<div dir="ltr"><div><p><font>2015.04.18. szombat</font></p><p><i><b>Kiválasztották azokat, akik telve voltak Lélekkel és bölcsességgel</b></i></p><hr><p><a name="14cc95f9ef69bdc8_ApCsel 6,1-7"><font color="#000000">ApCsel 6,1-7</font></a></p><p><span>Azokban
 a napokban a tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt a 
görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a 
mindennapi kiszolgálásnál. A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok 
sokaságát, és így szóltak: ,,Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál 
szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Azé</span><span style="color:rgb(255,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">rt </span><b>testvérek, 
szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel
 teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. Mi meg majd az 
imádsággal és az ige szolgálatával foglalkozunk.’</b></span>’ Ez a beszéd tetszett 
az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, akit eltöltött a hit 
és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, 
Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Ezeket az apostolok elé
 állították, és <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>ők imádság közben rájuk tették kezüket. Az Úr igéje 
pedig terjedt,</b></span> úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott 
Jeruzsálemben, sőt a papoknak is nagy tömege hódolt meg a hitnek. </span></p><p><a name="14cc95f9ef69bdc8_Zs 32"><font color="#000000">Zs 32</font></a></p><p><span>Örvendezzetek
 igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat 
lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új 
éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az 
Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt 
szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, 
szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe 
gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész 
föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és 
meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek 
szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve 
mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, 
amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! 
Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a 
föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden 
tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti 
meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja 
meg hatalmas ereje.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik
 remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is 
táplálja őket.</b></span> Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. 
Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, 
Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk! </span></p><p><a name="14cc95f9ef69bdc8_Jn 6,16-21"><font color="#000000">Jn 6,16-21</font></a></p><p><span>Miután
 beesteledett, tanítványai lementek a tengerre.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Beszálltak a bárkába, és
 elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus 
még mindig nem ment oda hozzájuk. Mivel nagy szél támadt, a tenger 
háborgott. </b></span>Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumra hajóztak, 
látták, hogy J<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>ézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és 
megrémültek. Ő pedig így szólt hozzájuk: ,,Én vagyok, ne féljetek!’’</b></span> Fel
 akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, 
ahová tartottak.</span></p></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div>