<div dir="ltr"><div><p><font>2015.04.30. csütörtök</font></p><p><i><b>Dávid utódaiból támasztotta Isten Üdvözítőnket, Jézust</b></i></p><hr><p><a name="14d0739e689b9d22_ApCsel 13,13-25"><font color="#000000">ApCsel 13,13-25</font></a></p><p><span>Azután
Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe
jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők
pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton
bementek a zsinagógába és leültek. A törvényből és a prófétákból való
felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az
üzenettel: ,,Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára,
mondjátok el!’’ <span style="color:rgb(255,0,0)">Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve
megszólalt: ,,Izraelita férfiak, és ti istenfélők, halljátok! Izrael
népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor
Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette
őket onnan, és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában, majd
Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik
azoknak a földjét [Kiv 6,1.6; 16,35; Szám 14,34; MTörv 7,1], mintegy
négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. Ettől
fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik,
Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit. Ennek elvetése után Dávid
királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván:
�,,Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki
megteszi majd minden akaratomat�'' [Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28].
Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét,
Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette
Izrael egész népének [Lk 3,3]. Mikor pedig János bevégezte pályafutását,
azt mondta</span>: �,,Nem az vagyok, akinek tartotok engem;<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> íme, utánam jön,
akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.�'' </b></span></span></p><p><a name="14d0739e689b9d22_Zs 88,2-27"><font color="#000000">Zs 88,2-27</font></a></p><p><span>Az
Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti
szám. Mert ezt mondtad: ,,Örök időkre épül az irgalom’’ -- hűséged
szilárdan áll a mennyekben. -- ,,Szövetségre léptem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megszilárdítom utódodat,
nemzedékről nemzedékre építem trónodat.’’ Csodáidat, Uram, magasztalják
az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek. Mert ki hasonló az Úrhoz a
fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten? Isten, akit
rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb
mindazoknál, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene, ki hasonló
hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged. Te uralkodsz a
tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg. Te tapostad el
Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt,
ami rajta van. Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a
Tábor és a Hermon. Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.
Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.
Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál
járnak, Uram. Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak
igazságosságodban. Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli
magasra fejünket. Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.
Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: ,,Segítséget
nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat. Megtaláltam
szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem
és karom megerőssíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem
árthat majd neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és
gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma
magasra emelkedik nevemben. Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a
folyóvizekre. Így szól majd hozzám: ,,Atyám vagy te, én Istenem, és
szabadításom kősziklája!’’ </span></p><p><a name="14d0739e689b9d22_Jn 13,16-20"><font color="#000000">Jn 13,16-20</font></a></p><p><span>Bizony,
bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem
nagyobb annál, aki őt küldte. Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok,
ha meg is teszitek. Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket
választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: �,,Aki kenyeremet eszi,
sarkát emelte ellenem�'' [Zsolt 41,10]. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Már most megmondom nektek,
mielőtt megtörténik, hogy mikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok.
Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem
fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem</b></span>.’’</span></p><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div></div>