<div dir="ltr"><div id="article-box">
<div class="">
<div class=""><br></div>
<div class="">
<h1 itemprop="name">A kommunista vezetők „féltették” a híveket a pünkösdi körmenettől</h1><span class=""><a href="http://mno.hu/belfold/a-kommunista-vezetok-feltettek-a-hiveket-a-punkosdi-kormenettol-1287555">http://mno.hu/belfold/a-kommunista-vezetok-feltettek-a-hiveket-a-punkosdi-kormenettol-1287555</a><br>2015. május 23., szombat 16:36 , szerző: Hámori Péter </span>
</div>
</div>
<table class="" style="margin:auto" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td>
<div style="width:100%;height:auto;float:none" class=""><img style="float: none; margin: auto;" itemprop="image" src="http://mno.hu/data/cikk/1/28/75/55/cikk_1287555/NBB_20140608_0251.jpg" alt="A kommunista vezetők „féltették” a híveket a pünkösdi körmenettől" class="" height="411" width="645"></div>
</td>
</tr>
<tr>
<td class="">Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szentmisét mutat be az esztergomi bazilikában 2014. június 8-án</td>
</tr>
<tr>
<td class="">Nagy Béla / Magyar Nemzet</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<div class="">
<p itemprop="description">Mi a pünkösdi ünnep eredete, és milyen szokások kapcsolódnak hozzá?</p>
</div>
<div class="">
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Bújj, bújj zöld ág,<br>Zöld levelecske<br>Nyitva van az aranykapu<br>Csak bújjatok rajta!</b></span></p>
</blockquote>
<p>A pünkösdi dalocskát valószínűleg mindenki ismeri, aki valaha járt
óvodába. Azt azonban már kevesen tudják, hogy mi a jelentése, mint ahogy
azt sem, hogy miért beszélünk <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„piros pünkösd</b></span>ről”. Általánosan elterjedt
nézet – s tegyük hozzá: tévhit –, hogy a pünkösdi rózsa okán, mely
valóban május tájt szokott kihajtani a kertekben, és a magyar nép
kedvelt díszítőmotívuma is. A bökkenő csak az, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a pünkösd
Dél-Amerikában is piros, jóllehet arrafelé az említett növény aligha
fordul elő</b></span><b>.</b></p>
<p>A magyarázat máshol keresendő.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A keresztény egyházak második
legnagyobb ünnepét a katolikus templomokban a piros szín uralja, mely a
diadal, az öröm színe.</b></span> Míg a legnagyobb ünnep, a húsvét kétarcú,
egyszerre a gyász feketéjét viselő, Krisztus halálának emlékére,
ugyanakkor piros is, a feltámadás dicsőítéséül, addig a pünkösdből a
gyász hiányzik. Hiszen<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a pünkösd Jézus feltámadásának újabb bizonyítéka:
a Megváltó halála után negyven nappal felment Atyjához a mennybe, de
megígérte: elküldi az apostoloknak a Szentlelket, hogy azok
tanúskodjanak róla „Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamáriában, sőt
egészen a föld végső határáig”, </b></span>ahogy arról az Apostolok Cselekedete
írt.</p>
<p>Az ünnep eredete – mint a legtöbb keresztény ünnep esetében – hármas:
a zsidóság az ókorban e tájt aratott, és <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a búza zsengéjét a jeruzsálemi
templomba vitték az önkéntes adományokkal együtt, amit a papokkal és a
szegényekkel együtt ettek meg. A rómaiaknál tavaszünnep volt, csakúgy,
mint a pogány népeknél. </span>A kereszténység ezeket az elemeket gyúrta egybe,
megtöltve sajátos tartalommal. Ahogy a Biblia leírja, a Szentlélek a
következőképpen jelent meg az apostoloknak: „mind együtt voltak
ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak
heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol
ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek
mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző
nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.”</p>
<p>Pünkösdöt – melynek időpontja a húsvéthoz igazodik, az ötven nappal
követi, így minden évben más és más napra esik – <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a középkori egyház
sajátos módon ünnepelte. A templomokban trombitákkal, harsonákkal
imitálták a szelet, a toronyból pedig égő szalmacsomókat és koszorúkat
dobáltak le. A városok, falvak házainak a többsége azonban zsúppal vagy
náddal, esetleg fazsindellyel volt fedve, a megoldás tűzrendészeti
szempontból finoman szólva nem volt kielégítő.</b></span> Miután néhány települést
sikerült pünkösdkor felperzselni, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>áttértek arra, hogy a szentmise
folyamán fehér galambokat, a Szentlélek jelképeit eresztették szabadon.</b></span>
Bizonyos kockázattal azért ez is járt, hiszen a tömegtől megriadt
madarak a templomhajóban kerengve olykor a pórnép tagjain kívül néhány
előkelőt és lepottyantottak. Megoldásul <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>végül azt eszelték ki, hogy a
galamb vagy galambok legyenek fából, zsinórra függesztve, vagy
szenteletlen ostyát szórtak a hívek közé.</b></span> Az egyház megőrizte <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az ünnep
néhány pogány eredetű elemét is. Így kerülhetett az oltárra zöld ág, a
termékenység és a termés szimbóluma.</span></p>
<p>A zöld ág, jelesül leginkább a bodzaág a magyar népszokások közt is
megjelenik. Sokfelé ezzel suhintották meg a lányokat a legények, ami az
udvarlás egyik, szavak nélküli formája volt. A paraszti kultúra
egyszerre tudott ugyanis nagyon szókimondó, olykor trágár is lenni, és
egyszerre végtelenül szemérmes. A cikk elején idézett versike is példa
erre: a zöld ágak közé bújás a szabadban szerelmeskedést jelképezi,
hiszen tavasz előtt erre nem nagyon volt lehetőség, az egyterű
parasztházak és a hideg okán (az aranykapu nyitottságát és azon átbújást
felnőtt olvasóinknak nem kell elmagyarázni<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>…). Magyarországon nemcsak a
katolikusok, hanem az evangélikus diákok is zöld ágakkal díszítették fel
a templomaikat, azonban a termékenységvarázsló jelleg itt sem tűnt el, s
az ünneplés sem maradt mindig a szigorú egyházi keretek közt</b></span>, amit jól
mutat, hogy az említett ifjakat több 17. századi zsinat is óvta attól,
hogy a pünkösdöt mérhetetlen mennyiségű borital kortyolásával és oktalan
lődözéssel tartsák meg. Szintén a termékenység szimbóluma és egyben az
udvarlás hathatós eszköze volt <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a májusfaállítás.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A rágatott szalagok
száma és színe egyértelműen jelezte, hogy a legénynek és barátainak
milyen véleménye van a menyecske külleméről.</b></span></p>
<p>A májusfát megmászni tudó legénynek jó esélye volt arra, hogy
megválasszák <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>pünkösdi király</b></span>nak. Ez vagy egy napra, vagy egy évre szólt,
ami alatt ingyen ihatott a kocsmában. Az ivás mellett azonban komoly
funkciója is volt: esztendeig ő lett a legények bírója, akinek feladata
volt a kisebb-nagyobb torzsalkodások lecsillapítása, illetve a „gyere ki
a kocsma elé” jellegű kihívások esetén a verekedés bírája is lett,
emellett ügyelt arra is, hogy a mérkőzés ne csapjon át bicskázásba.</p>
<p>A pünkösdi népszokások közül kihagyhatatlan <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>a csíksomlyói búcsú,</b> ami
azonban csak a huszadik század végére lett összmagyar ünnep, eredetileg
e<b>gy magyar–magyar belháború emlékét idézte. Történt ugyanis, hogy János
Zsigmond 1566-ban Blandra György tanácsára hét unitárius prédikátort
küldött Mikes grófhoz, hogy a katolikus székelyeket áttérítse hitére.</b> A
prédikátorok egy levelet is vittek Mikeshez, amiben <b>a fejedelem azzal
ajánlotta a gróf figyelmébe az igehirdetőket: „küldök hét facsemetét,
ültesd el őket a jó székely földbe, hogy ott gyökeret eresszenek!” A
gróf meg is fogadta a tanácsot: egyik falujában egy hatalmas gödröt
ásatott, a protestáns lelkészeket pedig „elültette”. A fejedelem a
kicsit durvára sikerült válaszon éktelen haragra gerjedt. Összehívta a
seregét, és hogy a katonáknak nagyobb legyen a lelkesedésük, szabad
rablást engedélyezett.</b></span></p><span style="background-color:rgb(207,226,243)">
</span><p><span style="background-color:rgb(207,226,243)">Azonban a had gyűltéről Fabricius páter, a székelyudvarhelyi ferences
rendház főnöke is tudomást szerzett; egyfelől felszólítva híveit, hogy
menjenek Csíksomlyóba, és imádkozzanak a Szűzanya szobra előtt hitük
megtartásáért, másfelől – nem mintha nem hitt volna az ima erejében –
fellármázta a csíkieket. Az azonban <span style="color:rgb(53,28,117)"><b>világos volt, hogy a fejedelem hadi
népével a székelyek nem bírnak el. Emiatt cselt alkalmaztak: Udvarhely
és Csík határán, a Tolvajos-tetőn csak egy út húzódott a sűrű erdőben.
Az út két oldalán álló fákat félig befűrészelték, majd amikor a
fejedelmi sereg odaért, néhány fejszecsapással rájuk döntötték. Akik az
ágak közt netán életben maradtak, azokat baltával verték agyon, majd
hazatértek, és a győzelemért hálát adva a Szent Szűz szobrával
körmenetet tartottak, amit a katolikusok minden évben megismételtek és
megismételnek.</b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"> A búcsún és a zarándoklaton való részvétel azonban
feltételekhez volt kötve. Aki nem adta meg az adósságát vagy a
kölcsönkapott tárgyakat, szerszámokat, haragot tart valakivel vagy éppen
a ház körüli teendőit nem végezte el, nem jelenhetett meg Csíksomlyón.
Ráadásul nemcsak a szertartás alatt, de már az úton is tilos volt
káromkodni, inni, részegeskedni, világi dalokat énekelni, de még pipázni
is. A gyergyóditróiak még ezzel sem érték be: nehéz fakereszteket
ácsoltak, amiket a településeken átmenve a kezükben, az úton pedig a
hátukon cipeltek. Mások egész különös, egyéni fogadalmakat tettek.</span>
(Erről szól a közismert székely vicc: a zarándoklat alatt elered az eső,
a menyecskék pedig védekezésül a fejükre borítják szoknyájukat. Azonban
az egyik menyecskének valahogy az alsószoknya is a fejére kerül. Sára
előreszaladt, hogy figyelmeztesse, de az ura visszahúzza: hagyjad
lelkem, hátha így fogadta…) A gyergyóújfalviak hat csengettyű szavára
ütemesen, katonásan meneteltek.</span></p><span style="background-color:rgb(207,226,243)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A Székelyföldön azonban nem csak kegyes szokások fűző</span>dtek a
pünkösdhöz. A szelídebbek közé tartozott <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a lófuttatás, ahol a legények
nemcsak megelőzni akarták egymást, hanem ha lehetett, földre is küldeni,
amit olykor fakardokkal és falándzsákkal végeztek</b></span>; a szokás erősen
emlékeztet a középkori lovagi tornákra, eredete is alighanem ott
kereshető. A győztes lett aztán a pünkösdi király. Sokkal durvább volt a
gúnárnyakszakítás: egy élő libát a falu főutcáján álló két fa közt
fejjel lefelé fellógattak, és a legények nekifutva próbálták letépni a –
természetesen élő – állat fejét. A szokás valószínűleg a pogány
emberáldozatok emlékét őrzi. Hasonló volt a <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>kakasütés</b></span> is: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>egy kakast a
földbe ástak, hogy a feje látszott ki, és azt kellett kővel vagy métával
úgy megdobni, hogy az állat belepusztuljon. Később „finomítottak” a
rituálén: fából készült,</b></span> általában kerek pajzsot készítettek, rajta egy
kakast ábrázoló festménnyel, a szívénél pedig kicsiny fekete folttal;
aki nyíllal eltalálta, az lett a pünkösd királya, ráadásnak pedig kapott
egy kakast…</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A Dunántúlon </b></span>mások voltak a szokások. Itt <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>és a Felvidéken</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a pünkösd
volt az egyik alkalom a komaságok létesítésére, természetesen komatál
küldésével</b></span>; ezek <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a virtuális rokonságok általában holtig tartottak, és
sokszor erősebbek voltak a vérrokonságnál.</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A lovasverseny sem volt
ismeretlen, Csepregen például a szőrén megült lovakkal akadályversenyt
tartottak</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szegeden a lányoknak hajnalban meg kellett fürdeniük a
Tiszában, természetesen meztelenül; hasonlóan a húsvéti locsoláshoz, ez
is a rituális megtisztulást, megtisztítást jelentette, de egyben fizikai
célja is volt, hiszen a parasztházak mosdásra alkalmas helyiséggel nem
rendelkeztek.</b></span></p>
<p>A pünkösd ünnepéhez sok helyen hozzátartozott<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a körmenet is.</b></span> A
katolikus egyház és hívei ennek révén mutatták meg az egész közösségnek a
hitüket. Természetesen mindez az ötvenes évektől alaposan szúrta a
kommunista vezetők szemét. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nemcsak Ceauşescu, de már Gheorghiu Dej is
betiltotta a csíksomlyói szabadtéri szertartást,</b><b> Miklós Imre, a magyar
Egyházügyi Hivatal elnöke „megkérte” a püspököket, hogy a „tűzveszély
miatt” ne legyenek gyertyák, sőt, a hívek egészségére hivatkozva
„tanácsolta”, hogy az egész szertartás a templomokban folyjék le…</b></span></p> </div>
</div><br></div>