<div dir="ltr"><h1 class="">Áldozat és lakoma </h1>
<div class="">2015. június 6. szombat 19:00</div>
<h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Krisztus Szent Teste és Vére, Úrnapja </span>– Gondolatok az olvasmányokhoz (Kiv 24,3–8; Zsid 9,11–15; Mk 14,12–16. 22–26) </h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61726&img=o_bibliagyertya.jpg" rel="lightbox['g61726']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61726&p=1&img=c_bibliagyertya.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A mai ünnep régi magyar neve – Úrnapja – nem egészen pontosan fejezi
ki az ünnep tartalmát. Más nyelvek általában a latin „Krisztus Teste”
kifejezést veszik át, magyarul így részletezhetnénk: Krisztus szent
testének és vérének ünnepe.</p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A szentmise első k<span style></span>ét olvasmánya egészen más világot tár elénk, mint
az evangélium</b></span>. Azok <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az ószövetségi véres áldozatok komor hangulatá</b></span>t, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a
vérrel kötött szövetség</b></span>et idézik elénk, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az evangélium viszont egy
húsvéti lakoma meghitt, ünnepélyes hangulatá</b></span>t. A két világot az
evangéliumi történetben megjelenő „szövetség vére” kifejezés köti össze.
A vacsora lefolyását elbeszélő Szent Márk idézi Jézusnak egy mondatát,
amely a kiömlő vérre, a halálra utal: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>„Ez az én vérem, a szövetség vére,
amely sokakért kiontatik”.</b></u></span></p>
<p>A szirénázó mentőautók között néha elszáguld mellettünk egy különös
mentőautó, amely nem beteggel rohan a kórházba, hanem életadó vérrel: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
„Sürgősségi vérszállítás”. Ilyenkor tudhatjuk: valakinek talán az élete
múlik azon, hogy az életmentő vér idejében megérkezik-e hozzá.</b></span> A vér az
élet fenntartója, a vérontás pedig a halált idézi – az élet-halálra
szóló elköteleződést valaha olykor a vérükkel pecsételték meg a szerződő
felek. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Vér és élet, vér és halál szorosan összetartozik egymással,
nemcsak a szavak fizikai értelmében, de szimbolikus jelentéseiben is.</b></span></p>
<p>Áldozat és lakoma együtt jelenik meg az utolsó vacsora leírásában. Az
apostolok életközösséget vállaltak Jézussal nyilvános működése során,
természetesen együtt is étkeztek vele – a közös étkezés megismétlődik a
feltámadt Krisztus jelenéseiben is. Az itt leírt húsvéti vacsora azonban
egészen különleges jelentést és jelentőséget kap. Nemcsak azért, mert
utoljára alkotnak így együtt közös asztaltársaságot, amint erre Jézus
nyíltan utal is; hanem még inkább azért, mert a kenyér és a kehely
átadásának gesztusait Jézus önmaga odaajándékozásának jelzésére és annak
beteljesítésére használja fel.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A test és a vér a héber gondolatvilágban
az egész személyt jelzi. </b></span>A kenyeret Jézus a saját testével, a bort
saját vérével azonosítja – ételként és italként odakínálja magát
övéinek, hogy azok ebben részesülve „testestül-lelkestül”, egészen eggyé
váljanak vele. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az első keresztények megmaradtak „a kenyértörés
közösségében”, emlékezve felidézték és megismételték Jézus önmagát
odaadó gesztusát</b></span>. Hamarosan felismerték azonban, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus vendéglátása
nem csupán közös lakoma: részesedésük a feltámadt Jézus testében és
vérében elválaszthatatlan az Ő megváltó kereszthalálától.</b></span></p>
<p>Az Ószövetségben a zsidók áldozati állatok vérét ajánlották fel
Istennek önmaguk helyett.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Az Úr gyakran figyelmeztet</b></span>te is őket:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> nincs
szüksége <span style="background-color:rgb(182,215,168)">bakok és borjak vérére </span>– az igazi, a számára kedves áldozat
Isten akaratának teljesítése, a szívük szerető odaadása</b></span>. Márk
evangéliuma egyértelművé teszi: Jézusnak egészen másokért odaadott élete
véres kereszthalálával végződik: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>halálig való engedelmességében saját
vérét ontja ki mindnyájunkért a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűnök </span>bocsánatára.</b></span></p>
<p>A szentmisében így <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>egyesül Jézus szeretetlakomája és megváltó
keresztáldozata, ez válik a keresztény élet „csúcsává és forrásává”,</b></span>
ahogy a II. vatikáni zsinat megfogalmazta. A 2. század elején Antiochiai
Szent Ignác így ír róla saját vértanú-halálára készülve: „Az
Eucharisztia Megváltónk, Jézus Krisztus bűneinkért szenvedett teste,
melyet az Atya jóságában feltámasztott.” „Isten kenyerét akarom, mely
Jézus Krisztus teste, (…) azt az italt kívánom, amely az ő vére, ami a
romolhatatlan szeretet.”</p>
<p>„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” – erre az imára tanított
bennünket Jézus, aki a halálból feltámadva mindennapi kenyerünkké vált.</p>
<p>Lukács László SchP/Magyar Kurír</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" target="_blank" class="">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p>
© H<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style></span></span></div>