<div dir="ltr"><div><p><font>2015.04.21. kedd</font></p><p><i><b>Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!</b></i></p><hr><p><a name="14cd8a77ea2d32d4_ApCsel 7,51 - 8,1a"><font color="#000000">ApCsel 7,51 - 8,1a</font></a></p><p><span>Ti
keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor
ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is. Melyik prófétát
nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak
eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek,
ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem
tartottátok.’’ <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és
fogukat csikorgatták ellene. </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett
az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni.
Megszólalt: ,,Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten
jobbja felől.’’</b></span> Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy
akarattal rárohantak. A<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>zután kihurcolták őt a városon kívülre, és
megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit
Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött:</b></span> ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Úr Jézus,
vedd magadhoz lelkemet!’’ Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt
kiáltotta: ,,Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!’’ Amint ezt
kimondta, elszenderült az Úrban.</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b></b></span> <br></span></p><p><a name="14cd8a77ea2d32d4_Zs 30"><font color="#000000">Zs 30</font></a></p><p><span>A
karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne
szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet,
siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy
megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért
légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet
ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe
ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd
azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem
bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad
megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség
kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert
szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert
fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől
ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá
lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak
az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben,
mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak
szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem
mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned
bízom, Uram; Azt mondom: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben
van.’’ Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel
szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.</b></span> Uram, ne hagyd,
hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a
gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak,
melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram,
milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők
számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!
Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől;
Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr,
mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én
ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél szemed elől engem!’’ Te
azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.
Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de
bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és
erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek! </span></p><p><a name="14cd8a77ea2d32d4_Jn 6,30-35"><font color="#000000">Jn 6,30-35</font></a></p><p><span>Erre
megkérdezték tőle: ,,Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk
neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva
van: �,,Égi kenyeret adott enni nekik�''’’ [Kiv 16,4]. Jézus ezt
válaszolta: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az
égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei
kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és
életet ad a világnak.’’ Ekkor azt mondták neki: ,,Uram, mindenkor add
nekünk ezt a kenyeret!’’ Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet
kenyere<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem
szomjazik meg.</b></span></span></p></div><div><br></div></div>