<div dir="ltr"><div><p><font>2015.05.14. csütörtök</font></p><p><i><b>Pál bizonyságot tett arról, hogy Jézus a Krisztus</b></i></p><hr><p><a name="14d4f7954ebe7f37_ApCsel 18,1-8"><font color="#000000">ApCsel 18,1-8</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ezek
után eltávozott Athénból, és elment Korintusba</b></span>. Itt találkozott egy
Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából
-- mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából --,
meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. Mivel ugyanaz
volt a mesterségük -- sátorkészítők voltak --, náluk maradt és
dolgozott.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr
Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket.</b></span> Amikor
pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet
fáradozott az igehirdetésben, és<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a
Krisztus<span style="color:rgb(102,0,0)">.</span></b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b> Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki,<span style="color:rgb(255,0,0)"> </span></b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>lerázta
ruháit, és azt mondta nekik: ,,A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok,
és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.’</b></span>’ Elköltözött tehát onnan, és
betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába.
Az illető háza a zsinagóga mellé épült. Kriszpusz pedig<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>, a zsinagóga
elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül
sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek. </b></span></span></p><p><a name="14d4f7954ebe7f37_Zs 97"><font color="#000000">Zs 97</font></a></p><p><span>Zsoltár.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett.
Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette
szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt.
Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden
határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek,
énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal,
lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az
Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség
és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az
Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a
földkerekséget, és méltányosan a népeket. </span></p><p><a name="14d4f7954ebe7f37_Jn 16,16-20"><font color="#000000">Jn 16,16-20</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Még
egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni
fogtok engem</b></span>.’’ Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak
egymáshoz: ,,Mi az, amit mond nekünk: �,,Egy kis idő, és nem láttok
engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem�'', és: �,,Az
Atyához megyek�''?’’ Aztán megjegyezték: ,,Mi az, amit mond: �,,egy kis
idő�''?<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Nem értjük, mit beszél!’’ Jézus észrevette, hogy kérdezni
akarják, azért így szólt: ,,Arról tanakodtok egymás között, hogy azt
mondtam: �,,Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és
látni fogtok engem�''? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok
majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd,
de szomorúságotok örömre fordul.</b></span></span></p></div><div><br></div></div>