<div dir="ltr"><div><br></div><div><p><font>2015.05.29. péntek</font></p><p><i><b>Dicsérjük a jábor férfiakat, kiknek kegyessége nem ért véget</b></i></p><hr><p><a name="14d9c42cbd2a8656_Sir 44,1.9-13"><font color="#000000">Sir 44,1.9-13</font></a></p><p><span>Az
ősatyák dicsérete Hadd dicsérjük a híres férfiakat, a mi őseinket
nemzedékeik sorában. és voltak, akiknek nem maradt emlékük: kimúltak,
mintha nem is lettek volna, születtek, mintha nem is születtek volna,
éppígy gyermekeik is utánuk. De<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> azoknak a jámbor férfiaknak, akiknek
jósága nem ért véget, a javaik megmaradnak ivadékuknál, és szent
örökségük unokáiknál, a szövetségek részese marad utódjuk, és miattuk
gyermekeik is mindörökre. Törzsük és hírnevük el nem enyészik.</b></span></span></p><p><a name="14d9c42cbd2a8656_Zs 149"><font color="#000000">Zs 149</font></a></p><p><span>ALLELUJA!
Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a szentek gyülekezetében
dicsérete! Örvendezzék Izrael az ő alkotójának, Sion fiai ujjongjanak
királyuknak! Dicsőítsék nevét körtánccal, dobbal és lanttal zengjenek
neki! Mert az Úr kedveli népét, diadalra juttatja az alázatosakat.
Ujjongnak majd a szentek dicsőségben, és örvendeznek fekvőhelyükön.
Szájukban Isten magasztalása lesz, és kétélű kard a kezükben, hogy
bosszút álljanak a nemzeteken megfenyítik a népeket, láncra verik
királyaikat, vasbilincsbe nagyjaikat, és végrehajtják rajtuk a megírt
ítéletet: Dicsősége lesz ez minden szentjének! ALLELUJA! </span></p><p><a name="14d9c42cbd2a8656_Mk 11,11-26"><font color="#000000">Mk 11,11-26</font></a></p><p><span>Ő
pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már
estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Másnap, amikor
kimentek Betániából, megéhezett. Meglátott messziről egy lombos fügefát.
Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért,
semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés
ideje. Erre megszólalt, és azt mondta neki: ,,Senki ne egyen rólad többé
soha gyümölcsöt!’’ A</b></span> tanítványai hallották ezt. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Azután Jeruzsálembe
értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek
a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit
fölforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a
templomtéren. Azután így tanította őket: ,,Nincs talán megírva, hogy az
én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? </b></span>[Iz 56,7] Ti pedig
rablók barlangjává tettétek azt.’’ [Jer 7,11] Mikor a főpapok és az
írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon
veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a
tanításán. Amikor beesteledett, kiment a városból. Másnap reggel,
amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter
visszaemlékezett, és azt mondta neki: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet
megátkoztál, kiszáradt.’’ Jézus ezt felelte nekik: ,,Higgyetek Istenben!
Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek hegynek: �,,Emelkedj
fel és vesd magad a tengerbe!�'', és nem kételkedik szívében, hanem
hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért
mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amit imádkozva kértek,
elnyeritek, és meglesz nektek. </b></span>Amikor azonban felálltok, hogy
imádkozzatok, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen,
hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek
vétkeiteket.</b></span></span></p></div><div><br></div><div><br></div></div>