<p dir="ltr"><br>
---------- Forwarded message ----------<br>
From: &quot;Evangelium mindennap&quot; &lt;<a href="mailto:evangelium@lista.hcbc.hu">evangelium@lista.hcbc.hu</a>&gt;<br>
Date: Apr 4, 2015 1:04 AM<br>
Subject: [Evangelium] 2015-04-04<br>
To: &lt;<a href="mailto:evangelium@lista.hcbc.hu">evangelium@lista.hcbc.hu</a>&gt;<br>
Cc: </p>
<p dir="ltr">&gt;    2015. április 4. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája<br>
   Amikor elmúlt a  szombat, Mária  Magdolna, Mária, Jakab  anyja és  Szalóme<br>
&gt;    drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus  holttestét.<br>
&gt;    A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt<br>
&gt;    mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk  elhengeríteni a követ a sír  bejárata<br>
&gt;    elől?” De amikor  odanéztek, látták, hogy  a kő el  van hengerítve,  pedig<br>
&gt;    igen nagy  volt. Bementek  a sírba,  és egy  fehér ruhába  öltözött  ifjút<br>
&gt;    láttak, amint ott ült jobb  felől. Megrémültek, de az megszólította  őket:<br>
&gt;    „Ne  féljetek!  Ti  a  keresztre  feszített  názáreti  Jézust   keresitek.<br>
&gt;    Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek,<br>
&gt;    és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott<br>
&gt;    meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”<br>
&gt;    Mk 16,1-7 &gt;</p>
<p dir="ltr">&gt;<br>
&gt;    Elmélkedés:<br>
&gt;<br>
&gt;    Sötétség és világosság<br>
&gt;<br>
&gt;    A nevelési tanácsadóban a 11-12 éves kisfiú elé sok-sok színes ceruzát  és<br>
&gt;    két fehér rajzlapot  helyez a  szakember és arra  kéri őt,  hogy az  egyik<br>
&gt;    lapra az éjszakát, a másik lapra pedig a nappalt rajzolja le. A fiú  kissé<br>
&gt;    eltolja magától  az egyik  lapot, a  másikat pedig  maga elé  veszi.  Fent<br>
&gt;    középre rajzol egy kisebb kört,  majd húz egy függőleges halvány  vonalat,<br>
&gt;    amely kettévágja a kört és  két részre osztja a  lapot. A kör egyik  felét<br>
&gt;    feketére, a másikat aranysárgára színezi, s ehhez még sugarakat is rajzol.<br>
&gt;    Kezdő mozdulataiból rögtön látszik, hogy  egyetlen rajzon is el fog  férni<br>
&gt;    az ő éjszakája  és nappala.  A pszichológus  közben hátrébb  húzódik és  a<br>
&gt;    gyermek  édesanyjának  mondja:  „A  kreativitásával  semmi  gond.  Ezt   a<br>
&gt;    megoldást rendkívül ritkán választják  a gyerekek.” Miközben ők  csendesen<br>
&gt;    beszélgetnek, a  rajz is  elkészül. Az  éjszaka oldalán  minden szürke  és<br>
&gt;    színtelen,  a  nappal  oldalán  színes  természet,  házak,  felnőttek   és<br>
&gt;    gyermekek. Végül két jelképes ember is  a képre kerül, egy nagyobb,  sötét<br>
&gt;    alak az  éjszaka  oldalán, amint  rátámad  a nappal  oldalán  álló  kisebb<br>
&gt;    emberkére. A  szakember  aztán hosszasan  elemzi  az édesanyának,  hogy  a<br>
&gt;    nappal jelenti a családot, ahol biztonságban érzi magát, az éjszaka  pedig<br>
&gt;    a külvilágot, ahonnan a gyermek fenyegetést, veszélyt érez.<br>
&gt;    Nem a gyermek rajzát és lelkivilágát szeretném e helyen elemezni. A példát<br>
&gt;    azért említem, mert a nappalt  fenyegető éjszaka, a világosságot  elnyelni<br>
&gt;    készülő sötétség nagyon ősi  jelkép, amely mindenki  lelke mélyen ott  él.<br>
&gt;    Tízezer évvel  ezelőtt az  ősember gyermekei  is hasonló  képet  rajzoltak<br>
&gt;    volna  és  évezredek  múlva  is  ilyeneket  fognak  rajzolni  a  gyerekek,<br>
&gt;    mindaddig így lesz ez, amíg reggel felkel a nap és este lenyugszik.<br>
&gt;    A sötétség  és  a világosság  küzdelméről  szól a  mai,  jelképekkel  teli<br>
&gt;    húsvéti szertartásunk. A bűn  és a kegyelem harcáról.  A halál és az  élet<br>
&gt;    viadaláról. A világosság végül eloszlatja a sötétséget, az isteni kegyelem<br>
&gt;    legyőzi a bűnt, az élet  győzedelmeskedik a halál felett. Mindezt  magában<br>
&gt;    hordozza Jézus  Krisztus  feltámadása,  amit  most  ünneplünk.  A  régebbi<br>
&gt;    időkben a keresztények  a húsvéti vigília  szertartását éjszaka,  sötétben<br>
&gt;    kezdték,  s  csak  hajnalban  a  világosság  beköszönte  után  ért  véget.<br>
&gt;    Napjainkban rövidebb a szertartás, de a jelképek megmaradtak. Az  ünneplés<br>
&gt;    a sötétség beállta után kezdődik a sötét templomban, ahová a pap behozza a<br>
&gt;    feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, amelynek lángja megtöri  a<br>
&gt;    sötétség erejét,  majd  egyre  nagyobb világosság  árad,  amikor  a  hívek<br>
&gt;    meggyújtják gyertyáikat.  Krisztus  fénye  így  jut  el  mindenkihez,  így<br>
&gt;    erősíti mindenkiben a reményt,  hogy az élet erősebb  a halálnál. Ezzel  a<br>
&gt;    reménnyel és  a Krisztus  feltámadásába vetett  hittel várhatjuk,  hogy  a<br>
&gt;    feltámadás által mi is új életre támadunk.<br>
&gt;    A ma esti szertartás evangéliuma  beszámol azokról a jámbor  asszonyokról,<br>
&gt;    akik Jézus  sírjához  mennek,  ahol az  isteni  hírvivőktől  megtudják  az<br>
&gt;    örömhírt: a megfeszített Krisztus teste  nincs a sírban, mert feltámadt  a<br>
&gt;    halálból. Most  csak  az üres  sírt  láthatják és  a  feltámadásról  szóló<br>
&gt;    üzenetet hallhatják, a Feltámadottal még nem találkozhatnak, de  megtudják<br>
&gt;    azt is, hogy hamarosan  láthatják majd őt. Ezzel  a reménnyel, a  jövőbeni<br>
&gt;    találkozás reményével távoznak a sírtól.<br>
&gt;    Éljen bennünk is a remény, hogy találkozhatunk a feltámadt Úrral, aki majd<br>
&gt;    tőlünk is azt kéri, hogy legyünk a feltámadás hirdetői.<br>
&gt;    © Horváth István Sándor<br>
&gt;     <br>
&gt;     <br>
&gt;<br>
&gt;    Imádság:<br>
&gt;<br>
&gt;    Urunk, feltámadt Üdvözítőnk! Az élet utáni  ösztön, az örök élet vágya,  a<br>
&gt;    feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai napon az életet, a feltámadást<br>
&gt;    ünnepeljük. A  veled való  találkozásokról szóló  híradások és  a  húsvéti<br>
&gt;    jelek erősítik  a  mi hitünket  és  bátorságot  adnak ahhoz,  hogy  mi  is<br>
&gt;    feltámadásod  hirdetői   legyünk.  Húsvét   titka,  a   feltámadás   titka<br>
&gt;    megosztható. Olyan  örömhír ez,  amelyet  nem zárhatunk  szívünk  mélyébe,<br>
&gt;    hanem tovább  kell  adnunk  másoknak, mindazoknak,  akik  az  örök  életre<br>
&gt;    vágyakoznak.<br>
&gt;<br>
&gt;     <br>
&gt;    A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:<br>
&gt;    <a href="http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-04">http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-04</a><br>
&gt;     <br>
&gt;    A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:<br>
&gt;    <a href="http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150404.mp3">http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150404.mp3</a><br>
&gt;     <br>
&gt; _______________________________________________<br>
&gt; Evangelium minden nap<br>
&gt; <a href="http://www.evangelium365.hu/">http://www.evangelium365.hu/</a><br>
&gt;<br>
&gt; <a href="mailto:Evangelium@lista.hcbc.hu">Evangelium@lista.hcbc.hu</a><br>
&gt; <a href="http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium">http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium</a><br>
</p>