizmus: állandó megtérés</b></span>,
amely <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b></b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az önzés, a bűn</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>elleni küzdelmet követeli, hogy a hívő növekedjék a
szeretetben. Fokozatosság, fejlődés, növekedés! </b></span>(<i>A „Minden vagy Semmi" elve nem vezethet célhoz a lelki életben és a lelkipásztorkodásban!"</i>
– hangoztatták a családszinóduson is.) A halálos és bocsánatos bűnök
közti határokat nem lehet „objektív" módon kijelölni, tehát úgy, hogy
csak a cselekvés tárgyát tekintjük (ahogy hivatalos egyházi dokumentumok
ezt teszik), hanem figyelembe kell venni a személyes lelkiismereti
döntést, a hitben való növekedést, az állandó megtérés (bűnbánat)
követelményét, a tudatosságot és a szabadságot, tehát a helyesen
értelmezett <i>optio fundamentalist</i> (vagyis az egyén tudatos elköteleződését a jó vagy a rossz mellett).</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A német püspökök</b></span> a<i> Humanae vitae</i>-t magyarázva a következő
eligazítást adták: 1. Minden katolikus köteles komolyan tanulmányozni a
körlevél állításait, bensőleg készen arra, hogy elfogadja őket. 2.
Mindazok, akik az Egyháztól megbízatást kaptak a hit hirdetésére,
különösen is kötelezve vannak arra, hogy lelkiismeretesen előadják a
pápai enciklika tanítását. 3. A lelkipásztorok szolgálatukban, különösen
a szentségek kiszolgáltatásában, tartsák tiszteletben a hívek
lelkiismeretes, felelősségteljes döntéseit!</p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Tévedhetetlen vagy változhat a <i>Humanae vitae</i>-ben leírt szexuális erkölcsi tanítás?</b></span></p><span style="background-color:rgb(182,215,168)">
</span><p>1968. július 29-én Rómában, a Vatikán sajtótermében a <i>Humanae vitae</i> enciklikát bemutató Msgr. Lambruschini első kijelentése ez volt: <i>„<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az
enciklika nem tévedhetetlen pápai tanítás, bár a Tanítóhivatal olyan
megnyilatkozása, amely minden katolikus hívőtől engedelmességet vár."</b></span></i>
Megmagyaráztan<span style="background-color:rgb(182,215,168)">, a pápa ebben a dokumentumban a természettörvényt
értelmezi, nincs meg tehát az abszolút tévedhetetlenségnek az a
garanciája, amely a kinyilatkoztatásba benne foglalt hittani és
erkölcsi igazságok ex cathedra kijelentésénél megvan. </span>Maga VI. Pál sem
tekintette a születésszabályozásra vonatkozó irányelveit
erkölcsteológiai szempontból lezártnak.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A <i>Humanae vitae</i> tanítása olyan zsinórmérték</b></span> minden
keresztény számára, amelyet követve közelebb juthat az üdvösséghez. De
csak akkor, ha az útmutatások követése nem kényszerű, megkeseredéshez
vezető lemondás, hanem az adott emberpár lehetőségeihez és képességeihez
mért, örömmel és hittel vállalt életvezetés. A törvények, szabályok és
ajánlások <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>vannak az emberért, nem fordítva. </b></span><br><br>Vajon megjelenésének
50. évfordulójára, 2018-ra lesz-e elegendő indíttatása a
Tanítóhivatalnak, hogy tagjai őszintén mérlegre tegyék a katolikus
családi életre nevelés elmúlt fél évszázadát? Vajon van-e szándék, hogy a
családi életet gyakorló világiak meghallgatásával, érveik és
észrevételeik mély átgondolásával jelöljék ki a következő fél évszázad
törekvéseit?</p>
<i>Az összefoglaló alapjául szolgált Szabó Ferenc SJ Házasság és
család Krisztus fényében c. készülő könyve. (Várható megjelenés: 2015 év
vége.) Szabó Feri atyának köszönöm, hogy kéziratát rendelkezésemre
bocsátotta!<br></i></div>