<div dir="ltr"><div>
<h1>Húsvétvasárnap B év 2015</h1>
<div>2015/04/12<br><a href="https://mail.google.com/mail/u/0/?pli=1#inbox/14cae010f3dda0de?compose=14cadfd55782f644%2C14cae09ff5838701" target="_blank">https://mail.google.com/mail/u/0/?pli=1#inbox/14cae010f3dda0de?compose=14cadfd55782f644%2C14cae09ff5838701</a><div>
<span><span>by</span> <span><a href="https://ulrichblog.wordpress.com/author/kissulrich/" title="Minden bejegyzés megjelenítése: kissulrich" rel="author" target="_blank">kissulrich</a></span> </span> </div>
</div></div>
<div style="display:inline-block"><br><span style="float:left"></span></div><div style="width:257px"><a href="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/04/sc3b6tc3a9t-2015-hc3basvc3a9tvasc3a1rnap.jpg" target="_blank"><img src="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/04/sc3b6tc3a9t-2015-hc3basvc3a9tvasc3a1rnap.jpg?w=600" alt="SÖTÉT"></a><p><b><span style="color:rgb(0,0,0)">SÖTÉT</span></b></p></div>
<p><i>Amikor még sötét volt</i></p>
<p><span style="color:rgb(255,0,0)">A hét első napján, kora reggel,<span style="background-color:rgb(0,255,0)"> </span><i><span style="background-color:rgb(0,255,0)">amikor még sötét volt,</span> </i>Mária
Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a
sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus
szeretett, és hírül adta nekik: <i>Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom hova tették!</i>
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind
a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és
hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de
nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott
lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a
leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a
másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt.
Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a
halálból. Jn 20, 1-9</span></p>
<p><i> </i><b>Mottó</b>: <i>Amikor még sötét volt. </i>A húsvéti
ciklus olvasmányait idén <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a vigasz</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> és vigasztalanság</b></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>dinamikájá</b></span>ban
imádkoztam át. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A nagyböjtben ért el minket, jezsuitákat a tragikus hír,
hogy egy társunk öngyilkos lett</b></span>. Ennek feldolgozása mindnyájunk számára
nehéz, keserves feladat volt. „Tesztté” vált, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> vajon a feltámadás
fényében tudjuk olvasni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a történetet,</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <b>vagy Nagypéntek sötétjében
veszteglünk?</b></span></p>
<p>Konkrétan következik ebből a perspektívából, hogy a különböző
történeteket a találkozásokról a Feltámadottal a vigaszra vágyó és
vigasztalanságból egyenként kiszabaduló tanítványok szemszögéből
olvassuk, és velük együtt szabadulunk fel.</p>
<div style="width:510px"><a href="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/04/vigasz-a-vigasztalansc3a1gban-2015-hc3basvc3a9tvasc3a1rnap.jpg" target="_blank"><img src="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/04/vigasz-a-vigasztalansc3a1gban-2015-hc3basvc3a9tvasc3a1rnap.jpg?w=600" alt="Vigasz a vigasztalanságban"></a><p><b><span style="color:rgb(255,0,0)">Vigasz</span> a <span style="color:rgb(0,0,0)">vigasztalanságban</span></b></p></div>
<p>A mai történet <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>három Krisztus-követő útját mutatja be <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a vigasztalanságból</span> a vigaszba: Mária Magdolnáét, Péterét és Jánosét.</b></span><span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Máriát szeretete és kötelességtudat hajtotta ki a sírhoz, kora
reggel,</b></span> a sötétben. A sötét itt kétszeresen sötét: a város még sötétbe
burkolódzott, de Mária lelkét is sötét felhőként vonta be a gyász.
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Amikor a sírhoz ért,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a sötétség </b></span><u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>felszakadt egy pillanatra, mert a sír
üres volt.</b></span></u> De a halottal való találkozás élményét felváltotta egy sokkal
félelmetesebb tapasztalat: a gyász tárgya ugyan eltűnt, de ezzel<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a
gyász nem csökkent, hanem csak nőtt.</b></span> Olyasmit érezhetett Mária Magdolna,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mint azok a családtagok, akiknek szerettei az Air Asia 8501-járatával a
tengerbe zuhantak</b></span>. Ilyenkor csak annyi vigasz marad, hogy eltemethetik a
holttestet. És<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ha nem találják meg soha, az évekig, sőt évtizedekig
tartó gyászt okozhat.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Mária Magdolna azonban nem magába temetkezett,
hanem megosztotta tapasztalatát az apostolokkal. A megosztott gyász a
vigasztalanságból kivezető egyik út.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A tanítványok futottak</b></span>. Késedelem és félelem nélkül siettek a sírhoz,
mint kulcshoz a rejtélyhez, mely lehet, hogy válasz vigasztalanságukra,
lehet, hogy nem. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Vágyuk a megoldásra erősebb volt, mint </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a lehetséges
kudarc félelme. </b></span>És nem csak elmentek a sírhoz, hanem be is léptek oda!
Ennek e döbbenetes ténynek az üzenete világos: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>aki a vigaszt keresi a
</b></span>v<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>igasztalanságban</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> az nem kerülheti ki annak forrását, hanem éppenséggel
bele kell merülnie. </b></span>Csak ha teljességgel belemerül, ismer(het)i fel <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
remény jelét az „otthagyott gyolcsban</b></span>” – a gyász színhelyén.</p>
<p>2015. április 15.</p></div>