<div dir="ltr"><br><hr><p><a name="14e12ceae4d34928_Jób 38,1.8-11"><font color="#000000">Jób 38,1.8-11</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>És
 felelt az Úr Jóbnak a fergetegből,</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)">és ezt mondta</span>: <span style="color:rgb(0,0,0)">Ki zárta el a tengert
 kapukkal, mikor kitört, s az anyaméhből előjött, amikor felhővel 
ruháztam, ködből pólyát adtam neki és körülvettem határaimmal, zárt és 
kapukat adtam neki, és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább! Itt 
törjék meg hullámaid gőgje! </span></span></p><p><a name="14e12ceae4d34928_Zs 106,23-31"><font color="#000000">Zs 106,23-31</font></a></p><p><span>Amikor
 hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek, látták <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az Úr 
</b></span>cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Szavára szélvész 
keletkezett, s az magasra verte a hullámokat. Ők az égig emelkedtek és a
 mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.</b></span> Szédelegtek, 
tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> De 
szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.</b></span> 
Szélvészét szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok. És amíg ők 
örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe 
törekedtek. Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival 
művelt csodáiért; </span></p><p><a name="14e12ceae4d34928_2Kor 5,14-17"><font color="#000000">2Kor 5,14-17</font></a></p><p><span>Krisztus
 szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ha egy meghalt 
mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg 
mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, 
aki értük meghalt és feltámadt.</b></span> Mi tehát mostantól fogva senkit sem 
ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most 
már nem úgy ismerjük. Ezért <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek
 elmúltak, s íme, újak keletkeztek. </b></span></span></p><p><a name="14e12ceae4d34928_Mk 4,35-41"><font color="#000000">Mk 4,35-41</font></a></p><p><span>Amikor
 aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!’’ 
Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy 
ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Nagy szélvész támadt, s
 a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a 
bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték:</b></span> ,<span style="color:rgb(39,78,19)"><b>,Mester! Nem 
törődsz vele, hogy elveszünk?’</b></span>’ Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és 
azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!’’ Erre elállt a szél 
és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Miért vagytok 
gyávák? Még mindig nincs hitetek?’’ </b></span>Erre nagy félelem fogta el őket, és 
azt kérdezgették egymástól: <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>,,Ki ez, hogy a szél és tenger is 
engedelmeskedik neki?’’</b></span></span></p><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div>