<div dir="ltr"><div><p><font>2015.04.02. csütörtök: <b>NAGYCSÜTÖRTÖK</b></font></p><p><i><b>Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!</b></i></p><hr><p><a name="14c7773a75dda66a_Kiv 12,1-8.11-14"><font color="#000000">Kiv 12,1-8.11-14</font></a></p><p><span>Akkor
az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: ,,Ez a hónap
legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai
között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok
nekik:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként
és házanként, egy-egy bárányt! </b></span>Ha háznépének száma kevés egy bárány
elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi
személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához.<span style="color:rgb(255,0,0)"> A bárány hibátlan,
hím, egyesztendős legyen!</span> Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is
vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik
napjáig!<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága!
Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát
azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg
azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával!
Így egyétek:</b></span> derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon,
bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája
(vagyis: Átvonulása) ez. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom
földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot
egyaránt, és ítéletet tartok </b></span>Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a
vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Én meglátom a
vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás,
amikor megverem Egyiptom földjét</b></span>. Legyen azért <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>ez a nap emléknap
nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre,</b></span> mint az Úr Ünnepét, örök
szertartásként! </span></p><p><a name="14c7773a75dda66a_Zs 115"><font color="#000000">Zs 115</font></a></p><p><span>Az
Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam:
,,Nagyon nagy megalázás ért!’’ Elkeseredésemben azt mondtam: ,,Hazug
minden ember!’’ Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem
cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr
nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr
szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád
vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála
áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Teljesítem
az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem. </b></span></span></p><p><a name="14c7773a75dda66a_1Kor 11,23-26"><font color="#000000">1Kor 11,23-26</font></a></p><p><span>Mert
az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az Úr Jézus azon az
éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és
így szólt: ,,Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én
emlékezetemre!’</b></span>’ A vacsora után ugyanígy <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>fogta a kelyhet is, és így
szólt: ,,Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben.
Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!’’ </b></span>Mert
amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát
hirdetitek, amíg el nem jön. </span></p><p><a name="14c7773a75dda66a_Jn 13,1-15"><font color="#000000">Jn 13,1-15</font></a></p><p><span>A
Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e
világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak,
mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már
szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt,
Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el
és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy
kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni
kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára
volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: ,,Uram,
te mosod meg az én lábamat?’’ Jézus azt felelte neki: ,,Amit teszek<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>, azt
te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.’’ Péter erre így
szólt: ,,Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!’’ Jézus azt felelte
neki: ,,Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.’’ Akkor Simon Péter
ezt mondta: ,,Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet
is!’’ Jézus azt felelte: ,,Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát
mossák meg, akkor egészen tiszta. </b></span>Ti is tiszták vagytok, de nem
mindnyájan.’’ Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta:
,,Nem vagytok tiszták mindnyájan.’’ Miután megmosta a lábukat és
fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok-e, mit
tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: �,,Mester�'' és �,,Uram�'', és jól
mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a
lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>példát adtam
nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.</b></span></span></p></div><div><br></div><div><br></div></div>