<div dir="ltr"><h1>Szent Márk evangélista </h1>
<div>2015. április 25. szombat 11:25<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/szent-mark-evangelista">http://magyarkurir.hu/hirek/szent-mark-evangelista</a><br></div>
<h3>Április 25. Szent Márk ünnepe. Az evangélista életéről az Apostolok cselekedeteiből tudunk.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=42480&img=o_szentmarklorschapatsagnemeto.jpg" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=42480&p=1&img=c_szentmarklorschapatsagnemeto.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Szent Márk evangélista (ábrázolás a németországi Lorsch-apátságból)</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>Péter „elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába,
ahol sokan együtt voltak és imádkoztak”</b></span>. Vannak tudósok, akik
valószínűnek tartják, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>ugyanebben a házban volt az utolsó vacsora</b></span>,
és <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>itt készültek az apostolok pünkösd ünnepére is</b></span>. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>A Getszemáni-kert is
Márk anyjáé lehetett, így alhatott itt Márk az Úr elfogatásának éjjelén.</b></span>
Amikor ugyanis az Urat elfogták, és minden tanítványa elmenekült, <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>„egy
ifjú követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg
akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott</b></span>” (Mk
14,51–52).</p>
<p>A feltámadás után Márk anyjának háza lett Péter szállása, s <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>az ifjú
Márk az elsők között lehetett, akik Jeruzsálemben megkeresztelkedtek.
Péter ezért mondhatja őt a fiának</b></span> (1Pét 5,13).</p>
<p>Az Apostolok cselekedeteiben három néven is találkozunk vele:
előfordul mint „Márknak nevezett János” (12,12.25), mint „János”
(13,5.13) vagy egyszerűen mint „Márk” (15,39). Ugyanolyan kettős névvel
állunk itt szemben, mint Saul-Pál és Simon-Péter nevénél. János a zsidó,
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Márk a görög neve annak a tanítványnak, aki három apostolnak is –
Barnabásnak, Pálnak és Péternek – segítőtársa volt.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A legszorosabb kapcsolat Péterhez fűzte, annyira, hogy a hagyomány
úgy beszél Márkról, mint „Péter tolmácsáról”.</b></span> Ezzel függ össze
evangéliuma is. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>A rómaiak ugyanis, látván, hogy Péter megöregedett,
kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett
nekik.</b></span> Márk ezt meg is tette. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>50-60 között írta evangéliumát, melyet
Szent Péter prédikációiból állította össze</b></span>.</p>
<p>Ha Szent Márk evangéliumát olvassuk, nem nehéz meghallani Péter
szavát, aki a résztvevő szemtanú elevenségével mondja el a Keresztelő
Szent János keresztségétől a mennybemenetelig történt dolgokat. Ezért
találhatunk apró részleteket Márknál – és csak nála – amelyek csak
szemtanútól származhatnak. Például: Kafarnaumban az egész város ott
tolongott az ajtó előtt (Mk 1,33), vagy Jézus a hajó végében egy párnán
aludt (4,38).</p>
<p>A hagyomány Márkot <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>az alexandriai egyház alapítójaként és
vértanújak</b></span>ént tiszteli. Ő volt a város első püspöke, és valószínűleg
Traianus császár idejében (98–117) szenvedett vértanúságot. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Velencei
kereskedők 828-ban megszerezték ereklyéit,</b></span> és az arabok pusztítása elől
Velencébe vitték. Ettől kezdve <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Szent Márk Velence védőszentje.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=42480&img=o_szentmarkvelence.jpg" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=42480&p=1&img=c_szentmarkvelence.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>A Szent Márk-székesegyház Velencében</i></p>
<p>Ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma pedig a 11. századtól április 25-én üli meg. <span>Márk evangélista<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> ikonográfiai attribútuma a szárnyas oroszlán</b></span>.</span></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p>Egy 8. századi legendagyűjtemény a következőket beszéli el Szent Márk evangélistáról:</p>
<p>Márk először Líbiában és Egyiptomban hirdette az evangéliumot és az
Úr Krisztus második eljövetelét, majd Alexandriába ment. Amikor beért a
városba, elszakadt a saruja. Ő ezt intő jelnek vette, hogy vándorlása
véget ért, de keresett egy cipészt, hogy megcsináltassa a sarut. Az,
amikor munkába fogta a lábbelit, megsebesítette a kezét. Márk nyállal
sarat csinált, rákente a sebre és meggyógyította az embert. Az
megkérdezte, honnan van csodatévő ereje? Márk akkor tanítani kezdett
Krisztusról, és a cipész egész házanépével megtért. Ő lett az első hívő
Alexandriában, Anianusnak hívták.</p>
<p>Márkot húsvét napján, a mi naptárunk szerint április 25-én liturgia
közben az oltárnál támadták meg és fogták el. Kötelet kötöttek a
nyakára, és úgy vonszolták a sziklás ösvényeken maguk után. Vére
megfestette a sziklákat. De nem halt meg, ezért bedobták egy börtönbe,
hogy megtanácskozzák, másnap miképp végezzenek vele.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=42480&img=o_szentmarkvertanu.jpg" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=42480&p=1&img=c_szentmarkvertanu.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>(Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)</i></p>
<p>Éjfélkor földrengés támadt, megjelent az Úr angyala, és így szólt
hozzá: „Márk, Isten szolgája, aki az Egyiptomba rendelt szent hírnökök
fejedelme vagy, íme, a neved fölvétetett az élet mennyei könyvébe, és
emlékezeted nem halványul el soha. Mert társa lettél az égi erőnek,
amely lelkedet az égbe vezérli, és részed lesz az örök világosságban.” E
látomás vigasztalásával a szívében Márk égre tárt karokkal így
imádkozott: „Uram, Jézus, hálát adok neked, mert nem hagytál magamra,
hanem szentjeid közé számláltál engem. Kérlek, Uram, Jézusom,
békességben vedd magadhoz a lelkemet, és ne engedd, hogy kegyelmedtől
elszakadjak!” Amikor ezt kimondta, megjelent neki az Úr, úgy, ahogy
tanítványai között járt szenvedése előtt, és így szólt hozzá: „Békesség
veled, Márk, mi evangélistánk!” Ő pedig így válaszolt: „Uram, Jézus
Krisztusom!” – azzal az Úr elment tőle.</p>
<p>Másnap reggel összegyűlt a város népe. Kihozták a börtönből, ismét
kötelet kötöttek a nyakára, s közben gúnyolódtak: „Vezessétek a marhát
Bucoliba!” Márk, miközben a földön vonszolták, így fohászkodott: „Uram, a
kezedbe ajánlom a lelkemet!” – és kilehelte lelkét. A pogányok nagy
máglyát raktak, s el akarták égetni, de hirtelen fergeteges szélvész és
felhőszakadás támadt, úgyhogy az áradó víz elől menekülniük kellett.
Akkor jöttek a keresztények, és eltemették.</p>
<p><i>Istenünk, te Szent Márk evangélistát kiválasztottad az evangélium
hirdetésének fönséges hivatására. Kérünk, nevelj minket
tanításával, hogy hűségesen kövessük Krisztus példáját. Aki veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.</i></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p>Egyházunk Szent Márk ünnepéhez kapcsolódóan végzi a búzaszentelést.
Régen körmenetben vonultak a határba, és ott került sor a vetések
megáldására.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=42480&img=o_szentmarkbuzaszent.jpg" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=42480&p=1&img=c_szentmarkbuzaszent.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Búzaszentelő körmenet (Forrás: Magyar néprajzi lexikon)</i></p>
<p>A néphit, mint minden más szentelménynek, a megszentelt búzaszálaknak
is különös erőt tulajdonított. Búzaszenteléskor a templomi zászlókra és
a körmeneti keresztre búzakoszorút kötöttek. Tápén a búzakoszorúkat
nyolc nap után levették, és a szántóföld négy sarkába helyezték jégverés
ellen. Bálint Sándor gyűjtéseiből tudjuk, hogy a koszorúkat a betegek
feje alá is helyezték, gyógyító erőt tulajdonítva a szentelt búzának.</p>
<p>A bukovinai székelyek a megszentelt búza főzetét lábfájás ellen
tartották foganatosnak. A szegedi kenyérsütögető asszonyok Szent
György-napi harmatot és szentelt búzaszálat tettek a kovászba, hogy a
kenyér szépen keljen. Nógrádban, Hevesben mindenki tépett egy-egy
szálat, és a férfiak a kalapjuk mellé tűzték, az asszonyok imakönyvükbe
préselték.</p>
<p>Források<br>Diós István: <i>A szentek élete</i><br>Bálint Sándor: <i>Ünnepi kalendárium I. <br>Magyar néprajzi lexikon</i></p>
Magyar Kurír</div>