<div dir="ltr"><div><br></div><div><p><font>2015.04.10. péntek</font></p><p><i><b>Nincsen üdvösség senki másban, mint Jézus Krisztusban</b></i></p><hr><p><a name="14ca035ce2f1e4d0_ApCsel 4,1-12"><font color="#000000">ApCsel 4,1-12</font></a></p><p><span>Amíg
ők a néphez beszéltek,<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és
a szaddúceusok. Ezek bosszankodtak</b></span>, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>hogy tanítják a népet, és hirdetik a
halálból való feltámadást Jézusban. </b></span>Kezet emeltek tehát rájuk, és
őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett. De azok közül sokan,
akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az
ötezret. Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az
írástudók összegyűltek Jeruzsálemben, velük Annás főpap és Kaifás is,
valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi
nemzetségből. Miután középre állították őket, megkérdezték: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Milyen
hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?’’ Ekkor Péter
Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: ,,Népünk vezetői és ti vének,
halljátok! Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg
emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. Vegyétek hát
tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a
Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek,
akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez itt előttetek
egészségesen</b></span>. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely
szegletkő lett [Zsolt 118,22]; és nincs üdvösség senki másban, mert más
név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk
kell.’’ </span></p><p><a name="14ca035ce2f1e4d0_Zs 117"><font color="#000000">Zs 117</font></a></p><p><span>ALLELUJA!
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát
Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy
irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma
örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr
meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember
mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet.
Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz
menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a
nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek,
bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de
az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy
elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő
lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak
sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt
engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!’’ Nem halok meg, hanem élek, és
hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem
engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd
lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak
lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és
szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ezt a napot az Úr adta,
ujjongjunk és vigadjunk rajta! </b></span>Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram,
jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket.
Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal,
egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem
vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma
örökkévaló. </span></p><p><a name="14ca035ce2f1e4d0_Jn 21,1-14"><font color="#000000">Jn 21,1-14</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ezek
után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így
jelent meg: Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a
galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a
tanítványai közül.</b></span> Simon Péter azt mondta nekik: ,,Megyek halászni.’’
Azok azt felelték: ,,Megyünk veled mi is.’’ Elindultak tehát, és
beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Amikor már
megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus
az. Jézus azt mondta nekik: ,,Fiaim, nincs valami ennivalótok?’’ Azt
felelték: ,,Nincsen!’’ Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Vessétek a hálót a
hajó jobb oldalára, és találni fogtok!’’ </b></span>Kivetették, de kihúzni már nem
tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett,
így szólt Péterhez: ,,Az Úr az!’’ Amint Simon Péter meghallotta, hogy
az Úr az, magára öltötte köntösét, mert mezítelen volt, és a tengerbe
vetette magát. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>A többi tanítvány pedig tovább hajózott, mert nem voltak
messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonták
magukkal a halakkal telt hálót. Amikor partra szálltak, égő parazsat
pillantottak meg, rajta halat és kenyeret. Jézus azt mondta nekik:
,,Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!’’</b></span> Erre Simon Péter
visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom
nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. Jézus azt
mondta nekik: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Gyertek, egyetek!’’ A tanítványok közül senki sem merte
őt megkérdezni: ,,Ki vagy te?’’ Tudták ugyanis, hogy az Úr az. Jézus
odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is.</b></span> Jézus
ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt
halottaiból.</span></p></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div>