<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Mesterem
</h2>
<div class="">
2015. március 31. kedd, 06:00 | Írta: Réka<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2217:mesterem&catid=53:reka-blogja&Itemid=80">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2217:mesterem&catid=53:reka-blogja&Itemid=80</a><br></div>
</div>
<p><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/jesus-mosaic.jpg" alt="jesus-mosaic" height="180" width="160"><br><strong>Ki
az, akitől a legtöbbet tanultam az életben?<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> Ki segített át válságos
időszakokon? Ki mutatja meg a lényeget emberről, lélekről, gyógyításról?</span></strong></p>
<p><br>A pszichológusok többnyire olyan képzőjüket, egyetemi oktatójukat
vagy munkatársukat tartják mesterüknek, akitől a legtöbbet kaptak
pályájuk során. Gondolkodtam rajta, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nekem vajon ki a legfontosabb
tanítóm.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az egyetemen </b></span>találkoztam nagy hatású személyiségekkel, akik
pályázhatnának erre a címre. Volt köztük egy-kettő, akiket igazán
megkedveltem. Megtanultam tőlük az alapokat, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>magamba szívtam azt a
szellemiséget,</b></span> amit sosem tagadtam meg. Legfontosabbnak azt<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> az
emberséges, partneri viszonyt éreztem, ahogyan az oktatóink viselkedtek
velünk</b></span>, hallgatókkal szemben. Sokat jelentett ez később, amikor olyan
munkatársakkal dolgoztam együtt, akik egészen más közegben
szocializálódtak. Nem volt könnyű kitartani. Ahogyan elfogadni kevéssé
hozzáértő, vagy kevéssé empatikus főnököket. Gyakran gondoltam ezekben a
helyzetekben <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a professzorokra, akik szinte barátként kezeltek
bennünket.</b></span> Számomra mindig ez marad a minta, akár kollégával, akár
klienssel vagy bárki mással kerülök kapcsolatba. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A másik személy
méltóságának tisztelete nélkül lehetetlen igazi segítséget nyújtani.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Terápiát végezni azonban egészen más,</b></span> mint az egyetemen elméletet
tanulni. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Jártam módszerspecifikus képzésekre, ahol a gyakorlatban
dolgozó, magasan képzett pszichoterapeuták képeztek bennünket.</span> Volt
köztük olyan, akit szerettem, és volt, akit nehezen viseltem el. Volt
olyan is, akit egyáltalán nem állhattam.</p>
<p>Nem különböztek azonban abban a tekintetben, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">számos olyan
technikát, módszert, eszközt nyújtottak, melyek nélkülözhetetlenné
váltak számomra a gyógyításhoz.</span></p>
<p>Kaptam segítséget krízis esetén, amely hiányában nehezebb lett volna
kilábalni. Bár <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a végső fordulat nem rajtam, és nem a segítőn múlott.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">
Hálás vagyok mindenkinek, aki valaha odafigyelt rám, aki segített, és
alkalmassá tett a segítésre.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Leginkább azoknak a papoknak tartozom köszönettel, akik<b> <u>a legfőbb gyóg</u><u>yító</u></b>hoz vezettek. Akik közbenjártak és imádkoztak értem<b>.</b></span></p>
<p>Sokaktól tanultam, mégsem tudok választani közülük.</p>
<p>Mert<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> <b>az igazi mester mindennél többet ad.</b> Megtanít látni és érezni.
Megtanít gondolkodni és hinni. Megtanít bízni és remélni. Megtanít a
megalázkodás nélküli alázatra. Megtanít méltósággal áldozatot hozni.
Megtanít szeretni.</span></p>
<p>Az én mesterem Jézus Krisztus.</p></div>