<div dir="ltr"><h1 class="">Vincenzo Paglia: Romero a szegényekért élő egyház vértanúja </h1>
<div class="">2015. február 13. péntek 18:50<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/vincenzo-paglia-romero-a-szegenyekert-elo-egyhaz-vertanuja">http://magyarkurir.hu/hirek/vincenzo-paglia-romero-a-szegenyekert-elo-egyhaz-vertanuja</a><br></div>
<h3 class="">Vincenzo Paglia érseket, Oscar Romero boldoggá avatási
ügyének posztulátorát kérdeztük Rómában a San Salvador-i érsek
tanúságtételéről. Február 3-án írta alá Ferenc pápa a <span style="background-color:rgb(255,255,0)">vértanúságot
igazoló dekrétumot, a szegények védelmezőjeként mártírhalált halt
érsek</span>et hamarosan a boldogok között tudhatjuk.</h3><p><strong><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58911&img=o_paglia9.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58911&p=1&img=c_paglia9.jpg" alt="" border="0"></a><br>– Miért olyan különleges hír az egyházban Romero érsek boldoggá avatása?</strong><br><br>–
Romero a II. vatikáni zsinatból fakadó egyház első tanúságtevői között
volt. A zsinat lelkülete élt benne: a latin-amerikai egyház
hagyományaira építve egy olyan egyházat akart megvalósítani, amely a nép
között él. VI. Pál pápa a II. vatikáni zsinat lezárásakor azt mondta: a
zsinat prófécia a világ számára, lehajol a félholt emberhez, mint az
irgalmas szamaritánus. Romero is éppen ezt tette, lehajolt, a nép között
élt.<br><br><strong>– Romero alakját kora latin-amerikai társadalmában lehet megérteni. Milyen volt az a társadalom?</strong><br><br>–
San Salvadorban a ’70-es években súlyos igazságtalanság uralkodott, tíz
család birtokolta az országot, a földeket, az egész lakosság teljes
mértékben tőlük függött. Romero már Santana püspökeként is
figyelmeztette az oligarchákat, hogy orvosolniuk kell a társadalmi
igazságtalanságot, különben a kommunizmus elér az országukba.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Ő maga azt
szerette volna, hogy az emberek szíve, mentalitása változzon meg, és
ezen keresztül valósuljon meg az igazságosság helyreállításának
folyamata. </b></span><br><br><strong>– Hogyan élt a nép között?</strong><br><br>–
Romero a szegények mellett állt, nagyon nagylelkű volt. Egyszer egy
faluban kapott ajándékba két tyúkot. Betette őket az autóba, ám amikor
út közben találkozott egy nincstelen családdal, fogta a tyúkokat és
nekik adta. A sofőr megharagudott: „De hát nekünk sincs semmink!” –
mondta. „Akkor is segítenünk kell a szegényeket” – válaszolta az érsek.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
Élete szolgálatban és imádságban telt. </b></span><br><br><strong>– A San Salvador-i egyház vezetésére kapott megbízást egy nagyon nehéz időszakban.</strong><br><br>–
Még csak tizenhét napja volt érsek, amikor megölték legjobb barátját, a
jezsuita Rutilio Grandét. Romero még aznap éjjel elment Villares község
kis templomába, ahol egész éjjel virrasztott. A templom tele volt helyi
parasztokkal, mindenki sírt, gyászolt. „Azon az éjszakán azt láttam,
hogy a nép egy apát veszített el. Át kellett vennem a helyét, olyan áron
is, hogy ugyanúgy végzem, mint ő. Új erőt éreztem magamban, mintha
Isten ajándéka lenne” – vallotta Romero erről az éjszakáról, amelyen
megértette, hogy folytatnia kell Rutilio Grande atya életét, munkáját.
Rutilio Grande annak idején otthagyta egyetemi állását, hogy a szegények
között éljen: egy kicsiny szobába költözött, ahol nem volt más, mint
egy ágy, egy asztal és egy Biblia. <br><br><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58911&img=o_romero2.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58911&p=1&img=c_romero2.jpg" alt="" border="0"></a><br><strong>– Hogyan élt benne meggyilkolt barátjának öröksége?</strong><br><br>–
Romero érsek kérte, hogy derítsenek fényt a gyilkosságra…, de nem
történt semmi. Megértette, hogy ő az egyetlen, aki fel tudja emelni a
hangját, aki meg tudja védeni a népét. Lelkipásztorként egyfajta
megtérést élt át. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Magáévá tette a II. vatikáni zsinat tanítását, a
latin-amerikai püspökök medellini kongresszusának fényében. A szegények
mellett döntött, őket tette az első helyre. Ma Ferenc pápával azt
mondanánk, hogy egy olyan egyházat akart, amely szegény és a
szegényekért él. Nem költözött a püspökségre, hanem egy kicsiny házba
ment lakni a kórház mellé, ahol idős, haldokló betegeket ápoltak. Ettől
kezdve Romero <em>defensor pauperum </em>(a szegények védelmezője), illetve ha még ősibb kifejezéssel élünk: <em>defensor civitatis</em>,
a város védelmezője lett</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ez a szerepvállalás</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>feldühítette a
szélsőjobboldali hatalmasságokat.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az országban eközben papokat,
szerzeteseket, hitoktatókat gyilkoltak, templomokat szentségtelenítettek
meg. Gyóntatókat öltek meg csak azért, mert gerillákat is fogadtak a
gyóntatószékben. Az üldöztetés légköre uralkodott, és ebben a légkörben</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
nép pásztorként tekintett Romeróra. </b></span><br><br><strong>– Tömegek hallgatták,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> rengeteg vád érte...</span></strong><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><br></span><br>–
A szentmise alatt – amely kétórás volt, nagyon hosszan beszélt – minden
rádiót összehangoltak. A székesegyházból kilépve sorban minden utcában,
minden házban a prédikációja szólt. Ez felbőszítette a politikai
hatalmasságokat, akik azzal vádolták meg, hogy kommunista. Pedig ő éppen
arra figyelmeztette a földtulajdonosok, hogy vigyázzanak, mert ha nem
állítják helyre a társadalmi igazságosságot, akkor jön majd a
kommunizmus. Romero <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az oligarchia számára egyes számú közellenség lett,
fenyegették, rátámadtak, mindenfélével vádolták: kommunista, gyereke
van, őrült. A fenyegetések, akadályok </b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>ellenére is folytatta küldetését,
Isten ereje vezette és VI. Pál bátorította. Romero nem akart az egyik
oldal mellé sem állni, hanem a nép, az egész ország javát szolgálta. A
gazdagokhoz is szólt, elmondta nekik, hogy segíteniük kell a
szegényeknek. </b></span>Ha nem jön el a társadalmi igazságosság, akkor
polgárháború lesz – amint ez meg is történt a halála után. A gerilláknak
azt mondta, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hogy az országot nem forradalommal lehet megváltoztatni,
hanem azzal, ha az emberek szíve megváltozik.<br></b></span><br>Az ország nunciusa
és püspöktársai is akadályozták munkájában, de nem hátrálhatott meg:
ügye, személye egyenesen a II. vatikáni zsinat evangéliumából, az egyház
tanításaiból született. Döntése, hogy a szegények mellé áll, felszínre
hozta a társadalmi ellentmondásokat.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A földtulajdonosok, a
szélsőjobboldali vezetők semmiképpen nem akartak változást. A nuncius és
a püspökök a kormányt támogatták</b></span>, hegyekben álltak Rómában az érseket
vádoló jelentések – ezért <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><font size="2">a Vatikánban is gyanakvással tekintettek
Romeróra. </font></span><br><br>Később<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <font size="4">elkezdték azzal vádolni, hogy a felszabadítás
teológiájának hatása alá került. </font></b></span>A vádaskodásokra válaszolva azt mondta:
<span style="background-color:rgb(0,255,255)">„<span style="background-color:rgb(0,255,0)">Kétféle felszabadítás teológiája van<span style="background-color:rgb(234,209,220)">,</span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az egyik a marxista</span>,<b> <span style="background-color:rgb(0,255,255)">a másik a
VI. Pálé. Ez utóbbi az emberi személy egészének a fejlődését akarja
elősegíteni. Én VI. Pál mellett állok.”</span></b></span><br><br><strong>– Mit tett az egyre sűrűsödő fenyegetések idején?</strong><br><br>–
Idővel egyre gyakoribbak lettek a fenyegetések, és Romero biztos volt
benne, hogy meg fogják ölni. A gerillák részéről is megfenyegették, mert
nem akart fegyveres harcot. Nem sokkal halála előtt azt mondta: <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>„Nem
tudom, ki fog megölni, az egyik oldal, vagy a másik. De én pásztor
vagyok.”</b></span> És <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amikor a Vatikánból Rómába hívták, mert hallottak az őt érő
fenyegetésekről, akkor is azt mondta:</b></span> „<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>Pásztor vagyok, a pásztor a népe
mellett áll. Főként akkor, amikor az veszélyben van. Akkor is, ha az
életébe kerül.”<br></b></span><br>És valóban,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> elérkezett március 24-e, amikor az
oltárnál meggyilkolták</b></span>. Mise közben ölték meg, ami világos kifejeződése
volt annak, hogy nemcsak politikáról volt: a II. vatikáni zsinat
egyházát akarták elhallgattatni. Én azt mondom, hogy Romero talán a II.
vatikáni zsinat első vértanúja. Akit aztán hosszú sorban követnek a
többiek, napjainkban is. <br><br><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58911&img=o_romero3.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58911&p=1&img=c_romero3.jpg" alt="" border="0"></a><br><strong>– Hogyan zajlott a boldoggá avatási eljárás? Sok ellenállásba ütköztek?</strong><br><br>–
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> A boldoggá avatási eljárás sok éven át tartott,</b></span> s<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>okszor ellenállásba
ütközött. </b></span>Az egyházmegyei szakasz 1988-ban, a római 1997-ben kezdődött.
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Sokféle vád érte a személyét,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>de végül minden vizsgálat az ő javára
döntött. Ám a posztuláció során összegyűjtött dokumentumok egyértelműen
bebizonyították, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>minden vád hamis, előítéletből fakad.</b></span> Nagyon
örülök, hogy 22 év kitartó, számos akadályba ütköző munkája után <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
történeti kutatás bebizonyította,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> hogy minden vád alaptalan. <br></b></span><br>Meglepett
és nagy örömmel töltött el, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a teológusok és a bíborosok bizottsága
egyhangúan szavazott úgy, hogy Romero vértanú volt,</b></span> a hit elleni
gyűlölet vértanúja. Mert a hit nem azt jelenti, hogy felmondjuk a
hittankönyvet. A hit egy olyan egyház, amely testet ölt a nép között. A
II. vatikáni zsinat mint az irgalmas szamaritánus lehajolt a mai világ
félholt emberéhez, hogy a gyógyulás, a szabadulás felé vigye. Romero
vértanúsága ennek a a zsinatból fakadó egyháznak az erejét teszi
láthatóvá előttünk. <br><br>Szerintem különlegesen nagy jelentősége van
annak, hogy az első latin-amerikai pápa írja alá a zsinat első
vértanúját elismerő dekrétumot. Február 3-án írta alá: Szent Oszkár
ünnepnapján, és azon a napon, amelyen Romerót kinevezték San Salvador
érsekévé. Túl sok az egybeesés, hogy véletlen legyen. Sürgető szükség
van rá, hogy tanúságtétele ott ragyogjon előttünk.<br><br><strong>– Mit jelent számunkra a tanúságtétele?</strong><br><br>–
A világ egyik legkisebb országából, amely valóban a világ legszélső
peremvidéke, olyan fény tör elő, amely megvilágítja a katolikus
egyházat, és általában a keresztény egyházakat. Már egy ideje látjuk ezt
a fényt: Romero szobra tizenöt éve ott áll az anglikán
Westminster-apátság homlokzata előtt; az ENSZ március 24-ét emléknappá
tette: nemzetközi nap az emberi jogok megsértése ellen és az áldozatok
védelme érdekében; az olasz katolikus egyházban március 24-e az új
mártírok emléknapja lett. <br><br>Romero alakja az új évezred elején
társul szegődik Ferenc pápa világba kilépő egyháza mellé, és minden
keresztény számára azt tanítja: ami ma számít, az nem más, mint
életünket adni másokért. A magány, az erőszak, a terrorizmus világában,
ebben a magába forduló, a többiek életét leromboló világban Romero
valóban fény, amely legyőzi ezeket a romboló erőket és megmutatja az
utat, amelyen az egyházaknak – és nemcsak az egyházaknak, hanem
mindannyiunknak külön-külön – járniuk kell egy igazabb, szolidárisabb
világért.<br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><strong><br>– Milyen érzésekkel vitte végig posztulátorként ezt a különleges ügyet? <br><br>–
Én magam soha nem kételkedtem abban, hogy igaz ügyről van szó.</strong></span> Sok
ellenállás, ridegség vett körül, még fenyegetéseket is kaptam. Mindvégig
úgy éreztem, hogy Romero tanúságtétele túlságosan értékes ahhoz, hogy
veszni hagyjuk. Ferenc pápa kérésére most elkezdtük Rutilio Grande atya
boldoggá avatási eljárását is. Fontos felmutatni a 21. századi egyház
előtt, hogy ha változni akar és változtatni akar a világon, akkor a
szegények útját kell választania.</p>
<div class="">
<p>Vincenzo Paglia 2000-ben kapott püspöki kinevezést az olaszországi
Terni-Narni-Amelia egyházmegyébe. A nemzetközi katolikus Bibliaszövetség
elnöke, 2004-től az olasz püspöki konferencia ökumenéért és
párbeszédért felelős bizottságának az elnöke. 2012-ben érseki címet
kapott és a Család Pápai Tanácsának elnöke lett.</p>
<p>2000-ben püspöki kinevezésével együtt két különleges feladatot
kapott: Oscar Arnulfo Romero boldoggá avatási ügyének posztulátora lett,
és a Szentszék részéről békeközvetítő a koszovói háborúban.</p>
</div>
<p>Fotó: <span>Carmelite.org, Ncronline.org</span></p>
<p>Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír</p></div>