<div dir="ltr"><div><p><font>2015.04.17. péntek</font></p><p><i><b>Örömmel távoztak, mert méltók voltak gyalázatot szenvedni Érte</b></i></p><hr><p><a name="14cc476026e704dc_ApCsel 5,34-42"><font color="#000000">ApCsel 5,34-42</font></a></p><p><span>Ekkor
 azonban <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus,</b></span> aki az egész nép előtt 
tiszteletben álló törvénytudó volt, felállt a főtanácsban és rövid időre
 kiküldte az embereket. Azután beszédet intézett hozzájuk: ,,Izraelita 
férfiak, vigyázzatok magatokra, mit tesztek ezekkel az emberekkel! Mert a
 közelmúltban fellépett Teudás, azt mondta önmagáról, hogy ő nagy 
valaki, és szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. Őt 
megölték, azokat pedig, akik hittek neki, mind szétszórták és semmivé 
lettek. Őutána az összeírás napjaiban fellépett Galileai Júdás, és 
magához csábította a népet. Ő is elpusztult, s akik egyetértettek vele, 
azokat mind szétszórták. Ennélfogva én most is azt mondom nektek: 
hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ha ez a
 terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem 
ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.’</b></span>’ 
Igazat adtak neki. Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és
 meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd 
elbocsátották őket. Azok pedig örvendezve eltávoztak a főtanácsból, 
mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. 
Nem is szűntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni
 Krisztus Jézust. </span></p><p><a name="14cc476026e704dc_Zs 26"><font color="#000000">Zs 26</font></a></p><p><span>Dávidtól.
 Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr 
oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a 
gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk 
botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg 
szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Egyet kérek az 
Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden 
napján, </b></span>hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő 
elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, 
kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik 
körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában,
 éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Halld meg, Uram, szózatomat, 
amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad 
mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!’’ </b></span>A te arcodat keresem, Uram!
 Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te 
vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz 
atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mutasd meg nekem,
 Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre</b></span> ellenségeim miatt. Ne 
adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik 
erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. 
Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban! </span></p><p><a name="14cc476026e704dc_Jn 6,1-15"><font color="#000000">Jn 6,1-15</font></a></p><p><span>Mindezek
 után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság 
követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus 
fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a 
zsidók ünnepe</b></span>. Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság
 közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Honnan veszünk kenyeret, hogy 
ehessenek?’’ </b></span>Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga 
tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte neki: ,,Kétszáz dénár árú 
kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.’’ A 
tanítványok egyike, András, Simon P<span style="color:rgb(39,78,19)"><b>éter testvére így szólt: ,,Van itt 
egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez enn</b></span>yinek?’’ 
Jézus erre azt mondta: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Telepítsétek le az embereket!’’</b></span> Sok fű volt 
azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy 
ötezren. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a 
letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. Miután 
jóllaktak, azt mondta tanítványainak: ,,Szedjétek föl a megmaradt 
darabokat, hogy semmi el ne vesszen!’’ Összeszedték tehát, és az öt 
árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat 
töltöttek meg. </b></span>Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt 
mondták: ,,Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!’’ Amikor 
Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá 
tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.</span></p></div><div><br></div>

    
     

    
    <div style="color:rgb(255,255,255);min-height:0px">__._,_.___</div></div>