<div>Ehhez még egy kis örömteli adalék:</div><div><br></div><a href="https://www.facebook.com/magyarkurir/posts/958229377561773">https://www.facebook.com/magyarkurir/posts/958229377561773</a><br><br>Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com">greschem@gmail.com</a>> ezt írta (2015. június 24., szerda):<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Felelősek vagyunk a családban okozott sebekért! </h1>
<div>2015. június 24. szerda 17:15<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-felelosek-vagyunk-csaladban-okozott-sebekert" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-felelosek-vagyunk-csaladban-okozott-sebekert</a><br></div>
<h3>Június 24-én Ferenc pápa <span style="background-color:rgb(182,215,168)">a családban előforduló
konfliktusokról és a velük kapcsolatos felelősségről </span>tartotta
katekézisét a szokásos általános kihallgatás keretében a Szent Péter
téren.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62275&img=o_au8.jpg" rel="lightbox['g62275']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62275&p=1&img=c_au8.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>KÉPGALÉRIA – klikk a képre!</em></p>
<p>Kedves testvéreim, jó napot kívánok!</p>
<p>A legutóbbi katekézisek alkalmával az emberi létállapot
törékenységeit, a szegénységet, betegséget, halált átélő családról
beszéltünk. Ma viszont azokra a <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sebek</b></span>re irányítjuk figyelmünket, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amelyek
a családi együttélés keretén belül keletkeznek, amikor tudniillik a
családon belül okozunk sérülést egymásnak. Ez a legrosszabb dolog!</b></span></p>
<p>Jól tudjuk, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">nincs olyan család, amelynek életében ne fordulna elő,
</span>hogy a családtagok magatartása a legdrágább és legintimebb érzelmeket
sérti meg.</b></span> Vannak szavak, tettek (és mulasztások!), amelyek ahelyett,
hogy kifejeznék a szeretetet, megvonják azt a másiktól, vagy, ami még
rosszabb, meg is ölik a szeretetet. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha ezeket a még begyógyítható
sebeket elhanyagoljuk, súlyosbodnak: erőszakosságba, ellenségeskedésbe,
megvetésbe torkollnak. Olyan mély szakadás jöhet létre, amely teljesen
eltávolítja a férjet a feleségtől, és arra készteti őket, hogy máshol
keressenek megértést, támaszt és vigaszt.</b></span> Ám gyakran ezek az ún.
„támaszok” nem gondolnak a család javára!</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A házastársi szeretetet kihűlése neheztelést visz a kapcsolatokba, melyeknek felbomlása a gyerekekre „szakad”.</b></span></p>
<p>Itt vannak tehát a gyerekek. Szeretnék elidőzni egy kicsit ezen a
ponton. A látszólag oly fejlett érzékenységünk és minden kifinomult
pszichoanalízisünk ellenére, kérdezem, nem váltunk-e teljesen
érzéketlenné a gyermeki lélek sebei iránt? Minél inkább igyekszünk
ajándékokkal és édességgel kárpótolni, annál inkább elvész a lélek –
legfájdalmasabb és legmélyebb – sebeinek értelme. Sok szó esik
viselkedészavarokról, lelki egészségről, a gyermek jólétéről, a szülők
és gyermekeik szorongásáról… De vajon tudjuk-e még, mit jelent a lélek
sérülése? Érezzük-<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>e a mázsányi súlyt, amely összezúzza a gyermek lelkét
azokban a családokban, ahol rosszul bánnak egymással és ártanak
egymásnak, s ez végül a házastársi hűség megszegéséhez vezet? Döntéseink
– például elhibázott döntéseink – meghozatalakor mekkora súllyal esik
latba, hogy azok milyen hatással lesznek gyermekeink lelkére? Amikor a
felnőttek elveszítik a fejüket, amikor mindegyik csak magára gondol,
amikor az anya és az apa bántják egymást, lelkileg a gyermek nagyon
szenved és elkeseredik. Olyan sebeket szerez, amelyek egész életére
kihatnak.</b></span><br>A családban minden szorosan összefügg: amikor a család
lelke megsérül valamelyik ponton, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a sérülés mindenkire átterjed.</b></span> És
amikor a férfi és a nő, akik azt vállalták, hogy „egy test” lesznek és
egy családot alkotnak, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megrögzötten csak saját szabadság- és
sikerigényeikre gondolnak, akkor ez a torzulás mélyen megsebzi
gyermekeik szívét és életét.</b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> A gyerekek sokszor elrejtőznek, hogy
egyedül sírjanak…</b></span> Fontos, hogy jól megértsük ezt! <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A férj és a feleség
egy test. Gyermekeik pedig test a testükből. Ha csak arra gondolunk,
milyen szigorúan figyelmezteti Jézus a felnőtteket, hogy ne
botránkoztassák meg a kicsinyeket – hallottuk az evangéliumi szakaszt
(vö. Mt 18,6) –, jobban megérthetjük arról a súlyos felelősségről
mondott szavát is, hogy őriznünk kell a házastársi köteléket, mely
kezdetet ad az emberi családnak (vö. Mt 19,6–9). Onnantól kezdve, hogy a
férfi és a nő egy testté lettek,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az apa és anya közötti minden seb és
elhagyás húsbavágóan kihat gyermekeik életére.</b></span></p>
<p>Igaz, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>vannak esetek, amikor a válás elkerülhetetlen. Megeshet,
hogy erkölcsileg egyenesen szükségessé válik, amikor arról van szó, hogy
a gyengébb házasfelet vagy a kisgyermekeket meg kell védeni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az
erőfölény, az erőszak, a megalázás, a kihasználás, az eltaszítás és a
közöny súlyos sérüléseitől.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Hála Istennek, sokan vannak, akik hitük és gyermekeik iránti
szeretetük erejével tanúságot tesznek hűségükről egy olyan kötelék
mellett, amelyben egykor hittek, bármennyire lehetetlennek tűnik is
annak felélesztése.</b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Nem minden elvált érzi azonban ezt a hivatást. Nem
mindnyájan ismerik fel az egyedüllétben az Úr hozzájuk intézett
felhívását. Vannak körülöttünk nem rendezett kapcsolatban élő, ún.
„irreguláris” családok </b></span>– én nem szeretem ezt a kifejezést –, amelyek
kapcsán sok kérdést felteszünk magunknak:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Hogyan segítsük őket? Hogyan
álljunk melléjük? Hogyan tudjuk kísérni őket, hogy a gyerekek ne
váljanak az apa vagy az anya túszaivá?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Kérjünk az Úrtól nagy hitet, hogy Isten szemével lássuk a valóságot,
és nagy szeretetet, hogy az ő irgalmas szívével közelítsünk az
emberekhez.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Fordította: Tőzsér Endre SP</b></span></p>
<p>Forrás: Vatikáni Sajtóközpont</p>
<p>Fotó: Vatikáni Rádió, L'Osservatore Romano</p>
<p>Magyar Kurír<br><br><br></p>
</div>
</blockquote>