<div dir="ltr"><p><i><b>A názáreti Jézus nevében kelj föl, és járj!</b></i></p><hr><p><a name="14c95ec1bf3c901c_ApCsel 3,1-10"><font color="#000000">ApCsel 3,1-10</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Péter
és János</b></span> pedig felmentek a templomba a kilencórai imádság idején. Ekkor
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt.</b></span> Naponta
odatették a templomnak az úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba
jövőktől alamizsnát kérjen. Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a
templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. Péter
Jánossal együtt reátekintett, és azt mondta:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ,,Nézz ránk!’’ Erre az
rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban így szólt:
,,Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus
Krisztus nevében kelj fel és járj!’’</b></span> Azzal megfogta jobb kezénél, és
fölemelte. Erre azonnal erő szállt a lábába és talpába, úgyhogy
felugrott, állt és járt-kelt. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Bement velük a templomba, járkált,
ugrándozott, és dicsérte az Istent. Az egész nép látta, hogy jár, és
Istent magasztalja.</b></span> Ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért üldögélt a
templom Ékes-kapujánál. Elteltek csodálkozással, és magukon kívül voltak
amiatt, ami vele történt. </span></p><p><a name="14c95ec1bf3c901c_Zs 104,1-9"><font color="#000000">Zs 104,1-9</font></a></p><p><span>ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek
közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el
minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a
szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek
szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt,
jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai,
választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön
ő ítélkezik. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer
nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött
Izsáknak. </b></span></span></p><p><a name="14c95ec1bf3c901c_Lk 24,13-35"><font color="#000000">Lk 24,13-35</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Aznap
ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek</b></span>, amely Jeruzsálemtől
hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami
történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>egyszer csak maga Jézus
közeledett, és csatlakozott hozzájuk. <span style="color:rgb(39,78,19)">De a szemüket akadályozta valami,
hogy fel ne ismerjék</span>.</b></span> Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással
útközben?’’ Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a
neve, azt felelte: <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem
tudod, mi történt ott ezekben a napokban?’’ <span style="color:rgb(255,0,0)">Ő megkérdezte tőlük:
,,Micsoda?’’ </span>Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és
szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a
főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig
mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már
harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is
megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem
találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését
is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz
mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem
látták.’</b></span>’ Erre ő azt mondta nekik: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Ó, ti oktalanok és késedelmes
szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem
ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen
dicsőségébe?’’ És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent
megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt</b></span>. Mikor odaértek a
faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De
marasztalták: ,<span style="color:rgb(39,78,19)"><b>,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a
nap!’’</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük,
fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor
megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. </b></span>Ők pedig
így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt
hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?’’ Még abban az órában
útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a
tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az
Úr, és megjelent Simonnak!’’ Erre ők is elbeszélték, ami az úton
történt, és azt, hogy <u><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.</b></span></u></span></p><div><br></div></div>