<div dir="ltr"><span class=""><br></span>
<div class="">
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><b><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif"" lang="HU">A Szűzanya rózsafüzére fegyver és gyógyszer</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><i><span style="font-size:13pt;font-family:"Arial","sans-serif"" lang="HU"> </span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><i><span style="font-size:13pt;font-family:"Arial","sans-serif"" lang="HU">A Szeretetlánggal néhány éve ismerkedtem meg.
Már imádkoztam egy ideje ennek a lelkiségnek a tagjaival, de csak egy imaforma
volt a többi között, egészen addig, amikor a szeretetláng rózsafüzér által a számomra
is az eddigi legmegindítóbb, átütő imameghallgatásban volt részem mindössze
alig 15 perc alatt ami életmentése volt a Szűzanyának, fantasztikus volt!</span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><i><span style="font-size:13pt;font-family:"Arial","sans-serif"" lang="HU"> </span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><span style="font-size:13pt;font-family:"Arial","sans-serif"" lang="HU">2007. október 13-án a fatimai templomban voltam Soroksáron
és részt vettem az imádságban sok mély fájdalomtól vergődve. Imádkoztam és
nagyon kértem valamit, amit pár órával később legnagyobb meglepetésemre meg
is kaptam, de nem tudtam vele mit kezdeni és elszúrtam. Nagyon bosszantott és
teljesen kétségbeestem tőle, hogy milyen nyomorult vagyok és nagy szomorúság,
kétség, világvége, önsajnálat, düh, bűntudat, mi lett volna, ha... és öngyilkossági
gondolatok mardostak, úgy éreztem mindez a nyakamban ül és nagyon nehéz terhet
cipelek, ami húz lefelé. Próbáltam imádkozni, de nem ment, talán csak annyit bírtam
kinyögni, hogy Szűzanya ments meg, segíts! (de ez csak döntés volt, érzelem
nem volt benne, mert az nagyon sötét volt, nemcsak bennem, hanem körülöttem
is). Az Andrássy úton gyalogoltam az Oktogon felé, (vonszoltam magam) hátha kijárom
magamból ezt a benső szívszorítást (ez délután volt) és a Vörösmarty utca
magasságában jobb kéz felől egy kocsma közelében egy aládúcolt ház előtt
éktelen artikulálatlan ordításra lettem figyelmes. Éreztem, hogy oda kell
mennem, és elindultam a hang irányába. Érdekes látvány fogadott. Egy nő
ordított, egészen különleges pózban. Fejjel lefelé, mint aki pucsít, az arca a
földön, a feneke az égnek, mintha ülne valaki a fején. Nem bírta felemelni
onnan a fejét, a szeme, illetve a tekintete, amennyit láttam belőle elég sötét
volt. Egy másik nő, járókelő guggolt mellette és mondo</span><span style="font-size:13pt;font-family:"Arial","sans-serif"">gatta, hogy nyugodjon
meg, de az csak üvöltött, káromkodott, szidta a pasiját, a gyerekét, mindenkit,
arról kiabált, hogy öngyilkos lesz(!) Kezdtem megérteni, hogy az előbbi
gondolataim nem annyira rólam szóltak, és éreztem, hogy dolgom van itt. Kérdeztem
mi történt, a guggoló nő elmondta, hogy a zebráról húzta ide ezt a nőt,
mert lefeküdt az úttestre, hogy öngyikos lesz. Nagyon kedvesen, halkan beszélt
hozzá, látszott, hogy profi segítő. Én kissé hátrébb léptem, nem mozdultam
onnan, akkor már tudtam, hogy gyorsan kell cselekedni, magamban a Szűzanyát
kezdtem hívni, hogy jöjjön és csináljon valamit és persze Jézust. Űztem
ezerrel Jézus nevében a Gonoszt, akiről valahogy ráébredtem, hogy a nő
fején ül (szerencsére nem láttam). Éreztem, hogy nincs idő a sima rózsafüzérre
de melyik a leghatékonyabb és leggyorsabb... és eszembe jutott a Szeretetláng rózsafüzér
és belekezdtem. Közben többen odajöttek bámészkodni. A szelektív figyelmem a rádiózás
évei alatt, különösen az élőműsor készítés miatt olyan fokúra kifinomult,
hogy tudok egyszerre több felé figyelni, így beszélgettem is egy pár szót az
emeberekkel, de közben megállás nélkül imádkoztam. És egy csodálatos
imameghallgatásnak a tanúja lehettem: az 5 tized kb. 10-15 perc alatt elmondható,
és az első tizedben a nő elhalkult, a második tizedben már csendben
volt, fel tudta emelni az arcát a földről, a harmadik tizedben már
felegyenesedett, a negyedik tizedben már törökülésben ült és az ötödik tizedben
már guggolt, nevetett és arról beszélgettek, hogy hogyan lehet megoldást találni
erre a helyzetre, milyen lehetőségek vannak, hol és kitől és milyen
segítséget kérjen. :) Fantasztikus volt! Határtalan és leírhatatlan volt az
örömöm! Nagy lelki békém lett és még a nap is kisütött. Éreztem, hogy már nincs
itt rám szükség és mivel amúgy is hátrébb álltam, indulni készültem, de azért
odaköszöntem a guggoló nőnek és a megszabadítottnak is. És akkor egy olyan
visszajelzést kaptam arról, hogy a Szűzanya jelen volt, amit soha nem
felejtek el: a megszabadított nő rám nézett, a szemei (!) döbbenetesek
voltak, mosolygott, de a szemeivel is, aminek különös fénye volt. Nem láttam a
szemgolyóját, csak mintha gyémántok csillogtak volna a szeme helyén, kristálytiszta
világoskék drágakövek. Megértettem, hogy a vakság, amit a Sátán okozott, abból
szabadult fel és ez a világos színű csillogás, ez a kék lobogás, az ami a
szemében van, ez a Szeretetláng! Ilyet még életemben nem láttam! Guggolt és két
kézzel nyúlt felém, mint egy kisgyerek, megragadta a karomat és mint aki a halálból
jött vissza (onnan jött!) magához húzott és mint a kisgyerek az édesanyjának, aki
nem hagyta el, adott két nagy puszit és úgy szorított, mint aki soha nem akar
elengedni. A guggoló nő megdöbbent, hiszen ő volt, aki jogosan gondolta,
hogy visszahozta ezt a nőt (egyébként rágondolva is imádkoztam közben) a
halálból, én meg tudtam, hogy ez az ölelés a Szűzanyának szólt és valószínűleg
Őt láthatta ez a megmenekült fiatalasszony. (Gondolom a Szűzanya ott állt
mellettem, miután Hozzá imádkoztam. Itt kezdett világossá válni, hogy milyen
fontos, hogy kire figyelünk, kit engedünk be a gondolatainkba! Ha a Szűzanyára
figyelünk az általa kért imákkal, Ő Jézushoz vezet minket, aki ezáltal
szintén jelen van és azért is akiért imádkozunk és aki imádkozik azt is
szabadítja!) Beszéltünk két szót, megköszönt nekem mindent (!) pedig én egy
szóval sem mondtam neki, hogy mit csináltam, csak ezután azt, hogy az Isten és
a Szűzanya nagyon szereti, és hogy ő adott nekem nagyon sokat (hiszen
én is megmenekültem). Hatalmas örömmel a szívemben, ujjongva, hálát adva és
dicsőítve az Urat és a Szűzanyának örülve jöttem el.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;text-align:right;line-height:normal" align="right"><i><span style="font-size:13pt;font-family:"Arial","sans-serif"">Cs. Szabó Dóra</span></i></p>
</div>
<br></div>