<div dir="ltr"><div>
<h2><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style></span></span>
Humanae vitae – a sok vitát kiváltó szexuáletikai enciklika születése
</h2>
<div>
2015. június 24. szerda, 06:05 | Írta: Kölnei Lívia<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2295:humanae-vitae-a-sok-vitat-kivalto-szexualetikai-enciklika-szueletese&catid=39:testi&Itemid=64" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2295:humanae-vitae-a-sok-vitat-kivalto-szexualetikai-enciklika-szueletese&catid=39:testi&Itemid=64</a><br></div>
</div>
<p><b><img style="float:left;margin-right:0px" src="http://talita.hu/images/humanae1.jpg" alt="humanae1" height="242" width="242"><br><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A
nem hívők ma a katolikus egyházat szinte kizárólag szexuáletikai
állásfoglalásairól ismerik, és azokkal azonosítják. </span>Ezek a kérdések,
amelyeket az 1968-ban megjelent <i>Humanae vitae</i> című enciklika is tárgyal, fontosak ugyan, de semmiképp nem alapvetőek a keresztény hit szempontjából.</b></p>
<p> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span></span></span></p>
<p> </p>
<p>„Nincs szex a házasságon kívül, nincs válás, nincs abortusz, nincs
fogamzásgátlás, a szex célja a gyereknemzés" – leegyszerűsítve és
pontatlanul így foglalják össze a kívülállók, mit kellene betartaniuk a
katolikusoknak<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>. A katolikus szexuáletika alapja az 1968-ban, vagyis
közel ötven éve kiadott<i> Humanae vitae</i> kezdetű enciklika.</b></span> Az
azóta megjelent hasonló témájú egyházi megnyilatkozások gyakorlatilag
nem hoztak új tartalmat és véleményt, csak ennek az enciklikának a
témáit árnyalták.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Meglepően nyilatkozott C. M. Martini bíboros, Milánó volt érseke 2007-ben a <i>Humanae vitae</i>-ről, és sok teológus társa is osztotta véleményét: </span><i><span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Elismerem,
hogy a Humanae vitae enciklika sajnos negatív hatást is kiváltott.
Sokan eltávolodtak az Egyháztól, és az Egyház is az emberektől. Nagy
károkat okozott ezzel. A múltban az Egyház talán túl sokat is
nyilatkozott a hatodik parancsolat témájáról. Időnként bizony jobb lett
volna hallgatni."</span><br></i><b><br><br><span style="background-color:rgb(182,215,168)">Milyen körülmények között született a Humanae vitae?</span></b></p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A II. Vatikáni zsinat befejezése (1965) után </b></span>VI. Pálnak sok
nehézséggel kellett szembenéznie. Elkezdte megvalósítani a zsinat által
kívánt korszerűsítést, a reformokat (liturgia, a konzervatív római Kúria
ellentámadása, a kollegialitás gyakorlásához a püspöki szinódus
létrehozása...).<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> Már 1963-tól működött egy népes szakértői bizottság a
pápa megbízásából, amelynek tagjai a házasság és a születésszabályozás
kérdéseit voltak hivatottak áttekinteni.<b> Nagy súllyal szerepelt az az
eldöntendő kérdés, hogy a házastársi szexuális aktusnak abszolút célja-e
a gyermeknemzés, vagy csak esetleges, benne foglalt cél-e, mivel az
élet továbbadása nem várható minden házastársi aktustól.</b></span> Ez utóbbi
esetben ugyanis a szexuális aktus értékét nemcsak a (feladatként
értelmezett) várandósság lehetősége adná, hanem <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a házastársak
szeretetközlése is egyenrangú (és nem csupán alárendelt) célja lenne.</b></span> A
szakértő bizottság haladó gondolkodású többsége ez utóbbira volt
nyitott, és velük rokonszenvezett VI. Pál pápa is. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ottaviani bíboros és
néhány társa azonban</b></span> úgy vélte, hogy ez a bizottsági állásfoglalás eltér
a katolikus egyház hagyományos tanításától, ezért<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> felkért négy bizalmát
élvező teológust, hogy készítsenek egy „igazi és valódi"
ellenjelentést, amelyet nem vetettek alá a bizottság vizsgálatának.</b></span> Két
ízben személyesen is találkoztak a pápával, és ez elég volt ahhoz, hogy
megnyerjék őt Ottaviani ellenjelentésének, tehát a korábbi, 1930-as
szexuáletikai enciklika <i>(Casti connubii)</i> nézeteinek, amelyen a
II. Vatikáni zsinat már túlhaladt. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ők azt a Szent Ágostonra
visszavezethető nézetet vallották, hogy a házasság elsődleges célja a
gyermeknemzés, és csak másodlagos a szeretetközlés, ami tulajdonképpen a
bűnre hajló testi szexuális vágy „orvoslása".</b></span></p>
<p><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/humanae2.jpg" alt="humanae2" height="253" width="380"><br><br><b>Mennyiben tekinthető haladóbbnak a zsinati dokumentum (<i>Gaudium et Spes</i>) a<i> Humanae Vitae</i>-hez képest?</b></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A zsinat – a keresztény hagyománynak megfelelően – továbbra is
megkövetelte a házasság egységét, fölbonthatatlanságát, a gyermekáldás
felé nyitott voltát,</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>de az a mód, ahogyan a <i>Gaudium et spes</i>, az
egyik legfontosabb zsinati dokumentum ezt a kötelezettséget meghirdeti,
némileg új, mert a hangsúlyok kissé eltolódnak. Az Isten törvénye a
zsinat szemléletében nem kemény parancs, amelyet muszáj megtartani, ha
el akarjuk kerülni a büntetést, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">hanem örömhír, amely megmutatja, milyen
úton juthatunk </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>el az üdvösségbe torkolló keresztény érettségre.</b><b> Az
erkölcsi elvárások az értékes szerelem belső követelményeként jelennek
meg.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A házasság termékenységének is a szerelem belső igényéből és a
Teremtő szeretetéből kell fakadnia.</b><b> A termékenység hátterében tehát
lelki fejlődést, szeretetből fakadó elfogadást feltételez, ezért</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>nem
külső törvényként írja azt elő. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><u>A zsinat végeredményben a házastársak
lelkiismeretére bízza a döntést a termékenység idejének és mennyiségének
eldöntésében, az ő dolguk erre vonatkozóan helyes erkölcsi ítéletet
alkotni az isteni törvényhez igazodva.</u> </b></span>A zsinat nem szándékozott konkrét
megoldásokat adni e témában, hanem a pápától kérte, hogy további
tanulmányok alapján adjon irányelveket. <u><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez lett a <i>Humanae vitae</i>,</b></span></u> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">amely – részben csöndes, részben hangos – nagy ellenállást váltott ki egyházon belül.</span><br><br><b><br>A <i>Humanae vitae</i> enciklika fogadtatása: tiltakozások és értelmezések</b></p>
<p>A tradíciókhoz ragaszkodó és a progresszív nézeteket valló teológusok konfliktusa régebbi keletű volt, mint a <i>Humanae vitae</i>, de ez az enciklika felerősítette az ellentéteket. Tiltakozásként született 1989-ben az ún.<i> Kölni Nyilatkozat,</i>
amelyet 163 nyugatnémet, svájci, osztrák, luxemburgi és holland
teológiatanár írt alá, majd francia, belga és svájci teológusok (157-en)
kritikus hangú levelet intéztek a Hittani Kongregációhoz. Közben egyes
püspöki karok igyekeztek eligazítást adni a hívő házasoknak a tanítás
gyakorlati megvalósításához. A francia püspökök nyilatkozatának részlete
például így hangzik: <i>„A fogamzásgátlás sohasem lehet jó. Mindenkor
eltérés a rendtől, de nem mindig jár bűnnel. Tényleg előfordulhat, hogy a
házastársak kötelességeik összeütközésével kerülhetnek szembe. Mindenki
tudatában van a lelkiismeretes házastársak küzdelmének, főleg, ha a
természetes ritmushoz való alkalmazkodás nem nyújt biztos alapot a
születésszabályozáshoz. Egyrészt tudatában vannak kötelességüknek, hogy
minden házassági aktusban nyitva álljanak az életnek. Ugyanakkor
lelkiismeretben kötelezve érzik magukat arra, hogy elkerüljék vagy
későbbre halasszák az újabb szülést. (...) Másrészt nem látják, hogyan
mondjanak le szerelmük testi kifejezéséről anélkül, hogy ne
veszélyeztessék családi életük szilárdságát. Ezzel kapcsolatban
egyszerűen az erkölcstan állandó tanítására hivatkozunk: ha kötelességek
ütköznek, és a rosszat semmiképpen sem lehet elkerülni, bármelyik
lehetőséget is választjuk, akkor a hagyományos életbölcsesség szerint
Isten előtt kell mérlegelnünk, hogy az adott helyzetben melyik
kötelesség a fontosabb."<br></i>Hasonló útmutatást adtak a kanadai
püspökök is, a hívek lelkiismereti döntését hangsúlyozták, és a pápai
körlevél érvelésének gyenge pontjaira utalva a katolikus szakemberek
véleményének is hangot adtak. Tehát – leegyszerűsítve –, ha a
házasfeleknek egy újabb nem kívánt terhesség és a (nem abortív!)
fogamzásgátló eszköz között kell választaniuk, ez utóbbi, a kisebb rossz
mellett dönthetnek súlyos bűn nélkül.<br><i><br><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/humanae3.jpg" alt="humanae3" height="252" width="380"></i></p>
<p><br>Ezek a püspöki útmutatások figyelembe veszik, hogy a keresztény
élet az evangéliumi eszmény felé törekvő dinamizmus: állandó megtérés,
amely az önzés, a bűn elleni küzdelmet követeli, hogy a hívő növekedjék a
szeretetben. Fokozatosság, fejlődés, növekedés! (<i>A „Minden vagy Semmi" elve nem vezethet célhoz a lelki életben és a lelkipásztorkodásban!"</i>
– hangoztatták a családszinóduson is.) A halálos és bocsánatos bűnök
közti határokat nem lehet „objektív" módon kijelölni, tehát úgy, hogy
csak a cselekvés tárgyát tekintjük (ahogy hivatalos egyházi dokumentumok
ezt teszik), hanem figyelembe kell venni a személyes lelkiismereti
döntést, a hitben való növekedést, az állandó megtérés (bűnbánat)
követelményét, a tudatosságot és a szabadságot, tehát a helyesen
értelmezett <i>optio fundamentalist</i> (vagyis az egyén tudatos elköteleződését a jó vagy a rossz mellett).</p>
<p>A német püspökök a<i> Humanae vitae</i>-t magyarázva a következő
eligazítást adták: 1. Minden katolikus köteles komolyan tanulmányozni a
körlevél állításait, bensőleg készen arra, hogy elfogadja őket. 2.
Mindazok, akik az Egyháztól megbízatást kaptak a hit hirdetésére,
különösen is kötelezve vannak arra, hogy lelkiismeretesen előadják a
pápai enciklika tanítását. 3. A lelkipásztorok szolgálatukban, különösen
a szentségek kiszolgáltatásában, tartsák tiszteletben a hívek
lelkiismeretes, felelősségteljes döntéseit!</p>
<p><br><b>Tévedhetetlen vagy változhat a <i>Humanae vitae</i>-ben leírt szexuális erkölcsi tanítás?</b></p>
<p>1968. július 29-én Rómában, a Vatikán sajtótermében a <i>Humanae vitae</i> enciklikát bemutató Msgr. Lambruschini első kijelentése ez volt: <i>„Az
enciklika nem tévedhetetlen pápai tanítás, bár a Tanítóhivatal olyan
megnyilatkozása, amely minden katolikus hívőtől engedelmességet vár."</i>
Megmagyarázta, a pápa ebben a dokumentumban a természettörvényt
értelmezi, nincs meg tehát az abszolút tévedhetetlenségnek az a
garanciája, amely a kinyilatkoztatásban benne foglalt hittani és
erkölcsi igazságok ex cathedra kijelentésénél megvan. Maga VI. Pál sem
tekintette a születésszabályozásra vonatkozó irányelveit
erkölcsteológiai szempontból lezártnak.</p>
<p>A <i>Humanae vitae</i> tanítása olyan zsinórmérték minden
keresztény számára, amelyet követve közelebb juthat az üdvösséghez. De
csak akkor, ha az útmutatások követése nem kényszerű, megkeseredéshez
vezető lemondás, hanem az adott emberpár lehetőségeihez és képességeihez
mért, örömmel és hittel vállalt életvezetés. A törvények, szabályok és
ajánlások vannak az emberért, nem fordítva. <br><br>Vajon megjelenésének
50. évfordulójára, 2018-ra lesz-e elegendő indíttatása a
Tanítóhivatalnak, hogy tagjai őszintén mérlegre tegyék a katolikus
családi életre nevelés elmúlt fél évszázadát? Vajon van-e szándék, hogy a
családi életet gyakorló világiak meghallgatásával, érveik és
észrevételeik mély átgondolásával jelöljék ki a következő fél évszázad
törekvéseit?</p>
<i>Az összefoglaló alapjául szolgált Szabó Ferenc SJ Házasság és
család Krisztus fényében c. készülő könyve. (Várható megjelenés: 2015 év
vége.) Szabó Feri atyának köszönöm, hogy kéziratát rendelkezésemre
bocsátotta!<br><br></i></div>