<div dir="ltr"><div><div>
<h1><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style></span></span>Felülírnák a modern pén<span>zügy szabályait Izlandon,</span></h1><h1><span style="font-weight:normal"><font size="2"><span> szerző: Havasi Zsolt</span></font></span>
</h1></div><a href="http://mno.hu/gazdasag/felulirnak-a-modern-penzugy-szabalyait-izlandon-1283372" target="_blank">http://mno.hu/gazdasag/felulirnak-a-modern-penzugy-szabalyait-izlandon-1283372</a><br>
</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Izland 2015 márciusában pontot tett az
EU-tagság körüli, hosszú ideje tartó huzavona végére.</b></span> Pedig az országot
térdre kényszerítő 2008–2009-es pénzügyi-gazdasági válság óta számos
eredményt sikerült elérni, ráadásul a kormány új, történelmi lépésre
készül: a kereskedelmi bankok kizárólag a jegybank segítségével
nyújthatnának a jövőben hitelt.</p>
</div>
<div>
<p lang="zxx"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„Egy jobb pénzügyi rendszert
Izlandnak” – ezen a címen jelentette meg tanulmányát </b></span>az országot
kormányzó Progresszív Párt politikusa, Frosti Sigurjónsson. A honatya,
aki egyben a gazdasági és kereskedelmi ügyekért felelős bizottságnak is
tagja,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> írásában úttörő javaslatot vázolt fel</span>: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az izlandi kereskedelmi
bankok kizárólag a jegybank segítségével nyújthassanak a jövőben hitelt
</b></span>– <a href="http://www.telegraph.co.uk/finance/economics/11507810/Iceland-looks-at-ending-boom-and-bust-with-radical-money-plan.html" target="_blank">írja a Telegraph</a>.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Így a nemzeti bank visszakapná az ország monetáris bázisának
alakítására és a pénzbőség szabályozására vonatkozó tényleges
monopóliumát.</b></span></p>
<p lang="zxx">A miniszterelnök megbízásából készült jelentés célja, hogy
gátat szabjon a gazdasági-pénzügyi válságoknak.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Izlandnak ugyanis 1875
óta húsz különböző típusú pénzügyi válsággal kellett szembenéznie –
köztük a legutóbbi, 2008-assal, mely történetének legsúlyosabbja volt.</b></span>
Mint Sigurjónsson megfogalmazta, a legnagyobb <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>problémák</b></span> minden
alkalommal egy fellendülő gazdasági ciklusban, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hitellufik túlfújása
miatt keletkeztek</b></span>. Magyarázata szerint ilyen periódusokban megfelelő
eszközök híján <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a központi bank képtelen volt megfékezni a hitelezés
felfutását, ez pedig gerjesztette az infláció növekedését,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">túlzott
kockázatvállalásra és spekulációra sarkallva a gazdaság szereplőit.
Ennek pedig mindig költséges állami beavatkozás lett a vége</span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Izlandon – mint a világ más modern piacgazdaságaiban – a jegybank
felügyeli a bankjegyek és az érmék fizikai előállítását, de nem csak ez a
szervezet „teremt” pénzt abban az értelemben, hogy a kereskedelmi
pénzintézetek is nyújtanak hitelt a lakosságnak és a vállalkozásoknak,
tehát a forrásbőséget ők is befolyásolják. </b><b>A központi bank a saját
monetáris politikai eszközeivel annyit tehet, hogy megpróbálja
befolyásolni a pénzkínálatot. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az új javaslat legfontosabb eleme a
„szuverén pénz” elnevezést viseli, melynek értelmében az ország központi
bankja lenne az egyetlen pénzteremtő tényező. </b><b>A források
felhasználásáról viszont nem ez a szervezet döntene </b></span>– hangsúlyozza
Sigurjónsson javaslata. Az egyelőre még elméleti fázisban lévő tervezet
szerint a kereskedelmi bankok tovább folytatnák a számlák és kifizetések
kezelését, és közvetítőként szolgálnának a megtakarítók és a hitelezők
között.</p>
<h3>Legjobban a saját hibákból lehet tanulni</h3>
<p lang="zxx">A politikai vezetés tehát próbálja magát megóvni egy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a
2008-as</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">hoz hasonló </span><b>válság</b></span> kirobbanásától, amely Izland legnagyobb
pénzügyi összeomlásához vezetett. A<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>z ország három nagybankja óriási
mennyiségű pénzt, Izland éves GDP-jét is maghaladó összeget kezelt, ebbe
a hedge fund</b></span> (kevésbé szabályozott befektetési alap, amely inkább csak a
vagyonos befektetők számára elérhető)<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>-szerűen működő rendszerbe pedig
nem tudott elég hatékonyan beavatkozni a kormány, amikor megtörtént a
baj. Így a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) kellett hitelért fordulni,
mellyel párhuzamosan páratlanul szigorú tőkeszabályozási intézkedéseket
is bevezettek.</b></span></p>
<h3>Jöjjön az unió!</h3>
<table align="left" border="0">
<tbody>
<tr>
<td style="text-align:left">Icecave-ügy</td>
</tr>
<tr>
<td><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az izlandi Landsbanki holland és brit leányvállalatainak több
százezer ügyfele vesztette el megtakarításait a válság idején.</b></span> A két
állam kárpótolta az embereket, azonban közel négymilliárd euró
kompenzációt követeltek a szigetállamtól. Ezt népszavazáson két
alkalommal is elutasítottak. Az EFTA-bíróság 2013 januárjában kimondta:
Izlanddal szemben nem jogosak a követelések, a holland–brit–izlandi
viszony azonban rányomta a bélyegét a csatlakozási kilátásokra.</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p lang="zxx"><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az izlandi vezetés a történelmi mélységekből egyedi módon
próbált felállni. </b></span>A 2009-ben hatalomra jutott szociáldemokrata–zöldpárti
koalíció vezetője, Jóhanna Sigurðardóttir, aki egyben a világ első,
leszbikusságát nyíltan felvállaló miniszterelnöke is, „szokatlant
húzott”: a bankok feltőkésítése helyett <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a tőkeforgalom korlátozását és a
szociális háló szorosabbra fonását választotta.</b></span> Az amerikai Nobel-díjas
közgazdász, Paul Krugman a The New York Timesban publikált cikkében <a href="http://www.nytimes.com/2011/10/28/opinion/krugman-the-path-not-taken.html?_r=2&" target="_blank">kifejezetten dicsérte</a>
ezt <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az „unortodox” megoldás</b></span>t. Mindemellett azonban elindultak a
tárgyalások az Európai Unióval is, az akkori kormány álláspontja szerint
ugyanis az ország történetének legnagyobb válságát a közösség
védőernyője alatt olcsóbban, kisebb károk árán is meg lehetett volna
úszni.</p>
<p lang="zxx">Mindenesetre a Jóhanna Sigurðardóttir által vezetett <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
kormány intézkedései is eredményesnek bizonyultak: az ország GDP-je
növekedni kezdett, a munkanélküliség pedig csökkent.</b></span> Igaz, a 2013-as
választások idején a háztartások eladósodottsága európai összevetésben
még mindig nagyon magas volt. Ezzel egy időben megváltozott a status quo
is. Ahogy a <a href="http://www.bbc.com/news/world-europe-20936685" target="_blank">BBC korábban közölte</a>:
nem az a párt aratja le a babérokat, amelyik felsöpri a piszkot, hanem
amelyik utána jön. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ahogy az emberek kezdtek fellélegezni, úgy kerültek
előtérbe az uniós csatlakozáshoz szükséges feltételek is. A 2013-ban
választást nyert konzervatív és liberális politikai tömörülés ezt
lovagolta meg, és jelezte: felül fogják vizsgálni a szigetország európai
uniós csatlakozási szándékát, illetve előtérbe helyeznék a
gazdaságösztönző beruházásokat.</b></span></p>
<h3 lang="zxx">Mindennek van kezdete és vége</h3>
<table align="left" border="0">
<tbody>
<tr>
<td style="text-align:left">Csatlakozzunk, vagy mégse?</td>
</tr>
<tr>
<td>
<p>Izland csatlakozási kérelmét 2009. július 16-án adta be az Európai
Unióhoz. A 35 tárgyalási fejezetből 27-et nyitottak meg és 10-et zártak
le.</p>
<p> </p>
<p>Az ország mindemellett az Európai Gazdasági Térség és a schengeni
övezet tagja, és számos területen alkalmazza az Európai Unió
jogszabályait.</p>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p>Í</p><p><br></p><p><br></p><p><br></p><p><br></p><p>Igy is lett. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Izland 2015 márciusában, hosszú tárgyalási és
egyeztetési folyamat után – mellőzve a korábban ígért népszavazást – úgy
döntött: nem kíván az Európai Unió tagja lenni.</b></span> Ahogy az ország
külügyminisztere, Gunnar Bragi Sveinsson weboldalán megfogalmazta:
„Izland érdekeit jobban szolgálja, ha kívül marad az Európai Unión”. A
döntésnek már voltak előjelei. A két éve felfüggesztett tárgyalások
jelezték, a két fél néhány igen fontos kérdéskörben (például halászati
politika) nem tud dűlőre jutni.</p>
<p lang="zxx">Az Európai Unió célkitűzése az volt, hogy segítse a
kisüzemi halászok tevékenységét, és munkahelyeket teremtsen.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Jelenleg
azonban Izlandon csak a szigetország állampolgárai indíthatnak halászati
vállalkozást, s a kormány nem is kívánt ezen változtatni – ami érhető
is, hiszen a lakosság közel ötöde ebből az iparágból él.</b></span></p>
<p lang="zxx">Szintén heves vita zajlott a halászathoz szorosan
kapcsolódó <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>makrélák ügyé</b></span>ben. Az északi megállapodás kimondja: a makrélák
az unió és a szigetország megosztott állományát képezik. Ám az EU
szerint Izland és a Feröer-szigetek túlhalászást folytatnak, amit a két
ország azzal hárít, hogy a halak a vándorlás következtében Izland
kizárólagos gazdasági övezetében élnek, így joguk van a magasabb
kvótákhoz.</p>
<h3>Keleti és északi nyitás</h3>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Izland persze új utakat is keres, 2013 áprilisában első európai
országként megkötötte szabad kereskedelmi egyezményét Kínával. A
megállapodás főbb elemei közt az import, a beruházások és a kutatások
szerepelnek, ez utóbbi nagyban segítheti a gejzírekben bővelkedő ország
energetikájának fejlesztését. A középtávú tervek között pedig ott
szerepel a globális felmelegedés hatására átalakuló jeges-tengeri
kereskedelem lehetősége.</b></span></p> </div></div>