<div dir="ltr"><h1 class="">Hager Ritta – ima és alkotás </h1>
<div class="">2015. június 3. szerda 13:02<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/hager-ritta-ima-es-alkotas">http://magyarkurir.hu/hirek/hager-ritta-ima-es-alkotas</a><br></div>
<h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Hager Ritta gobelinművész</span> június 2-án vehette át Erdő
Péter bíborostól <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a Pro Cultura Christiana díj</span>at, amellyel a
<span style="background-color:rgb(255,229,153)">Kossuth-díjas művész </span>keresztény elkötelezettségét ismerte el a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia. Hager Rittával <span style="background-color:rgb(255,229,153)">alkotásról, imáról és a
kettő gyógyító hatásáról beszélgettünk.</span></h3><p><strong><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&img=o_img_8929.jpg" rel="lightbox['g61709']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&p=1&img=c_img_8929.jpg" alt="" border="0"></a><br>–
„<span style="background-color:rgb(255,229,153)">Mindenkinek a maga helyén, a maga tevékenységét kell úgy végeznie,
hogy az istentiszteletté váljon”</span> – a laudációban is elhangzott, hogy ezt
a Szent Ignác-i gondolatot mennyire a sajátjának vallja egész életére,
és különösen a művészetére vonatkozóan.</strong><br><br>– Mindenki, amire született, arra kapott talentumot, mindenkinek ezt a talentumot kell az életében kibontakoztatnia.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az én munkáim viszonylag lassan, hosszú hónapok, egy-másfél év alatt
készülnek.</b></span> Nem keserves munka eredményei, mert szeretem csinálni, de
olyan ez az alkotás, mint egy szerzetesi élet. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az ember óhatatlanul
imádkozik, és az imán keresztül eszembe jut, hogy mi legyen a következő
téma. </b></span>Ha megvan a téma, megkeresem hozzá a technikát, megkeresem az
anyagot, megfestem a fonalat. Vázlatot készítek a műhöz, amelyet
felnagyítva a munkám során is használok.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&img=o_img_8940.jpg" rel="lightbox['g61709']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&p=1&img=c_img_8940.jpg" alt="" border="0"></a><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nagyon
kell a kivitelezésnél vigyázni, mert a ceruza meg az ecset úgy megy,
ahogy akarom, de a fonal nem</b></span>, annak van egy törvényszerűsége, amit
ismerni kell.</p>
<p>Utoljára <em>Evezz a mélyre!</em> címmel készítettem egy alkotást
nagy viharok között, ez Szombathelyen lesz majd kiállítva körülbelül egy
hónap múlva a textilművészeti triennálén. Jézus mondja, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„Evezz a
mélyre!” Mélyünkben van az igazi valónk, az a fény, amit a
születésünkkor belénk lehelt az Isten, és ezt kell kibontakoztatnia
mindenkinek.</b></span></p>
<p><strong>– A püspöki konferencia is úgy érezhette, hogy ez az Ön
életében és művészetében megvalósult, ezért tüntették ki a Pro Cultura
Christiana díjjal.</strong></p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&img=o_img_8950.jpg" rel="lightbox['g61709']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&p=1&img=c_img_8950.jpg" alt="" border="0"></a><br>–
Nagy meglepetés volt ez számomra, hiszen nem is tudtam, hogy van ilyen
jellegű egyházi kitüntetés, meg egyébként sem voltam hozzászokva a
díjakhoz, hiszen a rendszerváltás előtt hiába csináltam bármit, nem
kaptam semmit. Ennek oka az volt, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Aczél Györgynél a klerikális
reakciós dobozban voltam,</b></span> mint azt a változásokat követően megtudtam. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>De
ettől függetlenül dolgoztam, mert ez volt az életcélom azon felül, hogy
a gyermekeimet neveltem. Csak miután a fiúk 15-16 évesek lettek, akkor
kezdtem el igazán belemerülni a művészetbe, mert mind a kettő teljes
embert igényel.</b></span></p>
<p><strong>– Ha a rendszerváltás előtt el is volt hanyagolva, azóta
azért sok díjat kapott, többek között a Kossuth-díjat és a Nemzet
Művésze címet. Ezek a kitüntetések mit jelentenek az Ön számára?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Annak idején igencsak el voltam keseredve, mert mindig dicsérték a
műveimet, de ez díj formájában sosem nyilvánult meg</b></span>. Mondtam is, hogy
„Istenem, miért nem kapok én semmilyen elismerést?” Aztán elfogadtam,
hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nem ez a lényeg, dolgozni kell, és nem a díjak után áhítozni, s
amint ezt a szemléletet igazán a magamévá tettem, akkor kezdtem el
kitüntetéseket kapni. Így vezeti, így neveli az embert az Isten.</b></span></p>
<p><strong><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&img=o_img_8917.jpg" rel="lightbox['g61709']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&p=1&img=c_img_8917.jpg" alt="" border="0"></a><br>– Más formában is érezte Isten vezetését?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ha az ember istenkapcsolata erős, akkor a nehézségeket könnyebben
tudja elviselni. Ez igaz volt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kitelepítés idején, 19-20 éves koromban</b></span>
is. Ott is alkottam, ha mást nem, téglát vertem egy brigáddal. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hat méter
mélyről termeltünk ki az ehhez szükséges homokot. Ezer tégla készítése
volt a normaadag egy napra egy négyfős brigádnak, gémeskútból kétszáz
vödör vizet kellett felhúzni ahhoz, hogy ezt teljesítsük</b></span>. Még ez volt a
legkönnyebb munka a lehetőségek közül, mégis <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>jó darabig nem tudtam
leengedni ezután a karomat, mert mindig begyulladt.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A kitelepítésben</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az
volt a jó, hogy ott mind együtt voltunk: sok megbélyegzett,
„deklasszált” elem.</b></span></p>
<p><strong>– Honnan eredeztethető a textilművészi, egyáltalán a művészi pálya iránti vonzalma?</strong></p>
<p>– Már gyermekkoromban is minden mesterség érdekelt, jártam a faluba a
suszterhez, a pékhez, a szabóhoz, mindenhol lestem el a dolgokat.
Nagyon szerettem a babáknak varrni különféle ruhákat, és később a
középiskola után divattervezőnek jelentkeztem, de végül
nyomottanyag-tervezőnek vettek fel. Később aztán váltottam, mert a
textilfestékek egészségtelenek voltak.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&img=o_img_8944.jpg" rel="lightbox['g61709']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&p=1&img=c_img_8944.jpg" alt="" border="0"></a><br>Akkor
elkezdtem csomózott technikát alkalmazni, amihez <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>még a fonalat is mi
készítettük a férjemmel, Gelley Andrással. András a kötelet fonta, mert
egy bizonyos puhaságú, egy bizonyos vastagságú anyag kellett ahhoz, amit
kitaláltam, s olyan anyagot nem találtunk készen. A családom mindig
besegített, és szerettek is nekem segíteni, mert ez változatosságot vitt
az életükbe. Férjem mérnök, két fiunk van, kilenc unokánk, s most már
van egy féléves dédunokánk is.</b></span></p>
<p>Férjemmel, akivel i<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>dén 61. éve vagyunk házasok, még más területen is
együtt dolgozunk: harminchetes Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat vezetünk
minden évben. </b></span>Ezt februárban elhunyt l<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>elkivezetőnknek, Beöthy Tamás
jezsuita atyá</b></span>nak köszönhetjük. Nagyon sok lelki gyógyulást láttunk a
lelkigyakorlatok révén. A heti találkozókon mindenki beszámol a vállalt
napi egy óra imáról, ami nem veszi el a napi teendőktől az időt, mert az
ember sokkal dinamikusabb, sokkal nyitottabb, sokkal többet bír
elviselni, s nem hiányzik az az egy óra, sőt!</p>
<p><strong><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&img=o_img_8938.jpg" rel="lightbox['g61709']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&p=1&img=c_img_8938.jpg" alt="" border="0"></a><br>– Ha már a gyógyítást említette: van olyan műve, amely kifejezetten a gyógyítás szándékával született.</strong></p>
<p>– A berlini Brandenburgi kapuban lévő Csend-teremben látható alkotásomról (<em>Sugárzó csend </em>–
a szerk.) van szó. Egy svájci barátnőm hívta fel Michael Marsch
Domonkos-rendi szerzetes figyelmét szakrális alkotásaimra. Nehezen vette
rá a barátnőm, hogy eljöjjön, de amikor végül rászánta magát, a
tervezett fél óra helyett négy órát maradt nálam. Akkoriban már
megvoltak gondolatébresztő műveim, amelyekhez Keresztes Szent János és
Avilai Szent Teréz misztikájából merítettem ihletet. A nyolc nagyméretű
kárpitot, amelyeket a Vigadóban állítottak ki, a külsőségeknek élő
kommunista világban azért terveztem, hogy az emberek egy kicsit magukba
nézzenek, hátha ott valamit találnak, ami értékesebb. Ahogy Marsch atya
mondta, ezek indirekt módon szakrális művek.</p>
<p>A pszichoterapeutaként is működő szerzetes Heiligkreuztalba hívott
meg egy kiállításra. A<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> pszichés betegséggel küszködő emberekre
kifejezetten gyógyító hatással voltak ezek a művek. A Keresztes Szent
János által ihletett <em>Éjszaka</em> című munkám tetszett annyira
Michael Marschnak, hogy beajánlott a berlini Csend-terem művészeti
tervezőjének. Hasonló művet kellett alkotnom, de úgy, hogy egy minden
vallás által elfogadható kompozíciós alakzat szülessen</b></span>. Az átadás óta 57
vendégkönyvet írtak tele, és látszik, hogy a mű dolgozik, mert úgy
látják az emberek, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a béke sugárzik belőle.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&img=o_dscf5583.jpg" rel="lightbox['g61709']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61709&p=1&img=c_dscf5583.jpg" alt="" border="0"></a><em><br>Hager Ritta: Sugárzó csend (1994)<br></em>(plasztikus felvetésű gobelin, jutagyapjú, len, 132 × 210 cm)</p>
<p><strong><br>– Önt gyógyítja a saját művészete?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ha leülök szőni, elfelejtek mindent, kikapcsolok mindent, csak arra
koncentrálok, amivel foglalkozom. Ez kell az embernek, és a csend, mert
abban találja meg azt a talentumot, amit kapott.</b></span></p>
<p>Fotó: Lambert Attila; Evangélikus.hu</p>
<p>Agonás Szonja/Magyar Kurír</p></div>