<div dir="ltr">színek javítva:<br><br><h1><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Miért vagyok katolikus? – Az egykori londoni bűnöző megtérésének története </span></h1><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><div><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>2015. április 6. hétfő 19:04<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/miert-vagyok-katolikus-az-egykori-londoni-bunozo-megteresenek-tortenete" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/miert-vagyok-katolikus-az-egykori-londoni-bunozo-megteresenek-tortenete</a><br></b></span></div><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><h3><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A Why I'm Catholic? portál publikálta </span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>John Pridmore
történeté</u></span>t, aki<u> londoni bűnszervezetek tagja volt</u>, <u>majd megtért,</u> amikor
majdnem megölt egy embert, s<u> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">azóta járja a világot, hogy Isten
szeretetéről tanúságot tegyen élettörténetével</span></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">. </span></span></h3><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=60083&img=o_pridm.jpg" target="_blank"><img class="" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=60083&p=1&img=c_pridm.jpg" alt="" border="0"></a></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)">John Pridmore vagyok, a történetem pedig így szól.</span></b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>A londoni East Enden születtem az üdvhadsereg kórházában</u>. Bár
katolikusnak kereszteltek,</span> sose jártam katolikus iskolába vagy
templomba. Tíz éves koromban egyik este a szüleim azzal fogadtak, hogy
választanom kell, melyikükkel akarok élni, mert elválnak. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Nagyon-nagyon
szerettem a szüleimet, és nem tudtam választani közülük, mert a két
ember, akit legjobban szerettem</span>, éppen összetörte a szívemet. Akkor
döntöttem el valahol mélyen legbelül, hogy soha többet nem fogok
szeretni, mert azt hittem, ha nem szeretek, nem tudnak megsebezni.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mikor a szüleim elváltak, lopni kezdtem, azt hiszem, azt szerettem
volna, hogy valaki vegye észre a fájdalmamat, de, mivel apám rendőr
volt, a helyzet még rosszabb lett ettől. Tizenöt éves koromban
letartóztattak, a fogságot rövidnek és sokkszerűnek szánták, de a bennem
lévő düh csak növekedett ott, és folyton verekedésekbe keveredtem.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Tizenöt évesen otthagytam az iskolát, s mivel az egyetlen dolog,
amihez értettem, a lopás volt, abból éltem. Mivel nem volt szeretet az
életemben, a fájdalomcsillapítókhoz nyúltam: az alkoholhoz és a
drogokhoz, bármihez, ami csökkenteni tudta ezt a fájdalmat. Tizenkilenc
évesen megint börtönben voltam, és a bennem lévő dühöt egy módon tudtam
kezelni: nekitámadtam másoknak és verekedtem. Áttettek magánzárkába,
ahol azon gondolkodtam, hogy eldobom Isten legnagyobb ajándékát, az
életemet. De<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> Ő ott lehetett velem, mert mégsem dobtam el az életet</span>,
viszont megkeseredettebb és indulatosabb voltam, mikor kijöttem a
börtönből, mint valaha.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Azt gondoltam, ha valamit akarsz a világtól, vedd el magadnak, mert
úgysem ad neked senki semmit.<span style="background-color:rgb(0,255,0)"> Kidobóemberként kezdtem dolgozni az East
End és West End szórakozóhelyein</span>, gondoltam, úgyis szeretek bunyózni,
legalább fizetnek is érte. Ott ismertem meg a londoni bűnszervezetek
tagjait, és elkezdtem nekik dolgozni, majd nem sokkal később nem csupán
nekik, hanem velük. A klasszikus gengszteréletet éltem: sok pénz, drogok
és nők. Egy penthouse-ban laktam a Saint John’s Wood városrészben, volt
egy BMW-m, egy sport Mercedesem, és nem tudtam elég gyorsan szórni a
pénzt, annyi dőlt be a védelmi pénzekből és drogdílerkedésből. A
designer bőrkabátomnak volt egy titkos belső zsebe, abban vittem a
machetét magammal, amikor mentem pénzt behajtani, vagy megbüntetni
azokat, akik nem fizettek.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Abszolút elhittem, amit a világ mondott nekem, hogy a vagyon, a
kapcsolatok és a drogok boldoggá tesznek, de közben belül émelyegtem,
mert ez az élet lassan tönkretett. Semmi nem tett elégedetté, semmi nem
tett teljessé. Ugyanakkor próbáltam elhallgattatni a<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> lelkiismeretemet</span>,
mert azok, akikkel együtt dolgoztam, annál inkább tiszteltek, minél
gonoszabb és durvább voltam, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)">én azt akartam, hogy tiszteljenek.</span> Azt
akartam, hogy ha valaki bejön a nightclubba, és meglát, tudja, ki
vagyok, és miért vagyok ott.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy éjjel az egyik West End-i szórakozóhelyen dolgoztam, és
megütöttem egy fickót a boxeremmel, hátraesett, és széttörte a fejét a
járdaszegélyen. Ömlött belőle a vér, a körülöttünk állók sikítoztak és
kiáltoztak, úgyhogy elhagytam a helyszínt, és emlékszem rá, arra
gondoltam az autóban hazafelé: ezért tíz évet is kaphatok. Lassan
rájöttem: lehet, hogy éppen megöltem valakit, és mégcsak nem is érdekel.</b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
Azelőtt érdekelt, azelőtt akartam tenni valamit</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> és most itt állok, és
elpusztítok mindenkit magam körül. Csak egy ember érdekelt, saját magam,
és nem hittem volna</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hogy ez valaha megváltozik.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Hazaértem, és egy hangot hallottam, amint a szívemben szólt hozzám,
mindannyian ismerjük ezt a hangot, a lelkiismeretünk, Isten hangja
bennünk.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,210,233)"><b>Addig mindig csak egy kedves kis történetnek gondoltam Istent,
amit azért találtak ki, hogy ne legyünk rosszak</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> de ebben a pillanatban
szembesültem Isten létével, és nem számított, hogy mit gondoltam odáig.</b></span></p>
<p>Bár addig soha nem éreztem Isten szeretetét vagy jelenlétét az
életemben, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>abban a pillanatban éreztem, hogy Isten visszahúzódik <span style="background-color:rgb(234,209,220)">tőlem</span>.<span style="background-color:rgb(0,255,0)">
Azt mondják, a pokol az Istentől való elszakítottság </span>–<span style="background-color:rgb(0,255,0)"> ha </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ez a pokol
volt,</span> akkor azért könyörgök, hogy senki se kerüljön oda, mert ez életem
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">legrettenetese</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>bb élménye</b></span> volt. Szegeztek már fegyvert a fejemnek,
szúrtak már meg késsel, de <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>ez azért volt félelmetes, mert hirtelen
teljesen tisztán láttam minden döntésemet. </b></span><br><br>Istenhez kiáltottam
még egy esélyért, nem azért, mintha sajnáltam volna bármit is, hanem
mert <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nem bírtam tovább azt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> elhagyatottságot, amit akkor átéltem</b></span>.
Abban a pillanatban azt éreztem, hogy valaki fölemel, elindultam
otthonról, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>életemben először imádkoztam. Azt mondtam: „Mindennel,
amit eddig tettem, elvettem tőled, Istenem, most már adni szeretnék.</b></span>”<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
Ahogy kimondtam ezt az imát,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bennem lévő űrt, </b></span>melyet nem tudtak
betölteni a drogok, a hatalom és a kapcsolatok, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>betöltötte Isten
szeretete.</b></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Nem tudtam elhinni, hogy Isten szerethet engem, azok után</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
amiket elkövettem,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>de Ő újra és újra megmutatta, hogy szeret és elfogad.</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egész addigi életemben értéktelennek éreztem magam,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem számított, hogy
élek-e vagy halok</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>de Isten megmutatta, hogy igenis számít, mert Ő
szeret, és Ő teremtett engem.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Egyetlen embert ismertem, aki hitt, ez pedig anyukám volt.</b></span> Akkoriban
ritkán találkoztunk, de <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>rögtön elmentem hozzá, és elmondtam, mi történt.</b></span>
Ő is elmondta, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egész életemben, minden nap imádkozott értem,</b></span> és
két héttel ezelőtt azt kérte, Jézus vegyen magához engem. Ha ez azt
jelenti, hogy meghalok, akkor legyen úgy, de <b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">soha többet ne </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">tegyek kárt <span style="background-color:rgb(0,255,0)">
se magamban, se másokban</span></span></b>. Tudom, mennyire szeret engem anyukám, és hogy a
szíve megszakadt, amikor így imádkozott, de látta, milyen szörnyeteg
válik belőlem; sose felejtem el, ahogy könnyekre fakadt, amikor
elmondtam neki, hogyan találtam rá Istenre.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Azok a könnyek talán el is mosták mindazt a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">fájdalmat és szenvedést</span>,
amit addig okoztam neki.</b></span> Mostohaapámtól kaptam <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az első bibliám</b></span>at, addig
sose volt nekem, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az egyik első történet, amit elolvastam, a tékozló
fiú története volt.</b></span> Az apáról, aki odaadta mindenét a fiainak, és az
egyikük elment és elpazarolta apja vagyonát bűnös és könnyelmű életére.
Majd miután mindent elszórt, és éhezett, azt gondolta: apám házában a
sok szolgának mindene megvan, én meg itt éhezem. Úgy dönt, hogy
hazamegy, és megkéri apját, fogadja vissza a házába szolgának.<b> </b>De amint
közeledik apja háza felé, apja éppen őt keresi, és amikor meglátja a
fiát, odaszalad hozzá, átöleli, gyűrűt húz az ujjára, felöltözteti finom
ruhákba, majd vendégséget rendez neki és barátainak. Mindig is a fia
marad, aki most hazajött a családjához, ahol mindig is szerették és
szeretik, még a pusztában töltött évek után is.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Láttam ebben a történetben, ahogy Isten mindig is keresett engem,
soha nem fáradt bele a keresésembe</b></span>, és meg akarta gyógyítani a megtört
szívemet. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mivel soha nem jártam templomba,</b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> elkezdtem keresgélni, hol
találkozhatnék Istennel, ekkor ismertem meg egy idős papot, aki egy
lelkigyakorlatot ajánlott.</b></span> (...)</p>
<p>Ott hallottam egy tanításban, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>„add nekem a megsebzett szívedet”;</b></span>
és miközben a pap arról beszélt, hogy minden bűn, amit elkövettünk, egy
seb a szívünkön, a feszületet néztem, és értettem, miért halt meg Jézus
a kereszten – <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mert az</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> iszonyú bűnöket, amelyeket valaha elkövettem</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
felvitte a szívében a keresztre.</b></span> És<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> hihetetlen szomorúságot éreztem
amiatt, amiket elkövettem, de még inkább hatalmas örömet, mert Jézus azt
mondta nekem: John, annyira szeretlek téged, hogy akár újra vállalnám
ezt az egészet, csak miattad.</b></span> Akkor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>elkezdtem sírni, tízéves korom óta
először, mert soha nem gondoltam volna, hogy valaki annyira szeret, hogy
ezt a szenvedést vállalja miattam. Kimentem, és Máriához imádkoztam:</b></span>
Mit akar a fiad, mit tegyek? Hallottam a suttogást a szívemben: Menj el
gyónni. Soha nem gyóntam, 27 éves voltam, tudtam, hogy minden lehetséges
bűnt elkövettem, és féltem. De Mária bátorságot adott. És <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>miközben
meggyóntam rettenetes bűneimet, a pap sírva hallgatott, mert ő Jézus
volt számomra. A pap mutatta meg nekem Isten irgalmát, amit a szívemben
éreztem. Amikor feloldozott, tudtam, Jézus bocsát meg, és Ő tesz
szabaddá.</b></span> Minden bűnöm eltöröltetett a kereszt lábánál, és újra éltem,
éreztem a szellőt az arcomon, hallottam a madarakat.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A bűneim megöltek</b></span>,
de<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a gyónás újra életre keltett</b></span>.</p>
<p>Ugyanazon a lelkigyakorlaton a szívembe fogadtam Jézust a szentmisén;
amikor kimentem és áldoztam, minden jó érzés, amit valaha éreztem –
akkor, amikor elindultam azon a bizonyos napon otthonról, és amit gyónás
után éreztem – sokszorosára növekedett. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A gyónás megnyitotta a
szívemet, hogy érezni tudjam az Úr jelenlétét az Eucharisztiában, és ez
tökéletesen betöltötte a szívemet.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A lelkigyakorlat után, mivel másoknak szerettem volna segíteni, a
Kingsmead Estate nevű londoni lakótelepen kezdtem dolgozni; fiataloknak,
gyerekeknek akartam segíteni, hogy ne</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> sodródjanak bele abba az életbe,
amit én éltem odáig.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Pár év múlva Bronxba mentem, ott ismertem meg Teréz
anyát, ő tanított meg újra szeretni, magamat és másokat. Arra tanított,
hogy adjak, és azóta osztom meg a történetemet iskolákban, plébániákon,
és börtönökben,</b></span> az Egyesült Királyságban és Írországban. 2007-ben, a
sydney-i Ifjúsági Világtalálkozón abban a megtiszteltetésben
részesültem, hogy több mint félmillió fiatalnak mondhattam el a
történetemet; életem legnagyobb ajándéka, hogy elmondhattam nekik, hogy
van Isten, és szereti őket, gondoskodik róluk, és örömét leli bennük.
Sydney után egyre több országba hívtak; beszéltem Új-Zélandon,
Ausztráliában, Amerikában (New York, Florida, Chicago, Phoenix, Los
Angeles), Németországban, Hollandiában, Hongkongban és sok más helyen.
Jártam Libériában, hogy a hajdani gyerekkatonáknak beszéljek a
megbocsátásról. Sok fiút gyilkosságokra kényszerítettek, harcolni
kényszerítették őket már 11 évesen a polgárháborúban, amely több mint
egy évtizedig tombolt Libériában. Megtiszteltetésnek érzem, hogy
közöttük lehettem, és láthattam a hihetetlen kitartást, amellyel
ragaszkodnak a jóhoz, egy olyan világban, amelyet beborít a sötétség.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Tizenhét éve azért teszek mindent, hogy másoknak reményt vigyek, és
megmutassam nekik, ha Isten szeretni tud egy olyan embert, mint én
vagyok, akkor bárkit szeretni tud.</b></span></p>
<p>A szerető Isten áldjon meg benneteket!</p>
John<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style></span></span><br></div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2015-04-07 17:16 GMT+02:00 Emoke Greschik <span dir="ltr"><<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><h1><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Miért vagyok katolikus? – Az egykori londoni bűnöző megtérésének története </span></h1><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><div><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>2015. április 6. hétfő 19:04<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/miert-vagyok-katolikus-az-egykori-londoni-bunozo-megteresenek-tortenete" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/miert-vagyok-katolikus-az-egykori-londoni-bunozo-megteresenek-tortenete</a><br></b></span></div><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><h3><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A Why I'm Catholic? portál publikálta <u>John Pridmore
történeté</u>t, aki<u> londoni bűnszervezetek tagja volt</u>, <u>majd megtért,</u> amikor
majdnem megölt egy embert, s<u> azóta járja a világot, hogy Isten
szeretetéről tanúságot tegyen élettörténetével</u>. </span></h3><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=60083&img=o_pridm.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=60083&p=1&img=c_pridm.jpg" alt="" border="0"></a></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><br>John Pridmore vagyok, a történetem pedig így szól.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><u>A londoni East Enden születtem az üdvhadsereg kórházában</u>. Bár
katolikusnak kereszteltek, sose jártam katolikus iskolába vagy
templomba. Tíz éves koromban egyik este a szüleim azzal fogadtak, hogy
választanom kell, melyikükkel akarok élni, mert elválnak. Nagyon-nagyon
szerettem a szüleimet, és nem tudtam választani közülük, mert a két
ember, akit legjobban szerettem, éppen összetörte a szívemet. Akkor
döntöttem el valahol mélyen legbelül, hogy soha többet nem fogok
szeretni, mert azt hittem, ha nem szeretek, nem tudnak megsebezni.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mikor a szüleim elváltak, lopni kezdtem, azt hiszem, azt szerettem
volna, hogy valaki vegye észre a fájdalmamat, de, mivel apám rendőr
volt, a helyzet még rosszabb lett ettől. Tizenöt éves koromban
letartóztattak, a fogságot rövidnek és sokkszerűnek szánták, de a bennem
lévő düh csak növekedett ott, és folyton verekedésekbe keveredtem.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Tizenöt évesen otthagytam az iskolát, s mivel az egyetlen dolog,
amihez értettem, a lopás volt, abból éltem. Mivel nem volt szeretet az
életemben, a fájdalomcsillapítókhoz nyúltam: az alkoholhoz és a
drogokhoz, bármihez, ami csökkenteni tudta ezt a fájdalmat. Tizenkilenc
évesen megint börtönben voltam, és a bennem lévő dühöt egy módon tudtam
kezelni: nekitámadtam másoknak és verekedtem. Áttettek magánzárkába,
ahol azon gondolkodtam, hogy eldobom Isten legnagyobb ajándékát, az
életemet. De Ő ott lehetett velem, mert mégsem dobtam el az életet,
viszont megkeseredettebb és indulatosabb voltam, mikor kijöttem a
börtönből, mint valaha.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Azt gondoltam, ha valamit akarsz a világtól, vedd el magadnak, mert
úgysem ad neked senki semmit. Kidobóemberként kezdtem dolgozni az East
End és West End szórakozóhelyein, gondoltam, úgyis szeretek bunyózni,
legalább fizetnek is érte. Ott ismertem meg a londoni bűnszervezetek
tagjait, és elkezdtem nekik dolgozni, majd nem sokkal később nem csupán
nekik, hanem velük. A klasszikus gengszteréletet éltem: sok pénz, drogok
és nők. Egy penthouse-ban laktam a Saint John’s Wood városrészben, volt
egy BMW-m, egy sport Mercedesem, és nem tudtam elég gyorsan szórni a
pénzt, annyi dőlt be a védelmi pénzekből és drogdílerkedésből. A
designer bőrkabátomnak volt egy titkos belső zsebe, abban vittem a
machetét magammal, amikor mentem pénzt behajtani, vagy megbüntetni
azokat, akik nem fizettek.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Abszolút elhittem, amit a világ mondott nekem, hogy a vagyon, a
kapcsolatok és a drogok boldoggá tesznek, de közben belül émelyegtem,
mert ez az élet lassan tönkretett. Semmi nem tett elégedetté, semmi nem
tett teljessé. Ugyanakkor próbáltam elhallgattatni a lelkiismeretemet,
mert azok, akikkel együtt dolgoztam, annál inkább tiszteltek, minél
gonoszabb és durvább voltam, és én azt akartam, hogy tiszteljenek. Azt
akartam, hogy ha valaki bejön a nightclubba, és meglát, tudja, ki
vagyok, és miért vagyok ott.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy éjjel az egyik West End-i szórakozóhelyen dolgoztam, és
megütöttem egy fickót a boxeremmel, hátraesett, és széttörte a fejét a
járdaszegélyen. Ömlött belőle a vér, a körülöttünk állók sikítoztak és
kiáltoztak, úgyhogy elhagytam a helyszínt, és emlékszem rá, arra
gondoltam az autóban hazafelé: ezért tíz évet is kaphatok. Lassan
rájöttem: lehet, hogy éppen megöltem valakit, és mégcsak nem is érdekel.</b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
Azelőtt érdekelt, azelőtt akartam tenni valamit</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> és most itt állok, és
elpusztítok mindenkit magam körül. Csak egy ember érdekelt, saját magam,
és nem hittem volna</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hogy ez valaha megváltozik.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Hazaértem, és egy hangot hallottam, amint a szívemben szólt hozzám,
mindannyian ismerjük ezt a hangot, a lelkiismeretünk, Isten hangja
bennünk.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,210,233)"><b>Addig mindig csak egy kedves kis történetnek gondoltam Istent,
amit azért találtak ki, hogy ne legyünk rosszak</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> de ebben a pillanatban
szembesültem Isten létével, és nem számított, hogy mit gondoltam odáig.</b></span></p>
<p>Bár addig soha nem éreztem Isten szeretetét vagy jelenlétét az
életemben, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>abban a pillanatban éreztem, hogy Isten visszahúzódik <span style="background-color:rgb(234,209,220)">tőlem</span>.<span style="background-color:rgb(0,255,0)">
Azt mondják, a pokol az Istentől való elszakítottság </span>–<span style="background-color:rgb(0,255,0)"> ha </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ez a pokol
volt,</span> akkor azért könyörgök, hogy senki se kerüljön oda, mert ez életem
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">legrettenetese</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>bb élménye</b></span> volt. Szegeztek már fegyvert a fejemnek,
szúrtak már meg késsel, de <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>ez azért volt félelmetes, mert hirtelen
teljesen tisztán láttam minden döntésemet. </b></span><br><br>Istenhez kiáltottam
még egy esélyért, nem azért, mintha sajnáltam volna bármit is, hanem
mert <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nem bírtam tovább azt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> elhagyatottságot, amit akkor átéltem</b></span>.
Abban a pillanatban azt éreztem, hogy valaki fölemel, elindultam
otthonról, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>életemben először imádkoztam. Azt mondtam: „Mindennel,
amit eddig tettem, elvettem tőled, Istenem, most már adni szeretnék.</b></span>”<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
Ahogy kimondtam ezt az imát,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bennem lévő űrt, </b></span>melyet nem tudtak
betölteni a drogok, a hatalom és a kapcsolatok, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>betöltötte Isten
szeretete.</b></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Nem tudtam elhinni, hogy Isten szerethet engem, azok után</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
amiket elkövettem,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>de Ő újra és újra megmutatta, hogy szeret és elfogad.</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egész addigi életemben értéktelennek éreztem magam,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem számított, hogy
élek-e vagy halok</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>de Isten megmutatta, hogy igenis számít, mert Ő
szeret, és Ő teremtett engem.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Egyetlen embert ismertem, aki hitt, ez pedig anyukám volt.</b></span> Akkoriban
ritkán találkoztunk, de <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>rögtön elmentem hozzá, és elmondtam, mi történt.</b></span>
Ő is elmondta, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egész életemben, minden nap imádkozott értem,</b></span> és
két héttel ezelőtt azt kérte, Jézus vegyen magához engem. Ha ez azt
jelenti, hogy meghalok, akkor legyen úgy, de <b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">soha többet ne </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">tegyek kárt <span style="background-color:rgb(0,255,0)">
se magamban, se másokban</span></span></b>. Tudom, mennyire szeret engem anyukám, és hogy a
szíve megszakadt, amikor így imádkozott, de látta, milyen szörnyeteg
válik belőlem; sose felejtem el, ahogy könnyekre fakadt, amikor
elmondtam neki, hogyan találtam rá Istenre.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Azok a könnyek talán el is mosták mindazt a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">fájdalmat és szenvedést</span>,
amit addig okoztam neki.</b></span> Mostohaapámtól kaptam <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az első bibliám</b></span>at, addig
sose volt nekem, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az egyik első történet, amit elolvastam, a tékozló
fiú története volt.</b></span> Az apáról, aki odaadta mindenét a fiainak, és az
egyikük elment és elpazarolta apja vagyonát bűnös és könnyelmű életére.
Majd miután mindent elszórt, és éhezett, azt gondolta: apám házában a
sok szolgának mindene megvan, én meg itt éhezem. Úgy dönt, hogy
hazamegy, és megkéri apját, fogadja vissza a házába szolgának.<b> </b>De amint
közeledik apja háza felé, apja éppen őt keresi, és amikor meglátja a
fiát, odaszalad hozzá, átöleli, gyűrűt húz az ujjára, felöltözteti finom
ruhákba, majd vendégséget rendez neki és barátainak. Mindig is a fia
marad, aki most hazajött a családjához, ahol mindig is szerették és
szeretik, még a pusztában töltött évek után is.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Láttam ebben a történetben, ahogy Isten mindig is keresett engem,
soha nem fáradt bele a keresésembe</b></span>, és meg akarta gyógyítani a megtört
szívemet. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mivel soha nem jártam templomba,</b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> elkezdtem keresgélni, hol
találkozhatnék Istennel, ekkor ismertem meg egy idős papot, aki egy
lelkigyakorlatot ajánlott.</b></span> (...)</p>
<p>Ott hallottam egy tanításban, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>„add nekem a megsebzett szívedet”;</b></span>
és miközben a pap arról beszélt, hogy minden bűn, amit elkövettünk, egy
seb a szívünkön, a feszületet néztem, és értettem, miért halt meg Jézus
a kereszten – <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mert az</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> iszonyú bűnöket, amelyeket valaha elkövettem</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
felvitte a szívében a keresztre.</b></span> És<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> hihetetlen szomorúságot éreztem
amiatt, amiket elkövettem, de még inkább hatalmas örömet, mert Jézus azt
mondta nekem: John, annyira szeretlek téged, hogy akár újra vállalnám
ezt az egészet, csak miattad.</b></span> Akkor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>elkezdtem sírni, tízéves korom óta
először, mert soha nem gondoltam volna, hogy valaki annyira szeret, hogy
ezt a szenvedést vállalja miattam. Kimentem, és Máriához imádkoztam:</b></span>
Mit akar a fiad, mit tegyek? Hallottam a suttogást a szívemben: Menj el
gyónni. Soha nem gyóntam, 27 éves voltam, tudtam, hogy minden lehetséges
bűnt elkövettem, és féltem. De Mária bátorságot adott. És <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>miközben
meggyóntam rettenetes bűneimet, a pap sírva hallgatott, mert ő Jézus
volt számomra. A pap mutatta meg nekem Isten irgalmát, amit a szívemben
éreztem. Amikor feloldozott, tudtam, Jézus bocsát meg, és Ő tesz
szabaddá.</b></span> Minden bűnöm eltöröltetett a kereszt lábánál, és újra éltem,
éreztem a szellőt az arcomon, hallottam a madarakat.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A bűneim megöltek</b></span>,
de<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a gyónás újra életre keltett</b></span>.</p>
<p>Ugyanazon a lelkigyakorlaton a szívembe fogadtam Jézust a szentmisén;
amikor kimentem és áldoztam, minden jó érzés, amit valaha éreztem –
akkor, amikor elindultam azon a bizonyos napon otthonról, és amit gyónás
után éreztem – sokszorosára növekedett. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A gyónás megnyitotta a
szívemet, hogy érezni tudjam az Úr jelenlétét az Eucharisztiában, és ez
tökéletesen betöltötte a szívemet.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A lelkigyakorlat után, mivel másoknak szerettem volna segíteni, a
Kingsmead Estate nevű londoni lakótelepen kezdtem dolgozni; fiataloknak,
gyerekeknek akartam segíteni, hogy ne</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> sodródjanak bele abba az életbe,
amit én éltem odáig.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Pár év múlva Bronxba mentem, ott ismertem meg Teréz
anyát, ő tanított meg újra szeretni, magamat és másokat. Arra tanított,
hogy adjak, és azóta osztom meg a történetemet iskolákban, plébániákon,
és börtönökben,</b></span> az Egyesült Királyságban és Írországban. 2007-ben, a
sydney-i Ifjúsági Világtalálkozón abban a megtiszteltetésben
részesültem, hogy több mint félmillió fiatalnak mondhattam el a
történetemet; életem legnagyobb ajándéka, hogy elmondhattam nekik, hogy
van Isten, és szereti őket, gondoskodik róluk, és örömét leli bennük.
Sydney után egyre több országba hívtak; beszéltem Új-Zélandon,
Ausztráliában, Amerikában (New York, Florida, Chicago, Phoenix, Los
Angeles), Németországban, Hollandiában, Hongkongban és sok más helyen.
Jártam Libériában, hogy a hajdani gyerekkatonáknak beszéljek a
megbocsátásról. Sok fiút gyilkosságokra kényszerítettek, harcolni
kényszerítették őket már 11 évesen a polgárháborúban, amely több mint
egy évtizedig tombolt Libériában. Megtiszteltetésnek érzem, hogy
közöttük lehettem, és láthattam a hihetetlen kitartást, amellyel
ragaszkodnak a jóhoz, egy olyan világban, amelyet beborít a sötétség.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Tizenhét éve azért teszek mindent, hogy másoknak reményt vigyek, és
megmutassam nekik, ha Isten szeretni tud egy olyan embert, mint én
vagyok, akkor bárkit szeretni tud.</b></span></p>
<p>A szerető Isten áldjon meg benneteket!</p>
John</div>
</blockquote></div><br></div>