<div dir="ltr"><div><p><font>2015.05.30. szombat</font></p><p><b><span style="color:rgb(255,0,0)"><i>Ifjúkoromtól kértem a bölcsességet: szívem örömét lelte benne</i></span></b></p><hr><p><b><span style="color:rgb(255,0,0)"><a name="14da15ec9c877bd9_Sir 51,12-20">Sir 51,12-20</a></span></b></p><p><span><b><span style="color:rgb(255,0,0)">hogy
megmentetted a benned bízókat,</span></b> Uram, és kiszabadítottad őket a pogányok
kezéből. Fölemeltem a földről szavamat, és könyörögtem, hogy
megmeneküljek a haláltól. Kiáltottam az Úrhoz: ,,Ó, Uram, te atyám vagy,
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ne hagyj el szorongatásom napján, a kevélyek idejében, <span style="color:rgb(102,0,0)">amikor segítség
nélkül maradok! </span></b></span>Hadd dicsérjem nevedet szüntelen, és magasztalva
emlegessem!’’ Imám ekkor meghallgatásra talált. Megszabadítottál a
romlástól, és megmentettél a szorongatás napjától. Ezért magasztallak,
dicsőítelek, és áldom az Úr nevét! Amikor még ifjú voltam, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>mielőtt
utakra indultam, kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban.</b></span> A templom
előtt könyörögtem érte, hogy szüntelen feléje törekszem, és az
kivirágzott, mint a korán érő szőlő. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Szívem örömét lelte benne, egyenes
úton járt a lábam, és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam.</b></span></span></p><p><a name="14da15ec9c877bd9_Zs 18B"><font color="#000000">Zs 18B</font></a></p><p><span>A
karvezetőnek. Dávid zsoltára.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Isten dicsőségét beszélik az egek, és
keze művét hirdeti az égbolt. </b></span>Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre
tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy
ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség
határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a
vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Az
ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs,
aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a
lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek.</b></span>
Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr
parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké
megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak.
Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél,
meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk
jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Tisztíts meg titkos
bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam.
Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen
kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én
segítőm, én üdvözítőm! </b></span></span></p><p><a name="14da15ec9c877bd9_Mk 11,27-33"><font color="#000000">Mk 11,27-33</font></a></p><p><span>Ezután
ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odajárultak hozzá a
főpapok, az írástudók és a vének, és azt mondták neki: ,,Milyen
hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt
megtedd?’’ Jézus így felelt nekik: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Én is kérdezek valamit tőletek.
Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal
teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?
Feleljetek nekem!’’</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)">Azok így tanakodtak egymás közt: ,,Ha azt mondjuk, a
mennyből, azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig
azt mondjuk, az emberektől, félnünk kell a néptől.’’ Mert mindnyájan azt
tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt</span>. <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Azt felelték tehát
Jézusnak: ,,Nem tudjuk.’’ Jézus erre azt mondta nekik:</b></span> ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Én sem mondom
meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt.’’</b></span></span></p></div><div><br></div></div>