<div dir="ltr"><div><p><font>2015.04.27. hétfő</font></p><p><i><b>A pogányoknak is megadta az Isten a megtérést az életre</b></i></p><hr><p><a name="14cf7e769aeffcc4_ApCsel 11,1-18"><font color="#000000">ApCsel 11,1-18</font></a></p><p><span>Az
apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is
befogadták Isten igéjét. Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a
körülmetéltségből valók nekitámadtak, és azt mondták: ,,Bementél a
körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!’’<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Erre Péter hozzáfogott,
hogy sorjában elmondja a történteket: ,,Joppe városában voltam és
imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény
ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből,
úgyhogy egészen elém ért. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem,
négylábú földi állatokat és vadakat, csúszó-mászókat és égi szárnyasokat
láttam. Szózatot is hallottam, amely felszólított: �,,Kelj föl Péter,
öld meg és edd!�'' Én azonban azt mondtam: �,,Távol legyen tőlem, Uram,
mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!�'' Erre
másodszor is megszólalt a szózat az égből: �,,Amit Isten tisztává tett,
azt te ne mondd közönségesnek.</b></span>�'' Ez pedig három ízben történt, mire az
egész újból visszaemelkedett az égbe. Akkor nyomban három férfi állt ott
a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. Ekkor a
Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem
jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. Ő elbeszélte
nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt
hozzá: �,,Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ő
olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész
házad.�''<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk,
ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely
megmondta: �,,János csak vízzel keresztelt, titeket azonban
Szentlélekkel fognak megkeresztelni�'' [1,5; Lk 3,16]. Ha tehát Isten
ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus
Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?’’</b></span> Mikor
ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Tehát a
pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet
nyerjenek!’’ </b></span></span></p><p><a name="14cf7e769aeffcc4_Zs 41-42"><font color="#000000">Zs 41-42</font></a></p><p><span>A
karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól. Amint a szarvas kívánkozik a
forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem! Szomjazza
lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt
megjelenjek? Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt
mondják nekem: ,,Hol van a te Istened?’’ Kiöntöm lelkemet és arra
emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához
hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal. Miért vagy
szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még
áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet! Lelkem elcsüggedt bennem,
azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.
Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak
rajtam árjaid és hullámaid. Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s
éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez. Ezt mondom Istennek:
,,Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan
járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?’’ Amíg csontjaimat
törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: ,,Hol van
a te Istened?’’ Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én
Istenemet! <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, kelj ügyem védelmére az
istentelen nemzetséggel szemben; A gonosz és álnok embertől szabadíts
meg engem! Hisz te vagy, Isten, az én menedékem, </b></span>miért vetsz el engem?
Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?
Küldd el világosságodat és igazságodat, hadd vezessenek és vigyenek el
engem szent hegyedre s hajlékodba. És bemegyek Isten oltárához,
ujjongásom örömének Istenéhez, és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én
Istenem. Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem?<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Bízzál
Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet! </b></span></span></p><p><a name="14cf7e769aeffcc4_Jn 10,1-10"><font color="#000000">Jn 10,1-10</font></a></p><p><span>,,Bizony,
bizony mondom nektek<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem
máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a
juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a
szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket</b></span>. Amikor mindegyiket
kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a
hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az
idegenek hangját nem ismerik.’’ Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus,
de ők nem értették, mit mondott. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus ekkor ismét szólt: ,,Bizony,
bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindnyájan,
akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak
rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár
és kijár, és legelőre talál. </b></span>A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön
és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.</span></p></div><div><br></div></div>