<div dir="ltr"><h1>Hatvan éve hunyt el Teilhard de Chardin </h1>
<div>2015. április 14. kedd 17:31<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/hatvan-eve-hunyt-el-teilhard-de-chardin" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/hatvan-eve-hunyt-el-teilhard-de-chardin</a><br></div>
<h3><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Pierre Teilhard de Chardin (1881–1955) jezsuita tudós
és gondolkodó </u></span>1955. április 10-én, <span style="background-color:rgb(255,255,0)">húsvét napján hunyt el </span>New Yorkban. E
szép ünnepen szólította magához a Feltámadt Krisztus, akit oly sokszor
dicsőített, akinek tudományos munkásságát szentelte, aki lelki élete
ragyogó központja volt.</h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=60424&img=o_pierre.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=60424&p=1&img=c_pierre.jpg" alt="" border="0"></a><br>E
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>kiváló paleontológus (őslénytankutató</b></span>) <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>számára a „múlt tanulmányozása
felfedte a jövő körvonalait</b></span>”, amint maga vallotta.<b> Az elsők között volt,
akik megmutatták: <u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">az evolúció elmélete nincs ellentétben a teremtés
eszméjével</span>.</u></b> Az evolúció a tapasztalati világban kifejezése a teremtői,
létet adó isteni működésnek.</p>
<p>Jóllehet Teilhard „keresztény” evolucionizmusát a 20. század első
felében <b><u><span style="background-color:rgb(252,229,205)">a hagyományos katolikus gondolkodók hevesen támadták</span></u>,</b> az egyház
korszerűsítését célzó I<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>I. Vatikáni Zsinaton (1962–1965) már polgárjogot
nyertek új világképé</b></span>nek termékeny meglátásai.</p>
<p>A II. Vatikáni Zsinat kezdetekor, amikor még élesen ütközött a
hagyományos és az új teológia, és amikor Teilhard műve is viták
kereszttűzébe került,<span style="background-color:rgb(0,255,255)"> Henri de Lubac </span>jezsuita teológus védelmébe vette
rendtársát abban a monográfiájában, amelyet elöljárói kérésére írt meg <i>Teilhard vallásos eszmevilágáról</i>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,255)">A következőket írta 1961-ben tudós rendtársa és barátja </span><i>időszerű üzenetéről</i>:
„Teilhard pontosan abban az órában jött, amikor az emberiség tudatára
ébred annak, hogy sorsa közös és csak két formában gondolható el: vagy
eviláginak vagy transzcendensnek. Kiállt az útkereszteződésre és
megmutatta a mai embernek az egyedül járható utat. <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>A katolikus egyház –
természetesen számot vetve az emberi természet elkerülhetetlen
tökéletlenségeivel – […] örömmel ismerheti el, hogy Teilhard de Chardin
személyében olyan gyermeket adott korunknak, akire éppen szüksége volt:
Jézus Krisztus igazi tanúját.”</b></span> (<i>La pensée religieuse du Père Teilhard de Chardin</i>, 1962, 295.)</p>
<p>Teilhard az egyetemes világfejlődést a tudat/szellem növekedésének tekinti (<i>montée de conscience</i>). Főművében, <i>Az emberi jelenség</i>ben
írja: „A gondolat nemcsak részét képezi a fejlődésnek, mint valami
rendellenesség vagy epifenomén (felületi jelenség), hanem<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">az evolúció
olyannyira visszavezethető a gondolat felé való haladásra, olyannyira
azonosítható vele, hogy lelkünk mozgása kifejezi és méri magának az
evolúciónak az előrehaladását.</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)">”</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A világfejlődés, a teremtő egyesülés <i>végpontja az „Ómega”, a Feltámadt Krisztus</i>.</b></span>
Teilhard víziójában Krisztus alapvető szerepet játszik a kezdeteknél, a
teremtésben, és Ő lesz a végpont az úrjövetkor, a parúziában: Ő az Alfa
és az Ómega. Teilhard gyakran hivatkozik Szent Jánosra (1,1kk) és főleg
a páli levelekre: Ef 1,3–14; Kol 1,13–20. A Fiú megtestesülését az Atya
örök üdvösségtervében kell szemlélnünk: Isten már a világ teremtése
előtt kiválasztott bennünket, hogy Fiában, Krisztusban fogadott
gyermekei legyünk. Tehát Isten öröktől fogva akarta Krisztust, hogy
általa az isteni életben részesítsen bennünket.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ha Isten mindent <i>Krisztusban és Krisztusért teremtett, és minden Krisztusban áll fenn</i>,
ahogyan a kolosszeieknek írt levél Krisztus-himnusza (1,15–20)
tanítja, akkor azt mondhatjuk, hogy a fejlődő világegyetem Ómegája nem
más, mint Krisztus; a teljes Krisztus,</b></span> aki Testében, az egyházban
növekszik a végső beteljesedéséig. Szent Pál misztikus Krisztusáról van
szó, és arról a „teljes Krisztusról”, akiről Szent Ágoston oly gyakran
beszélt. A feltámadt Krisztus Lelke által magához kapcsolja az üdvözülő
lelkeket és a test és lélek kapcsolatán keresztül az egész mindenséget,
az anyagi valóságot is. Krisztus titokzatos Teste, az egyház, a maga
kozmikus vonatkozásaival, állandó növekedésben van.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Krisztus bennünk,
misztikus tagjaiban növekszik.</b></span></p>
<p>Teilhard lelkiségének napja <i>a feltámadt és az eucharisztikus Krisztus</i>.
Isten emberszeretete Benne nyilatkozott meg, „<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Benne lakozik az Istenség
egész teljessége (testileg) testet öltve” (Kol 2,9). Mivel az
Eucharisztia a Megtestesült Ige jelenléte közöttünk</b></span>: a meghalt és
feltámadt Krisztus misztériumának megjelenítése, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mivel főleg általa
„épül ki” Krisztus Teste, az egész világfolyamatot úgy tekinthetjük mint
a teremtett világ készülődését, illetve előkészítését a konszekrációra,
az átváltoztatásra</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amelyet a Szentlélek visz véghez.</b></span></p>
<p>Teilhard de Chardin a <i>„mindig nagyobb Krisztus” prófétája volt</i>.
Próféta abban az értelemben, hogy – <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>bármennyire tisztel is más hiteket
és meggyőződéseket – nem mond le a keresztény üzenet abszolút
egyedülvalóságáról,</b></span> amely Krisztust az emberi élet és a világ
középpontjába helyezi. A „mindig nagyobb Krisztus prófétája”, amennyiben
azt hirdeti, és azért fáradozik, hogy <i>a feltámadt Krisztus növekedjék – Lelkével – misztikus Testében, az egyházban</i>.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
A szeretet civilizációját építjük – az igazságosabb és testvéribb
világot. Humanizáljuk a fejlődésben levő világot, és így emberi
erőfeszítésünkkel előkészítjük a nagy ostyát az átváltoztatásra. Az
átistenítést</b></span> (<i>divinizáció</i>t) a teremtő Lélek viszi véghez,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> amikor eljön a vég. „Akkor majd Isten lesz minden mindenben.”</b></span> (1Kor 15,28)</p>
<p>Teilhard e meglátására, amely a <i>Mise a világ felett</i> című
misztikus elmélkedésében központi gondolat, hivatkozott XVI. Benedek
pápa is 2009. július 27-én az aostai székesegyházban tartott
homíliájában: „Ez Teilhard de Chardin nagy víziója: végül majd igazi
egyetemes liturgiánk lesz, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>amikor a világmindenség átalakul élő
ostyává.”</b></span></p>
<p>Teilhard de Chardin 1950-es <i>Az Anyag Szíve</i> című önéletrajzi
írásában így imádkozott: „Uram! […] Az emberiségnek, amely tudatára
ébredt az őt sodró fejlődésnek, egyre inkább szüksége lesz arra, hogy
megtalálja – előre és önmaga fölött – a fejlődés értelmét, a megoldást,
amelyre ráteheti életét. […] A szilárdság és az egység Ura, Te, Jézus,
aki vég nélkül növekedhetsz – ez ismertető jegyed –, anélkül, hogy
változnál vagy átalakulnál. […] Istenem, aki önmagadban befejezett vagy,
de számunkra sohasem szűnsz meg újjászületni – Istenem, szórd szét a
felhőket, amelyek még eltakarnak Téged, szórd szét az ellenséges
előítéletek és a hamis hiszékenység felhőit. És átragyogásod és izzásod
által ragyogjon fel az egyetemes jelenlét. <i>Ó mindig nagyobb Krisztus!</i>”<br><br>Fotó: Wikipédia.hu</p>
<p>Szabó Ferenc SJ/Magyar Kurír</p></div>