<div dir="ltr"><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><br></font></span></span><div class="gmail_quote"><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">--------<br></font></span></span>
<div>
<div dir="ltr" align="left"><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><span>Körmendy Zsuzsának a múlt héten jelent
meg</span></font></span></span></div>
<div dir="ltr" align="left"><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><span>a Magyar Nemzetben ez a cikke. <br></span></font></span></span></div>
<div dir="ltr" align="left"><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><span>Címe: A pázmányos diákok helytálltak az egyetem
szellemiségéért...</span></font></span></span></div>
<div dir="ltr" lang="hu" align="left">
<hr>
</div>
<div dir="ltr" align="left">
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><br></span></span></td></tr>
<tr>
<td style="width:840px;height:380px">
<div style="width:840px;min-height:380px"><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">Diktátumokkal szemben<br>A pázmányos diákok
helytálltak az egyetem szellemiségéért<br><br>Körmendy Zsuzsanna<br>Sok
szó esik a diákok szabad véleménynyilvánításának fontosságáról. Arról,
hogy milyen lényeges az egyetemeken a demokrácia. A ballib média különösen
akkor szeret bőségesen teret adni a hallgatói kifogásoknak,
észrevételeknek, ha azok már nem is az egyetem vezetését bírálják, hanem a
tárca, és különösképpen, ha a kormány ellen fordulnak – amennyiben a
kormány jobboldali. Akkor a tévékamerák elé állhatnak lelkesen csivitelő
potenciális Ulrike Meinhofok, dörgedelmes ifjú Cohn-Benditek vagy éppen
Jan Palachok: az igazság vértanúi és sírásói huszonévesen még egyforma
esélyt kapnak.<br>A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen semmi különleges nem
történt, csak az, amire állítólag mindenki vágyik: a diákok rendkívül
kulturáltan kifejezték véleményüket egy általuk fölöslegesnek érzett új
tantárgy bevezetéséről. Levelüket megcímezték az egyetem rektorának,
illetve a vezetőségnek, és ezzel a maguk részéről megtették, amit
szükségesnek éreztek. Számos ismerősömtől tudom, mennyire respektálják a
pázmányos diákokat, akik nem hőbörögve, tanítási órákat ellehetetlenítve,
hanem értelmes, átgondolt érvekkel szegültek szembe egy rossz döntéssel. A
hallgatók azokat szólították meg erős kritikával, akiktől tanulmányaik,
közvetve tehát sorsuk, előmenetelük függ, itt tehát volt kockázat. Azt is
mondhatnánk, megtették azt, amit helyettük másnak, másoknak kellett volna
megtenni, s amely folyamatot mások, nagyobb jogkörrel, s még időben
mérlegelve, átgondolva pozitív és negatív hozadékokat, leállíthattak
volna. S akkor a nyilvánvalóan aktuálpolitikailag túlterhelt ötlet egy új
tantárgy, „A holokauszt emlékezete” bevezetéséről nem torkollt volna
döntésbe. Ki kell mondanunk, hogy a Pázmányon a diákok voltak azok, akik
felelősen gondolkodtak, akik erősebb és mélyebb indíttatással képviselték
az egyetem szellemét és hagyományait. És okosabb kompromisszumra tettek
javaslatot, mint az (ok) a testület (ek), amely (ek) nek tagjai
feltehetően meghányták-vetették a témát, majd hoztak egy PC döntést. Az
egyetem azonban nem a PC világa, annál sokkalta följebb kell lennie. Nem a
politikai helyezkedések és a közvetlen érdekérvényesítések világa. Ideális
esetben legalábbis nem az. De mivel egyetem, nem célozhatunk meg mást,
kevesebbet, mint egy ideális esetet.<br>„Úgy gondoljuk, hogy egyetemünk
szellemiségét nagymértékben meghatározza a keresztény vallás és kultúra.
Viszont a tantárgy témaköre nem a vallásra fókuszál (mint ahogy joggal
tenné ezt egy esetleges zsidó, illetve más vallásokat bemutató hitéleti
óra bevezetése), hanem olyan politikai állásfoglalást rejt magában,
amellyel többségünk nem kíván azonosulni semmilyen formában” – olvashatjuk
a diákok levelében, amelyet a rektornak, illetve az egyetem vezetőségének
írtak. Ebből a kitételből látszik, hogy elsődlegesen a hagyományból, a
szellemiségből indultak ki, hogy meghatározzák, mit nem akarnak. De rögtön
utána értelmes kompromisszumkészségükről is tanúságot tesznek, s
elárulják, mit tartottak volna elképzelhetőnek: „mi célszerűbbnek érezzük
egy Népirtások az emberi történelemben, vagy Népirtások a XX. században
nevű óra bevezetését, melyben egyenlő arányban jelennek meg a különböző
nemzetek és (vallási, etnikai) kisebbségek ellen elkövetett erőszakos
cselekményekről szóló tananyagok – hiszen a keresztény szellemiség az
egyenlőség és tisztesség nevében ezt követelné meg. A tárgy ezzel
érzékeltetné minden emberi élet értékét, így minden népirtás egységes és
egyenlő mértékű elutasítását.” Nincs ebben a levélben tehát semmi
kócosság, meggondolatlanság, sőt, az a kínos érzésünk van, hogy ezek a
diákok az adott kérdéskörről sokkal felelősségteljesebben és érettebben
gondolkodnak, mint akiknek levelüket címezték, úgyhogy a szerepek itt
szinte megcserélődtek.<br>Szót kell ejtenünk viszont egy olyan morális
mozzanatról, amely mellett nem mehetünk el. A tárgy bevezetésével
párhuzamos burkolt vádról van szó, ami, mint a hallgatók leveléből
kiderül, nem is volt annyira burkolt: „A hallgatók egy részét érzékenyen
érinti az a kijelentés, mely szerint Ön az óra bevezetését a fokozódó
antiszemitizmus miatt tartaná indokoltnak, hiszen egyetemünk hallgatóira
nézve ez olyan, mintha antiszemitizmussal vádolnák őket és családjaikat.
Ezt a pejoratív feltételezést a lehető leghatározottabban
visszautasítjuk.”<br>Lássunk tisztán: a rektor, amikor a tananyagában
izraeli professzorok által összeállított holokauszt-oktatást le akarta
nyomni a katolikus egyetem diákjainak torkán, valójában szélsőséges
liberális előítéleteket igazolt. Vásárhelyi Mária szociológus jó néhány
évvel ezelőtt – munkásságából következtethetően előre eldöntött
megbélyegzési szándékkal – felmérte a magyar felsőoktatási intézményekben
tanuló diákok rasszizmus- és antiszemitizmus-szintjét, majd rendkívüli
elégedettséggel kimutatta feltételezéseit: a tanárnak tanuló magyar diák
rasszista. Ezt igazolta most a rektor, midőn úgy döntött, egy katolikus
egyetemen szükség van arra, hogy a holokauszt ügyében minden diák
miheztartás végett politikailag korrekten gondolkodjon. (Vajon a XX.
századi történelemnek az egyetemen folyó oktatását, benne a holokauszttal,
nem tartotta megfelelőnek?) A rektornak az lett volna a dolga, hogy az
egyetem szellemiségét őrizze, magasrendű spirituális értékeket
képviseljen. A hallgatókkal való konzultáció helyett valójában sanda
támadásoknak tette ki joggal tiltakozó diákjait, akik véleményük
határozott megfogalmazásával bizony vásárra vitték a bőrüket. Ezt a rektor
vagy nem tudta, vagy nem érdekelte őt – nem tudom, melyik verzió a
kínosabb.<br>A gépezetbe homokszem került. A szabad, felelős
véleménynyilvánítás homokszeme. Nem mindenki szeret hajlongani sulykolt
diktátumok és erős akarat előtt. Most kellene visszavonni a hibás
elhatározást. Most kellene a rektornak önkritikát gyakorolnia, amiért nem
az egyetem szellemisége, és nem a diákság legértelmesebbjeinek egyetértése
volt fontos számára. Hogy valójában mi volt fontos, arról fogalmat alkotni
nem túl nehéz; maradjunk annyiban, hogy azoknak a végeláthatatlanul hosszú
sorát gyarapította, akik kevésbé a szuverén, inkább az igazodó típusú
gondolkodásban jeleskednek. Mindenesetre ha átgondolatlan és
antidemokratikus döntése miatt a rektornak nem kell felelnie, akkor én nem
jobboldali konzervatív kormány irányítása alatt lévő országban élek.<br>A
hallgatói önkormányzatokról a Felvi.hu-n – nyilván a felvételizőknek
tájékoztatásul és kedvcsinálónak – ezt olvashatjuk: „hidat építenek a
diákok és az oktatók, az iskola vezetése között”, képviselőik részt
vesznek a különböző egyetemi bizottságokban. A pázmányos diákok által írt
levél ötödik pontja viszont így szól: „Kellemetlennek érezzük, hogy ez a
(fentiekben jelzett módon) többszörösen terhelt téma, látszólag a
hallgatók feje felett, külföldi »közreműködés« hatására valósult meg.
Olyan hirtelenséggel az iskolai tanév végén, hogy erre a hallgatóság
szinte reagálni sem tudott. A vezetőség semmilyen formában nem egyeztetett
az egyetem hallgatóságával, sem az oktatókkal”.<br>Pedig ezekkel a
diákokkal érdemes lett volna beszélgetni. Sok kínos következménynek vette
volna elejét a katolikus egyetem. Erővel szemben gyengének lenni a gyengék
kiváltsága. A járom, ha díszes is, járom. Nem kötelező meghajolni az
erőszakos akarat előtt, inkább egy még erősebb akaratot kell növeszteni
magunkban, és akkor nem hajlunk
meg.<br></font></span></span></div></td></tr></tbody></table></div><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><br></font></span></span>
<div dir="ltr" lang="hu" align="left">
<hr>
</div></div>
</div><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><br></font></span></span></div>