<div dir="ltr"><div><p><font>2015.05.24. vasárnap: <b>PÜNKÖSDVASÁRNAP</b></font></p><p><i><b>Megteltek mind Szentlélekkel</b></i></p><hr><p><a name="14d82e535c01ceff_ApCsel 2,1-11"><font color="#000000">ApCsel 2,1-11</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mikor
 elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a 
helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész 
zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló 
nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek 
mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle 
nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy 
szóljanak.</b></span> <span style="color:rgb(39,78,19)"><span style="color:rgb(255,0,0)">Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való 
istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg 
verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon 
nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: 
,,Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk 
hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk</span><b>?</b></span> Mi, 
pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, 
Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene 
körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, 
prozeliták, krétaiak és arabok: <span style="color:rgb(255,0,0)">halljuk, hogy<b> a mi nyelvünkön hirdetik 
Isten nagy tetteit.’’ </b></span></span></p><p><a name="14d82e535c01ceff_Zs 103"><font color="#000000">Zs 103</font></a></p><p><span>Áldjad,
 én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! 
Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted 
magadra.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek
 fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek 
szárnyain jársz. Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő 
tüzet. Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem</b></span>. 
Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. De a
 te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. A
 hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol 
alapjukat megvetetted.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek 
át, hogy el ne borítsák ismét a földet. A forrásokat a völgyekbe 
ereszted, hogy folyjanak a hegyek között</b></span>. Belőlük iszik a mező minden 
vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. Fölöttük tanyáznak az égi 
madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. Hajlékaidból megöntözöd a
 hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Füvet sarjasztasz 
az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a 
földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az
 olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. </b></span>Jóllaknak az Úr fái, s a
 Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett. Fészket raknak rajtuk a verebek,
 és fölöttük tanyázik a gólya. A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a 
borzok menedéke. Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely 
tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget rendelsz és leszáll az 
éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az 
oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>Ha felkél a nap, 
összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. Az ember kimegy dolgozni, és
 munkáját végzi egészen estig. </b></span>Uram, milyen nagyok a te műveid! 
Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a 
földet. Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, 
apró és nagy állat egyaránt. Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, 
amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. Mindezek tőled várják, 
hogy idejében megadd nekik eledelüket. Ha adsz nekik, felszedik, ha 
megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. De ha elfordítod arcodat, 
megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek 
ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld 
színét. Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek
 a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. 
Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. 
Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. 
Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! 
Áldjad, én lelkem, az Urat! </span></p><p><a name="14d82e535c01ceff_1Kor 12,3b-7.12-13"><font color="#000000">1Kor 12,3b-7.12-13</font></a></p><p><span>Ezért
 tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: 
,,Átkozott legyen Jézus!’’, és <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>senki sem mondhatja: ,,Jézus az Úr’’, 
csakis a Szentlélek által.</b></span> A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a 
Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>És az 
erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben 
cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy
 használjon vele.</b></span> Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek 
pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mi ugyanis
 mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár 
görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott
 át.</b></span></span></p><p><a name="14d82e535c01ceff_Jn 20,19-23"><font color="#000000">Jn 20,19-23</font></a></p><p><span>Mikor
 azon a napon, <span style="color:rgb(255,0,0)">a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a
 tanítványok összegyűltek</span>, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt,
 eljött <span style="color:rgb(255,0,0)">Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik</span>: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Békesség 
nektek!’’ Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát.</b></span> A 
tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt 
hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek 
én is titeket.’’ Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk:
 ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Vegyétek a Szentlelket! <u>Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot 
nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.’’</u></b></span></span></p></div></div>