<div dir="ltr"><div><a name="14c9ada60a8350f8_Lk 24,35-48"><font color="#000000">Lk 24,35-48</font></a><p><span>Erre
 ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték 
fel őt a kenyértöréskor. Amíg ezekről beszéltek, Jézus maga állt meg 
közöttük, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!’’ Megrémültek és 
féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. De ő megkérdezte tőlük: 
,,Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a
 kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és 
lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, 
nekem van.’’ Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. 
Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta 
nekik: ,,Van itt valami ennivalótok?’’ Erre adtak neki egy darab sült 
halat. Elvette, és a szemük láttára evett belőle. Azután így szólt 
hozzájuk: ,,Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még 
veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva 
rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.’’ Akkor 
megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: 
,,Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon 
feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök 
bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok 
ezeknek.</span></p></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div>