<div dir="ltr"><div><p><font>2015.05.04. hétfő</font></p><p><i><b>A hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez!</b></i></p><hr><p><a name="14d1c03faf0b578c_ApCsel 14,5-18"><font color="#000000">ApCsel 14,5-18</font></a></p><p><span>Mikor
 pedig a pogányok és a zsidók a főembereikkel együtt támadásra 
készültek, hogy bántalmazásokkal illessék, sőt megkövezzék őket, és ők 
értesültek erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, 
és körös-körül az egész tartományba. Mindenütt hirdették az 
evangéliumot. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Volt Lisztrában egy bénalábú ember, aki születésétől fogva
 sánta volt, és sohasem tudott járni. Hallgatta Pált, amikor beszélt. 
Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában, fennhangon 
azt mondta: ,,Állj fel egyenesen, a lábaidra!’’ Az felugrott és járkált</b></span>.<span style="color:rgb(39,78,19)"><b>
 Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven 
felkiáltott: ,,Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak 
hozzánk!’’</b><b> Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ő 
vitte a szót. A város előtt lévő Jupiter-templom papja bikákat és 
koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart 
bemutatni</b></span>.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, 
megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé, és ezt 
mondták: ,,Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó 
emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló 
dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet 
teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van [</b></span>Kiv 20,11]. A letűnt 
időkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon, de 
önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égből: 
esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel és 
örömmel.’’ Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, 
hogy ne mutasson be nekik áldozatot. </span></p><p><a name="14d1c03faf0b578c_Zs 113B"><font color="#000000">Zs 113B</font></a></p><p><span>ALLELUJA!
 Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül,
 Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma. Látta a tenger és 
elfutott, a Jordán visszafelé tartott. Ugrándoztak a hegyek, mint a 
kosok, és a halmok mint juhok bárányai. Mi lelt téged, tenger, hogy 
elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál? Hegyek, miért 
ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok? 
Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt, aki a 
kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává. Ne 
nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, irgalmad és
 hűséged szerint. Hogy azt ne mondják a nemzetek: ,,Hol van az ő 
Istenük?’’ Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar. 
De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, s emberi kéz 
alkotásai. Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak. Van 
fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. Van kezük, de nem 
tapintanak, an lábuk, de nem járnak, torkukkal nem kiáltanak. Legyenek 
hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük! Izrael 
háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. Áron háza az Úrban 
bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk. Akik félik az Urat, az Úrban 
bíznak, ő a segítőjük és oltalmazójuk. Megemlékezik rólunk az Úr, s 
áldását adja ránk. Áldását adja Izrael házára, áldását adja Áron házára.
 Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik, kicsinyekre és nagyokra 
egyaránt. Sokasítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat. Áldjon meg
 az Úr titeket, aki az eget és a földet alkotta. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Az ég az Úr ege, de a 
földet az emberek fiainak adta. Nem a holtak dicsérnek téged, Uram, és 
egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába, hanem mi, akik 
élünk, dicsérjük az Urat, most és mindenörökké.</b></span></span></p><p><a name="14d1c03faf0b578c_Jn 14,21-26"><font color="#000000">Jn 14,21-26</font></a></p><p><span>Aki
 parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret
 engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és 
kinyilatkoztatom magam neki.’’ Ekkor megszólalt Júdás, nem az iskarióti:
 ,,Uram, miért van az, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni, és 
nem a világnak?’’ Jézus azt felelte neki: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ha valaki szeret engem, 
megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és 
lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg szavaimat.</b><b>
 A szó pedig,</b></span> amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az Atyáé, aki 
küldött engem.</b></span> Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>A Vigasztaló 
pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd 
titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.</b></span></span></p></div><div><br></div></div>