<div dir="ltr"><div><p><font>2015.04.20. hétfő</font></p><p><i><b>Isten nagy csodákat és jeleket tett a nép között</b></i></p><hr><p><a name="14cd3c134d31c50a_ApCsel 6,8-15"><font color="#000000">ApCsel 6,8-15</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>István
 pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a 
nép között</b></span>. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a 
libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és 
azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem
 tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által 
szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: 
,,Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.’’ 
Ilymódon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután 
összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>hamis 
tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: ,,Ez az ember minduntalan a 
szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt 
mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s 
megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.’</b></span>’<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Akik a 
főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy 
angyalét. </b></span></span></p><p><a name="14cd3c134d31c50a_Zs 118,23-30"><font color="#000000">Zs 118,23-30</font></a></p><p><span>Ha
 fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden 
gondolkodik. Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak 
tanácsot nekem. Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted
 szerint! Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg 
törvényeidre engem! Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam 
csodáidon! Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Tartsd
 távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az
 igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem. </b></span></span></p><p><a name="14cd3c134d31c50a_Jn 6,22-29"><font color="#000000">Jn 6,22-29</font></a></p><p><span>Másnap
 a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka 
volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a 
tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák 
annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát 
adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a 
tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba 
mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: 
,,Mester, mikor jöttél ide?’’ Jézus azt felelte: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Bizony, bizony mondom
 nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert
 ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért 
fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad 
az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek</b></span>. Őt ugyanis az 
Atyaisten jelölte meg pecsétjével.’’ Erre azt kérdezték tőle: <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>,,Mit 
tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?’</b></span>’ Jézus azt felelte: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,<u>,Isten 
tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.’’</u></b></span></span></p></div><div><br></div><div><br></div></div>