<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: A családi élet alapszavai: Megengeded? Köszönöm! Bocsáss meg! </h1>
<div>2015. május 13. szerda 17:52<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-csaladi-elet-alapszavai-megengeded-koszonom-bocsass-meg" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-csaladi-elet-alapszavai-megengeded-koszonom-bocsass-meg</a><br></div>
<h3>A Szentatya május 13-án a házasságon és a családon 
belüli boldog együttélés kulcsfogalmairól, elengedhetetlen 
magatartásformáiról elmélkedett a Szent Péter téren tartott szerdai 
általános kihallgatás keretében.</h3><p style="text-align:center"><i><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;img=o_150513katekezis7.jpg" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;p=1&amp;img=c_150513katekezis7.jpg" alt="" border="0"></a><br><br>KÉPGALÉRIA – klikk a képre!</i></p>
<p>Kedves testvéreim, jó napot kívánok!<br><br>A mai katekézis egyfajta 
bejárati ajtóként szolgál az ezután következő megfontolásokhoz a családi
 életről, annak valós problémáiról, időszakairól, történéseiről. Erre a 
bejárati ajtóra az a három szó van felírva, amelyekről már többször is 
beszéltem itt, a téren. Erről a három szóról van szó: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><i>Megengeded? Köszönöm! Bocsáss meg!</i>
 Ezek a szavak nyitják meg ugyanis az utat afelé, hogy a családban jól 
és békésen tudjunk élni.</b></span> Egyszerű szavak, de mégsem olyan egyszerű a 
megvalósításuk! Nagy erőt rejtenek magukban: segítenek megőrizni az 
otthont, még ha ezernyi nehézséggel és feladattal kell is megbirkózni, 
ám ha hiányoznak, repedések keletkeznek a falon, melyek akár az egész 
házat is romba dönthetik.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;img=o_150513katekezis5.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;p=1&amp;img=c_150513katekezis5.jpg" alt="" border="0"></a><br>Általában
 a „jólneveltséghez” tartozó szavakként értjük őket. Elfogadom, egy jól 
nevelt ember engedélyt kér, köszönetet mond, és bocsánatot kér, ha 
hibázik. Ez így van rendjén,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> nagyon fontos, hogy mindenki jó nevelést 
kapjon. Egy tekintélyes püspöknek, Szalézi Szent Ferencnek volt a 
szavajárása: „A jólneveltség már fél életszentség</b>.</span>” Vigyázzunk azonban, 
mert a történelem folyamán <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a jó modorból származó formalizmusnak is 
tanúi lehettünk, amely lelki ürességet és mások iránti közönyt rejtő 
álarc lehet. </b></span>Szokás mondani: „Jó modor mögött rossz viselkedés 
rejtőzik.” A vallás sem mentes ettől a veszélytől, amely a szabályok 
formális betartását spirituális világiasságba süllyesztheti. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A Jézust 
megkísértő sátán is jó modorral lép fel – igazi úrként, lovagként 
viselkedik –, és idézi a Szentírást, mintha teológus lenne. Stílusa 
korrektnek tűnik, szándéka azonban az, hogy letérítsen az istenszeretet 
igazságának útjáról.</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Mi azonban a jólneveltséget a maga hiteles 
formájában értjük, amelyben a jó érintkezési stílus mélyen a jó iránti 
szeretetből és a másik iránti tiszteletből gyökerezik. A család az 
egymás iránti szeretetnek ebből a finomságából él.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;img=o_150513katekezis1.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;p=1&amp;img=c_150513katekezis1.jpg" alt="" border="0"></a><br>Nézzük tehát az első szót: <i>Megengeded?</i>
 Amikor odafigyelünk arra, hogy azt is kedvesen kérjük, amiről úgy 
véljük, akár követelhetjük is, akkor jelentős támogatást nyújtunk a 
házas és családi együttélés szellemének. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ahhoz, hogy belépjünk a másik 
életébe, még ha az a mi életünk részét képezi is, tapintatra van 
szükségünk, olyan nem lehengerlő magatartásmódra, amely táplálja a 
bizalmat és a tiszteletet.</b></span> A bizalmas kapcsolat tehát önmagában nem 
jogosít fel arra, hogy mindent adottnak vegyünk. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Minél bensőségesebb és 
mélyebb a szeretet, annál inkább megköveteli a másik szabadságának 
tiszteletben tartását, valamint a képességet annak kivárására, hogy a 
másik megnyissa szívének ajtaját.</b></span> Emlékezzünk csak Jézus szavára a 
Jelenések könyvében: „Nézd, az ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja 
szavam, és ajtót nyit, ahhoz bemegyek, vele étkezem, ő meg velem” 
(3,20). Tehát az Úr Jézus is engedélyt kér, hogy bemehessen! Ezt ne 
felejtsük! <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mielőtt megtennénk valamit a családban, kérdezzük meg: 
„Megengeded? Mit szólsz hozzá? Jónak látod?” Igen, ez a jólneveltség 
nyelvezete, de tele szeretettel! </b></span>Ez igencsak hasznára van a családoknak!</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;img=o_150513katekezis4.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;p=1&amp;img=c_150513katekezis4.jpg" alt="" border="0"></a><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><br>A második szó a <i>„köszönöm”</i></b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
 <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Időnként azt gondolhatná az ember, </span>hogy a rossz modor és a durva szavak
 civilizációja van kialakulóban</b></span>, mintha csak ez jelentené az 
emancipációt. Nyilvánosan is hányszor vagyunk ennek tanúi?! <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A 
kedvességet és köszönetmondást </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a gyengeség jelének tartják, mi több, 
ezek még bizalmatlanságot is kelthetnek</b></span>. Ezzel a tendenciával már a 
család ölén szembe kell szállni. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Tántoríthatatlanul a hálára és mások 
elismerésére kell nevelnünk: a személy méltósága és a társadalmi 
igazságosság is itt kezdődik.</b></span> Ha a családi élet elhanyagolja ezt a 
stílust, akkor a társadalmi élet is elveszíti. A hála pedig egy hívő 
ember számára hitének lényegéhez tartozik:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> az a keresztény, aki nem tud 
köszönetet mondani, az elveszítette Isten nyelvét.</b></span> Ez csúnya dolog! 
Emlékezzünk csak Jézus kérdésére, amikor meggyógyított tíz leprást, de 
utána csak egy jött vissza közülük köszönetet mondani (vö. Lk 17,18). 
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Egyszer egy idős, bölcs, jóságos, egyszerű ember azt mondta nekem, de az
 igazán istenhívő, az élet iskoláját megjárt ember bölcsességével: „A 
hála olyan növény, amely csak a nemes lelkek földjén terem.” A léleknek a
 nemessége, Istennek a lélekben működő kegyelme indít minket a 
hálaadásra. A köszönetmondás a nemes lélek virága. Milyen gyönyörű ez!</b></span></p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;img=o_150513katekezis2.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;p=1&amp;img=c_150513katekezis2.jpg" alt="" border="0"></a><br>A harmadik szó a <i>„bocsáss meg”</i>.
 Nehéz szó, nyilván, mégis oly nagy szükségünk van rá. Amikor hiányzik, a
 kis repedések kitágulnak – akaratunk ellenére is –, és mély árkokká 
válnak. Nem véletlen, hogy a miatyánkban, a Jézus által tanított imában,
 amely egybegyűjti az élet számára alapvető kéréseket, ezt találjuk: 
„Engedd el tartozásunkat, ahogyan mi is elengedjük mások tartozását” (Mt
 6,12) Ha elismerjük hiányosságainkat, ha vágyunk arra, hogy megadjuk az
 elmaradt tiszteletet, őszinteséget és szeretetet, az méltóvá tesz 
minket a megbocsátásra. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Abban a házban, ahol nem kérnek bocsánatot, 
elkezd fogyni a levegő és megposhad a víz. Sok érzelmi sérülés, sok 
fájdalom a családokban azzal kezdődik, hogy elvész ez az értékes szó:</b></span> 
„<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Bocsáss meg!”</b></span> A házaséletben sokszor van veszekedés…, tányérok is 
repkednek, de hadd adjak egy tanácsot: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>soha ne érjen véget a nap 
kibékülés nélkül!</b></span></p>
<p>Értsétek meg: veszekedtetek, férj és feleség? Gyerekek a szülőkkel? 
Durván veszekedtetek? Ez nem jó, de nem ez az igazi probléma! <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A probléma
 az, ha még másnap is ez az érzelem tölt el titeket. Épp ezért sose 
fejezzétek be úgy a napot, hogy nem békültetek ki egymással a családban.</b></span>
 Hogyan béküljek ki? Talán letérdeljek? Nem! Csak egy apró gesztusra van
 szükség, és visszatér a családi összhang.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Elég egy szavak nélküli 
simogatás.</b></span> De sose fejezzétek be úgy a napot a családban, hogy nem 
békültök ki egymással! Értitek? <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nem egyszerű, de meg kell tenni. Így az 
élet szebbé válik. Egy apró gesztus is elegendő!</b></span></p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;img=o_150513katekezis9.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=61210&amp;p=1&amp;img=c_150513katekezis9.jpg" alt="" border="0"></a><br>A
 családi életnek ez a három kulcsfogalma mind egyszerű, s talán elsőre 
meg is mosolyogtatnak. Ha azonban elfelejtjük őket, nem lesz többé min 
mosolyogni, nem igaz? A gyermeknevelésben talán túlságosan is 
elhanyagoljuk ezeket a szavakat. Az Úr segítsen minket, hogy ismét a 
helyükre kerüljenek: a szívünkben, az otthonunkban és a társadalmi 
együttélésben. Ezek ugyanis épp azok a szavak, amelyek a belépést 
jelentik a családon belüli szeretet megélésébe.<br><br>Fordította: Tőzsér Endre SP</p>
<p>Forrás: Vatikáni Sajtóosztály</p>
<p>Fotó: L’Osservatore Romano</p>
<p>Magyar Kurír</p>



</div>